Szerző: MAGYARI PÉTER
2019.08.21.
Ez a fő kiindulópontja a magyarul idén megjelent, eredetileg 2018-as könyvének, A szabadság felszámolásának, amelyben bemutatja, hogy a nyugati polgári demokráciára micsoda veszélyt jelent ez az ideológia. A párhuzamok Magyarországgal akkor is nagyon feltűnőek, ha a kötet egyébként alig említi Magyarországot.
A putyini fasizmus
Snyder nem csak összekapcsolja a 20. századi fasiszta teóriákat és a 21. századi politikai törekvéseket a mintázatuk alapján, hanem feltárja a közvetlen kapcsolatot, a szóhasználaton és a nyíltan átvett gondolatokon keresztül is. Olyan orosz és más európai fasiszta politikai gondolkodókat idéz a 20. század első feléből, akik egyáltalán nincsenek már benne a nyugati köztudatban, viszont a mai orosz vezetők rendszeresen hivatkoznak rájuk, műveiket újra megjelentetik, és emléktábláik előtt fejet hajtanak a politikusok. A nacionalista, autoriter, illiberális orosz rendszerre Snyder szerint elég pontosan ráillik az 1920-as évek fasiszta koncepciója. (Umberto Eco alapos kritériumrendszert határozott meg a fasizmus felismeréséhez, erről itt írtunk részletesen, nagyjából ezeket a jegyeket használta Snyder is.)
Ettől a fasiszta örökség újraélesztésének azonosítása nem elméletként vagy valami mániaként jelenik meg a könyvben, hanem történettudományi módszerrel készített bizonyításként. Még akkor is, ha egyébként a putyini ideológia hivatalosan nemcsak hogy elutasítja a fasizmust, de Ukrajnában saját állítása szerint éppen a fasizmus ellen harcol. (A szavak átértelmezése fontos eszköze az orosz propagandának, és ebben az esetben különösen fontos volt számukra, hogy párhuzamot alkossanak a második világháború és a mostani helyzet között, ahol Oroszország az áldozat, amit a Nyugat felől rátörő ellenség fenyeget. Miközben a valóságban orosz fegyverekkel orosz katonák robbantották ki a háborút 2014-ben.) ...
Snyder nem csak összekapcsolja a 20. századi fasiszta teóriákat és a 21. századi politikai törekvéseket a mintázatuk alapján, hanem feltárja a közvetlen kapcsolatot, a szóhasználaton és a nyíltan átvett gondolatokon keresztül is. Olyan orosz és más európai fasiszta politikai gondolkodókat idéz a 20. század első feléből, akik egyáltalán nincsenek már benne a nyugati köztudatban, viszont a mai orosz vezetők rendszeresen hivatkoznak rájuk, műveiket újra megjelentetik, és emléktábláik előtt fejet hajtanak a politikusok. A nacionalista, autoriter, illiberális orosz rendszerre Snyder szerint elég pontosan ráillik az 1920-as évek fasiszta koncepciója. (Umberto Eco alapos kritériumrendszert határozott meg a fasizmus felismeréséhez, erről itt írtunk részletesen, nagyjából ezeket a jegyeket használta Snyder is.)
Ettől a fasiszta örökség újraélesztésének azonosítása nem elméletként vagy valami mániaként jelenik meg a könyvben, hanem történettudományi módszerrel készített bizonyításként. Még akkor is, ha egyébként a putyini ideológia hivatalosan nemcsak hogy elutasítja a fasizmust, de Ukrajnában saját állítása szerint éppen a fasizmus ellen harcol. (A szavak átértelmezése fontos eszköze az orosz propagandának, és ebben az esetben különösen fontos volt számukra, hogy párhuzamot alkossanak a második világháború és a mostani helyzet között, ahol Oroszország az áldozat, amit a Nyugat felől rátörő ellenség fenyeget. Miközben a valóságban orosz fegyverekkel orosz katonák robbantották ki a háborút 2014-ben.) ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.