2020. január 15., szerda

HITLER BEVONULÁSAKOR MEGSZÓLALTATTA A HARANGOKAT, ÁM A NÁCIK AZT ÜVÖLTÖZTÉK: „CSATORNÁBA A BÍBOROSSAL!”

MAGYAR NARANCS / SORKÖZ BLOG
Szerző: ÁCS PÁL
2020.01.15.


Miként maradnak fenn vagy hullnak ki a traumatikus élmények?

„Újra itt van hát minden, csak én nem vagyok már itt” – mondta Sigmund Freud 1938 őszén Londonban, amikor megérkeztek új hazájába a náci uralom alá került Bécsből a meneküléskor maga után hagyott kedvenc tárgyai, bútorai.

A nyolcvankét éves, beteg pszichiáter fekete humora volt ez. De arra is utalt, hogy – bármennyire is szeretné – lélekben aligha lenne képes elhagyni Bécset, azt a várost, melynek nemrég még kiemelkedő híressége volt, és ahonnan megalázottan kellett emigrálnia. Milyen volt az a hely, amelyet 1938 márciusában megszálltak a hitleri Németország csapatai, ahonnan Freud és sok más osztrák kivándorló útra kelt? Milyen volt az élet itt, mielőtt Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolták (ez volt az Anschluss), önálló állami létét felszámolták, törvényeit érvénytelenítették, és még a nevét is eltörölték? Ezt kutatja Manfred Flügge német író az 1938-as bécsi eseményekről szóló Nagyváros lélek nélkül. Bécs 1938 című új monográfiájában.

A nácik persze már hosszú ideje beavatkoztak az osztrák politikai életbe, az Anschluss voltaképpen egy régóta tartó fasizálódási folyamat lezárása volt. Nem alaptalan az a vélekedés, hogy Ausztria önként és (a Deutschlandliedet) dalolva csatlakozott a Harmadik Birodalomhoz. Másfelől az az osztrák nézet is helytálló, hogy Ausztria volt Hitler első áldozata. Flügge kerüli ezeket a sarkos megfogalmazásokat. A megszállás politikai történetét érintőlegesen tárgyalja a mű, a szerzőt inkább az Anschluss lelki folyamatai érdeklik.

A változatos történelmi esszé a korabeli Bécs művelődéstörténeti enciklopédiája, Musil, Werfel, Alma Mahler, Lehár Ferenc, Bruno Walter mellett száznál is több, a művészet, az irodalom, a zene, a tudomány és a sport köreihez tartozó szereplővel. A könyv írója főként a német történettudomány friss eredményeire támaszkodik, de felhasznál kiadatlan forrásokat is. Kreatívan alkalmazza a manapság népszerű emlékezettörténeti módszereket. Az is foglalkoztatja a szerzőt, hogy 1938 márciusának traumatikus élményei miként maradnak fenn vagy hullnak ki az emlékezetből – talán ezért is fordít kitüntetett figyelmet Freudnak.

Van, akiben angyalarcú vörösök és fekete lelkű barnák küzdelmeként él tovább az An­schluss emléke. Mások a rémséges „súrolópartikban” ragadják meg a náci megszállás lényegét: SA-egyenruhás verőlegényeket látnak maguk előtt, amint zsidókat kényszerítenek arra, hogy térden csúszva súrolják a kövezetet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése