2016. július 15., péntek

ESTERHÁZY MINT ÉDESAPÁM

KÖNYVESBLOG
Szerző: valuska
2016.07.15.


2015 áprilisában a Könyvfesztiválon a rendhagyó Esterházy-életrajz, Az évek iszkolása szerzőjével, Marianne D. Birnbaummal beszélgettem, aki ezt írta bevezetőjébe: “Idősödő írót többnyire azért igyekszünk mielőbb meginterjúvolni, hogy meg ne haljon a beszélgetés előtt” - olvastam akkor a könyv elején, majd dobtam egy hátast, pedig Birnbaum valójában maga miatt sürgette ezt az interjút, EP pedig viccelődött ezen, nem tudta kihagyni. Egy hónapra rá szembesült a hasnyálmirigyrákkal, derül ki a naplójából, ami az első könyve volt, amit nem akartam elolvasni.

A remek interjúkötet csak a személyes történetekre koncentrált, feltűnően kerülte az irodalmi kérdéseket, fura is volt olvasni, akkor ezt írtam: “fura lenne az életmű ismeretében, ha EP élete elmesélhető lenne egy nagy, összefüggő élettörténetként, amiben mindennek megvan az értelme, következménye, oka és hatása, de nincsenek például intertextusok.” December elején Szűcs Miklóssal és EP-vel forgathattunk A bűnös című könyv megjelenésekor, ekkor kérdeztük betegségről, gyilkosságról, az írásról mint terápiáról. Ő mindenre talált szavakat, derűsen és a megszokott önreflexióval válaszolgatott a kérdéseinkre, és amikor kértük, hogy csapó hiányában csapjon a tenyerével, ő csapott és nevetett. Így, ebből nem vagyok hajlandó engedni:



Hatvanhat éves korában hasnyálmirigyrákban elhunyt Esterházy Péter, aki az Édesapám volt.

Egy irodalmi- és nyelvcsaládhoz tartoztunk, ő volt a családfő, igazi apa-alak, akihez képest mértem minden más irodalmat, akitől olvasni tanultam múltat és jelent, és akitől a legtöbbet tanultam a magyar nyelvről és a szabadságról. Erre akkor jöttem rá, amikor a Harmonia Caelestist olvastam, nem sokkal a Javított kiadás előtt. Láttam, hogy az apa-kérdés bonyolult ügy, egyszerre nyelv, hagyomány és kultúra, és persze a focihoz is kell érteni. Könnyű volt a helyzetem, mert nagyapám a rendszerváltásig minden könyvet megvett és olvasott EP-től, és bár egy ideig úgy ítélte meg, hogy nem nekem való, csak egymásra találtunk. A rendszerváltás után a politika közbeszólt, nagypapám már nem vette tovább EP könyveit, ilyen ez az ország és a kultúra...

ITT OLVASHATÓ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.