2021. december 13., hétfő

SZERETTE-E SZTÁLIN A LEGJOBB TANÍTVÁNYÁT, RÁKOSIT?

POLITIKATÖRTÖNETI INTÉZET
Szerző: PTI
2021.12.08.


A 20. századi magyar történelem számtalan „forró” korszakával szemben a Rákosi-kor kevéssé áll emlékezetpolitikai viták kereszttüzében. Mindez nem a történelmi távolság miatt van így, hiszen a megelőző évtizedek, az 1944/1945 utáni átmeneti időszak vagy a Horthy-korszak megítélésében koránt sincs konszenzus. Az 1948/1949 és 1956 közötti periódusban ugyanakkor a késő sztálini szovjet rendszer erőszakos átültetése zajlott, és kevesen vitatják, hogy egy olyan diktatúra épült ki, amelyet a belső és külső ellenségkeresés, a gazdasági irracionalitás, a mindent átható propaganda, a hétköznapi mozgósítás és a nemzeti szuverenitás teljes feladása jellemzett. Ráadásul már a Kádár-korszakban elhatárolódtak a Rákosi-kortól mint a „személyi kultusz időszakától” – még ha ez ellentmondásos módon, azt egészében meg nem tagadva, alapvető intézményrendszerét megtartva történt.


Egyetért ezzel a korszak két ismert kutatója, Feitl István és Baráth Magdolna, a Napvilág Kiadónál nemrég megjelent Kérdések és válaszok a Rákosi-korról című könyv szerzőpárosa is. Az oktatásban is jól használható kiadványban be is mutatják ezeket a jelenségeket, az egyes fontosabb perektől és egymást követő kampányoktól kezdve, a forrásokat a nehézipari beruházásokra összpontosító, túlhajszolt tervekre épülő gazdaságpolitikán át a szovjet függőség különböző aspektusaiig – így a minden szférában megjelenő szovjet tanácsadók szerepeig.

Ugyanakkor fontosnak tartják azt is, hogy az 1950-es évek mindennapjait is bemutassák, így a drasztikus életszínvonalesést, a nők tömeges munkába állásának folyamatát, és közte számos olyan kevéssé ismert, illetve feltárt kérdést, mint a társadalombiztosítási rendszer alakulása, az oktatás prioritásainak változása vagy a közlekedésfejlesztés...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.