2020. július 12., vasárnap

A MAGYAR NEORASSZIZMUS

NÉPSZAVA
Szerző: TAMÁS PÁL
2020.07.11.


Az etnikai önképek mostanában Magyarországon egészében nem erősödnek. De a csoportok a sokszínűségnek egyre inkább tudatában vannak. Ugyanakkor ma nincs demonstratív egymásnak feszülés, s bár vannak erősödő „magyar” szélsőségek, a többség hangulataikból politikai programokat nem gyárt. A kasztok magyar világa nemcsak a roma mozaikból áll, de pillanatnyilag leginkább mégiscsak azokból határozódik meg.

Három felfogás
A modern magyar roma-kutatás legalább három felfogásra bomlik. Az első, a pécsi Forray R. Katalin által jelzett nézet szerint markánsan formálódnak roma középrétegek. Sőt, Forray középosztályról is beszél. Én itt óvatosabb lennék. A roma továbbtanulók zöme felsőbb szakiskolákon, technikumokban, talán főiskolákon, s nem klasszikus egyetemeken tanul. Általában nagyobb családi, közösségi támogatásra is szükségük van, tehát, ha csak a közösségeken belül számolunk, kényszerűen egy viszonylag szűk rétegből nőnek tovább. 

Emellett a felsőbb fokozatokon továbbtanulók többsége nő. Mindez nem jelenti, hogy a képzettebb hálózatok nem bővülnek, de a 90-es évek filantrópiájában ezekből elképzelt roma felvilágosító politikai elit egyelőre automatikusan nem nő tovább. Valószínűleg ehhez a falusi társadalomban több férfi, s köztük több civil vezető, jogász, pap kellene. 

A második, egyébként leginkább kiterjedt felfogás liberális. Itt nem elméletről, hanem a 2000-es évek gyakorlatáról van szó. Ezekben az években, Magyar Bálint minisztersége alatt terjedt ki leginkább a különböző romapolitikák egész csokra. Ezek együtt az utolsó évtizedek legradikálisabb roma emancipációs politikáit produkálták. Itt most a pozitív és negatív mintákat részletesebben bemutatni nem tudjuk, de hatásuk máig velünk maradt. 

S végül van egy harmadik, a roma hagyományokra, kulturális mintákra összpontosító értelmezés. Egyes esetekben ez értékeket, a nemzeti mintákra való koncentrációt jelent. S ehhez megoldásként nem az integrációt – esetenként akár erőszakos megoldásokkal –, hanem ellenkezőleg, saját intézmények védelmét rendeli. Eszerint az elkülönülő roma iskolákra, kulturális műhelyekre büszkének kellene lenni. S ameddig és amint lehet, azokat védeni kell(ene). Hiszen itt vannak igazán sikeres intézmények, mint a Gandhi Gimnázium is. S ilyen volt a már nem működő szolnoki szakiskola is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.