2021. augusztus 20., péntek

AZ ÉS 2021/33. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.08.19.


F E U I L L E T O N

Hévizi Ottó: Démonok takarásban
(Ki az ördög Zarathustra?)

I N T E R J Ú

Fóti Tamás: Orbán, az amerikai konzervatívok hőse
Beszélgetés Kristina Stoeckl osztrák szociológussal

K R I T I K A

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább

Csuhai István: „Nyugodtan tessék csak lopogatni”

Árvai Mária–Véri Dániel: A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött. Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2020, 200 oldal, 7990 Ft

A könyvbe belefoglalt történet pedig olyasmi, ami az alapját adó, 2019 szeptemberétől a Szentendrei Képtárban megrendezett kiállítás óta köztudott tény, előtte azonban hatvan éven át inkább feledésre ítélt, kellemetlen áthallásokkal kísért epizódnak számított: 1959 késő őszén, október 24-én a Műcsarnokban francia könyvkiállítás nyílt (a háború óta az első ilyen volumenű kulturális szemle), és két héttel később, mikor november 8-án a példátlan számú, a Hősök terén kígyózó sorokban várakozó látogatót vonzó kiállítást bezárták, a több mint háromezer kiállított könyv nagy részének, egyes visszaemlékezők szerint a felének, mások szerint a nyolcvan százalékának lába kelt. A látogatók a kabátjuk alá rejtették, a zsebükbe vagy a táskájukba dugták őket és kisétáltak velük, tömeges méretben saját tulajdonukká tették, ellopták a kiállított könyveket. Nem volt nehéz dolguk: egy-két üvegtárló alatt őrzött bibliofil kiadvány kivételével az anyag szabadon, nyitott polcokon állt vagy széles asztalokon hevert, hozzáférhetően, kézbevételre, lapozgatásra, végső soron valóban „lopogatásra” szánva. Teremőr sosem mozdult, a kijárati portaszolgálat tétlen maradt, rendőri közbeavatkozás is csak elvétve fordult elő, és a legenda hamar lábra kapott Budapest-szerte: a francia szervezők nem rendelték meg a kiállított anyag hazaszállítását.Tovább

Havasréti József: Ex libris

Koszits Attila: Pécs Underground ’80
Égetett geometria
Balázs Kata és Kopeczky Róna: Pinczehelyi Sándor
Pécs építészete

Huszár Ágnes: Egy filológiai örökzöld

Victor Klemperer: LTI. A harmadik birodalom nyelve. Egy filológus feljegyzései. Fordította Lukáts János. Elke Fröhlich jegyzeteit fordította és kiegészítette Nagy Márk. & Kiadó, Budapest, 2021, 462 oldal, 4200 Ft

A náci hatalomátvétel idején Klemperer abban a korban volt, amikor a hozzá hasonló professzorok megírják összegező műveiket, témavezetőként segítik tanítványaik pályakezdését, pihennek, kedves hobbijaiknak élnek. Zsidóként ő elveszítette a munkáját, a családi házból be kellett költöznie egy úgynevezett „zsidóházba”, még imádott cicáját is elvették tőle – Hitler államában egy zsidó nem tarthatott háziállatot. Segédmunkásként dolgozott egy gyárban, szerencsére a munkatársai segítettek neki. Minden nap hosszan gyalogolt, hiszen egy zsidó nem szállhatott villamosra. Orgonaművész felesége, Eva mellette maradt, mindvégig vállalta az akkor már „fajgyalázás”-nak minősülő házassági köteléket. Tovább

Lapis József: Vers a levegőben

Kállay Eszter: Kéz a levegőben. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 64 oldal, 1999 Ft

A hézag című szerelmes versben szerepel: „néha nem tudom, hol végződöm, csak keresem, hogyan kapcsolódom a földhöz”. Olykor én is így éreztem magam olvasóként. Sokféle hézagot ölel magába ez a vers: a mondatok, a fogak, a napok, a lépések közöttit, és valahogy afelé gravitál a szöveg, hogy a lényeg, az egymásra találás inkább ezekben a szünetekben van, s nem a szolid formákban. Ez szép. Ugyanakkor ez a költészet a közös tapasztalaté, s nem az idegenségé. Ha nem értjük egymást félszavakból, nem ismerjük egymás szüneteit, ha nem tudunk az utalásaival összekacsintani, ha nem örülünk egymás jelenlétének, akkor nem feltétlen ad meg minden segítséget a szöveg ahhoz, hogy a mással történő megváltoztató találkozásként fogadjuk beTovább

Szarvas Melinda: A helyi érdek közös

Csehy Zoltán: Aritmikus képzelet. Avantgárd zene, Chance Poetry és epikus gravitáció Cselényi László műveiben. Kalligram Polgári Társulás – Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft., Dunaszerdahely–Pozsony, 2021, 180 oldal, 2100 Ft

A nehézségek leküzdésének nagyon jó módját választotta Csehy, tudniillik nem klasszikus értelemben vett irodalomtörténeti elemzéseket végez, hanem „részint a kortárs zenei mozgások újabb paradigmáihoz közelítve, részint a kortárs irodalmi mozgások felől aktuális olvasási stratégiákat is felvillant”. Mindezeket megelőzően Csehy Zoltán pontosan megmutatja azt az irodalomtörténeti közeget is, amelyben Cselényi életműve született és azt is, amelyben az első időkben értelmeződött.Tovább

Széplaky Gerda: Szexualitás, cinizmus, forradalom


Isabell Lorey–Gundula Ludwig–Ruth Sonderegger: Foucault jelenléte. Szexualitás – gondoskodás – forradalom. Fordította Blandl Borbála, Boros Bianka, Czétány György, Grósz Eszter, Kővári Sarolta, Weiss János. Typotex Kiadó, Budapest, 2021, 164 oldal, 2500 Ft

A szexuális identitás és a hatalom viszonyának kérdése napjainkban a magyarországi politika homlokterébe került. Nálunk egészen másfajta folyamat zajlik, mint amiről a szerző a német társadalmi jelenségek kapcsán ír. Nálunk nem történt meg a melegek jogainak kiterjesztése, ellenkezőleg, a queer-identitásformák reprezentációs lehetőségeinek korlátozása megy végbe. A német filozófus gondolatainak ebben a kontextusban történő olvasása óhatatlanul is a kritikai attitűd kialakítására ösztönöz, amihez segítséget nyújt a kötet további két tanulmánya.Tovább

Krekó Péter: Utánzás az egész világ

Ivan Krasztev–Stephen Holmes: A fény kialszik. A liberális demokrácia válságáról. Fordította Széky János. Park Kiadó, Budapest, 2021, 368 oldal, 4499 Ft

A könyv további nagy előnye, hogy a régió, illetve Oroszország illiberális politikájának felemelkedését részben Kelet-Európa nyomasztó demográfiai trendjeiből vezeti le. A Kelet részben azért akar bosszút állni a korábban megalázóan utánzott Nyugaton, mert az utóbbi elszipkázza a lakosságát. Ezt a tényezőt önmagában nem érdemes túlhangsúlyozni: a kelet-európai illiberális vezetők és ideológusok sokszor őszintén büszkék saját demográfiai (és bevándolás-) politikájukra – annak ellenére is, hogy a szörnyű népességhanyatlást mutató adatok erre nem sok alapot adnak. A Nyugattal kapcsolatos ellentmondásos társadalmi és politikai viszonyhoz azonban egyértelműen hozzájárul ez a tapasztalat is: a Nyugat a régió csatlakozása után mágnesként szipkázza el a tehetségeket.Tovább

Kőrösi Boglárka: Vegytiszta bemutatás

(A várpalotai Vegyészeti Múzeum)

Mélyi József: Világ a vakfolton

(A madarak tapsolnak, amikor felszállnak című kiállítás október 31-ig látható a Paksi Képtárban.)

Stőhr Lóránt: Pókfonál

(Fliegauf Bence: Rengeteg – Mindenhol látlak)

A régi Rengeteg eredeti volt, de hangulatában hullámzó, kidolgozottságában egyenetlen. Fiatalos szertelenség és bátorság jellemezte öntörvényű huszonéves szerzőjét. A folytatás, a Mindenhol látlak a már kidolgozott formára támaszkodó középkorú író-rendező érett műve, aki érzékelhetően többet tud az életről és főként a halálról, mint fiatalkori önmaga, képzelete kevésbé merészkedik ismeretlen tájakra, ám otthonosan ismeri az emberi lélek sötét fájdalmait. Fliegauf egyetlen új dramaturgiai húzással bővíti a korábbi film formavilágát: minden epizódot keretbe foglal. Az egyik szereplővel túllép a megoldatlanul végződött helyzeten, hogy egyetlen gesztus erejéig érzékeltesse a párbeszéd hatását.Tovább

Molnár Zsófia: Ide szúr(jat)ok


(AlkalMáté Trupp: Jordán Adél, Benczúr Kert, augusztus 7., 20:30)

De egyszer minden szolgálat lejár, és noha szégyenkezésre senkinek egy percig sincs oka, sem a fő- és mellékszereplőknek, sem az osztályfőnök-rendezőnek, hálásan nevetve elfogadjuk a nyílt színi harakirit – pardon, szeppukut –, amelyet Máté Gábor nevében az őt évek óta nagyszerűen megszemélyesítő, hogy ne mondjuk, parodizáló Dömötör András végez el enkezével a színen. De ez a gesztus tulajdonképpen mindennek csupán logikus betetőzése, hiszen az évek során szép sorban az osztály minden tagja felvágta a hasát. Meg a szívét és az agyát. Finom pengével metszeteket vettek magukból, egymásból, tárgylemezekre helyezték őket, aztán be a mikroszkóp lencséje alá, a képet pedig ilyen-olyan felbontásban elénk vetítették.Tovább

Csengery Kristóf: Keresztmetszet

(Claude Debussy művei. Deutsche Grammophon)

Az alábbi bekezdésekben olyan lemezről esik szó, amelynek produkciói elsőrangúak, mondhatni osztályon felüliek, a koncepció pedig talán nem is volt tudatosan az, hogy a művészek keresztmetszetet nyújtsanak egy alkotó terméséből – a végeredmény azonban kétségkívül keresztmetszet lett, akár törekedtek erre, akár nem. Mindössze négy mű hangzik fel, ám ez a négy alkotás kulcsfontosságú, és a zeneszerző – Claude Debussy – viszonyát illusztrálja három nagy hagyományú, minden kor alkotóját megszólító műfajhoz.Tovább

Fáy Miklós: Szimfonikus éhség

(Orchestra del Maggio Musical Fiorentino – Müpa, augusztus 15.)

Hol az a másik akarat? Mert az látom, hogy Lorenzo Viotti elvacakol mindenféle másodlagos jelentőségű kérdéssel, hogy akkor most a harmadik tétel triójában a fagott kösse a hangokat vagy ne, de hogy ez az egész szimfónia honnét és hová tart, arról láthatóan és hallhatóan semmiféle elképzelése sincsen. Pedig azért ez egy kör, történet, vidám érzelmek ébredésétől hálaénekig. Majdnem ugyanoda érünk vissza, de közben történik egy és más. Vagy nem történik, mert ennyire békés és szelíd viharzenét életemben nem hallottam: valahol a harmadik határban eseget az eső, még jó, hogy nem onnét fúj a szél.Tovább

Károlyi Csaba: 800 ezer ember


(Buksó, a 24.hu podcastsorozata Nyáry Krisztián vezetésével)

Nyáry elárulta, éppen szöveggyűjteményt készít a „tiltott irodalomból” – a mindig akkurátus Nádasdy megjegyezte, azért még nem tiltott, csak 18 év alatt, mindazonáltal a törvényalkotók nagy szamarak, ronda propagandafogás ez, amelyen az idő szépen túl fog lépni, bár a női emancipációhoz is száz év kellett, mondta. Arra a kérdésre, milyen szépirodalmat ajánl az azonos neműek közti szerelem témakörében, Galgóczi Erzsébet, James Baldwin, Thurzó Gábor mellett Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényét említette. A vé­gén Nyáry húsz művet sorolt fel Oscar Wilde-tól Yves Navarre-ig, Mann, Proust, Babits, Woolf, Zweig, Szerb, Misima, Faludy is szerepelt az illusztris listán.Tovább

Grecsó Krisztián: Nincs fejlemény

(Szuperprojektnek indult, aztán jöttek a civilek meg a vadludak, Telex, augusztus 8.)

A Telex filmje korrekten és fegyelmezetten sorolja a tényeket, mondja fel az előzményeket, igyekszik felsorolni érveket és ellenérveket és jut el az altatási fázisban lévő projekt rémületes következményeihez, vagyis, hogy az önkormányzat úgy hivatkozik a lehetséges törvénymódosítás alapjaként egy hatástanulmányra, hogy a kételyeikre, kérdéseikre (szám szerint 105-re!) a cégtől nem kaptak választ. Manapság persze az is nagy dolog, hogy egy fideszes polgármester egyáltalán ad interjút, higgadtan, emberi hangon válaszol, hiszen a 105 válasszal adós Avalon csak annyit írt vissza a négytagú Telex-stábnak (a filmet Csatári Flóra Dóra, Marjanovic Mira, Simor Dániel és Szili Tamás készítette), hogy „nincs fejlemény az ügyben”.

I R O D A L O M

Szaniszló Judit: Nevezzük beszélgetésnek

A belső női szervek vérellátásáról parázs vita folyik egy fizetett intimkehely-hirdetés alatt. Bármelyikük véleményével tud azonosulni. Igen, ez tényleg borzasztó. De amúgy tulajdonképpen sokkal inkább fantasztikus. Nem, ez szerinte sem egészen normális. Valaki már azt is kétségbe vonja, hogy a holdfázisnak bármi köze lenne mindehhez. Sok görgetés után ő is elbizonytalanodik, pedig az ilyen és hasonló dolgokhoz előtte kétsége sem fért. Valaki olyan ügyesen figurázza ki az előző hozzászóló alany-állítmány-egyeztetését, hogy ez még őt is simán eltéríti az eredeti gondolatától.

Nyerges Gábor Ádám: A Schmiegel-skála


Az emberi történelem nagy-nagy tragédiája, hogy aranykorait mindig csak utólag veszi észre. Pedig micsoda idők voltak azok! A Nemzetközi Szenvedés Egyesület (s némiképp az Egyesült Trauma Szervezet is) megváltoztathatta volna a világot. Minden Katarina Schmiegel 1978-as tanulmányával (Szenvedésfordulat az eszmetörténet történetében) kezdődött. Ő volt az első, aki rávilágított, hogy az emberi történelem, művészet és gondolkodás összes folyamatának egyetlenegy konzekvens szemléleti kerete adható: a fájdalom története. Tanítványai szervezték meg pár évre rá a Nemzetközi Szenvedés Egyesület elődét, a Ruhr-vidéki Agónia Társulatot, melynek nyomán mint buzgó sejtek, burjánzottak újabb és újabb regionális szervezetek, immáron egész Európában. Öt évre rá, a bolgár Nemzeti Kín Klub csatlakozásával jött létre a Nemzetközi Szenvedés Egyesület. Ki hitte volna, hogy ez a mérföldkő egyben már egy végzetes lépés is lesz a vég felé. Egy évvel később ugyanis a Luzitán Nyomorkoalíció kezdeményezésére a Schmiegellel addigra feloldhatatlan szemléleti vitába keveredő Jean Pierre Letallec követői is megszervezték a maguk szánalmas kis próbálkozását, a huszonkét ország traumaköreit tömörítő Egyesült Trauma Szervezetet.

Abafáy-Deák Csillag: Véna

Nagyanyja sokat olvasott, a fotel mellett, ahol üldögélni szokott, a meséskönyvön kívül mindig volt két-három felnőtteknek való könyv. Írni is gyakran látta, ceruzával egy szép kis noteszba rótta a sorokat, és bárki belépett a szobába, gyorsan elrejtette. Mit írsz, nagymama, kérdezte, mert még nem ismerte a betűket, illetve csak a nyomtatottakat, ezért előle nem dugta el. Azt írom le, amire gondolok, hallotta gyakran. Ha majd megtanulsz írni, veszek neked is egy szép noteszt, és azt írsz bele, amit akarsz, nekem se muszáj megmutatnod, és lapozott, lapozott a könyvecskében. Sok lap már sűrűn tele volt írva, szép, kerek betűk sorakoztak a papíron. Szerette hallgatni a lapok zizegését...

Patak Márta: Jó mélyre, jó mélyen

Minden ruháját levetette, az alsónadrágját is, de még akkor is gázolajszaga volt. Elélveztél?, kérdezte a végén, és én pedig megállapítottam magamban, hogy nem a ruhájából jön, a bőrének is gázolajszaga van.

Leszögezhetem, ennél sokkal többet most sem beszéltünk, gondoltam a minisztérium lépcsőjén állva, miközben végigpörgött bennem a jelenet, amely nem sokkal előtte az irodájában zajlott.

Előtte nem sűrűn találkoztunk, a kötelező mi újság, hogy vagy?-on kívül akkor is beértük néhány semmitmondó megjegyzéssel, és bár egyetlen szóval sem utaltunk rá, mindketten tudtuk, hogy a másikat óhatatlanul feszélyezi annak az éjszakának meg az utána következő két hétnek az emléke. Ő időközben államtitkár lett, én egy üzemi lap szerkesztőségében dolgoztam, és mivel ezen a munkán kívül egyéb pénzkeresetre nem jutott időm, a tönk szélére kerültem.

Tóth Vivien: Verem

A lakásunk egy aknára nézett, szinte mindig sötét volt. Reggel figyeltük egymást, és azon gondolkodtunk, hogy mennyit aludtunk, két órát vagy nyolcat. A feleségem hatkor kelt, odasétált az ablakhoz, kinyitotta és beleszívott a dohos levegőbe. Minek szívod, egyszer rákos leszel. Nem érem meg én azt, hogy rákos legyek. Reggelit készített a konyhában, vajas kenyeret, csak át kellett nyújtania, máris a hálóban volt a keze. Elrágtam, a fele penészes, nem szóltam, hónap vége volt. Dolgozni mentünk, elfáradtunk, hazaértünk, vacsora, néha egymáshoz értünk, beszélgetni egyre kevesebbet, villany le, sötét, alszol már? Csönd. Akkor vettem először észre, hogy valami megváltozott, amikor reggelenként az üvöltésére ébredtem. Állt az ablaknál és sikítozott, addig csinálta, amíg valaki el nem küldte a mocskos anyjába. Utána folytatta a napi rutinját, penész, rágás, este találkozunk...

Gál Ferenc: Teljes életnagyságban

Gál Ferenc: Nem én akartam

Kalász Márton: Napra – nap

Kalász Márton: Búcsú Mártától

Kalász Márton: „Körismeret – vont álma”

Kalász Márton: Virrasztó – távol

Kalász Márton: Zárórím

Kalász Márton: Féltő magány

Kalász Márton: Széptevés

Kalász Márton: Élt gondolat

Kalász Márton: Ki fáradt

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.