SZEGÉNYEK VÁRAKOZÁSA - MEGJEGYZÉSEK LUKÁCS KARÁCSONYI TÖRTÉNETÉHEZ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MÁRTONFFY MARCELL
2020.12.17.

Jézus születésének körülményeiről semmit sem tudunk. A szent történet, amelyet a kulturális és a liturgikus emlékezet minden karácsonykor felidéz, és amelyhez a kereszténység a rendíthetetlen hit bizonyosságával társítja a János-evangélium korszakos kijelentését – az Ige testté lett –, nem a dokumentatív hitelesség igényével íródott. A legcsekélyebb mértékben sem épül bizonyító érvényű történeti anyagra, legalábbis ami Jézus csecsemő- és gyermekkorának tényeit illeti. Ilyenek nem állnak rendelkezésünkre, ahogy a harmadik kanonikus evangélium ismeretlen összeállítója sem szilárd tények birtokában vezette be kétrészes művének (Evangélium Lukács szerint, Az apostolok cselekedetei) első kötetét ezekkel a szavakkal: „helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil” (Lk 1,3).

A szerző, akinek a legolvasmányosabb evangéliumot köszönhetjük – az általa megformált Jézus Istene csupa irgalom, nagyvonalúság, az egyetemes, mindenki felé nyitott jóakarat forrása –, a történetírás hellenista irodalmi technikáit alkalmazza. A Lukács-evangélium, amelyről itt visszatérően szó lesz, és amely „az Újszövetség talán legkevésbé apokaliptikus és legkevésbé szektás irata” (L. T. Johnson: The Gospel of Luke, Collegeville/Minnesota, 1991, 21. o.) már azzal is a kultúra és a történeti idő értékét hangsúlyozza, hogy figyel a szövegformálás esztétikai normáira, s az örömhírt emberi szimbólumokba öltözteti. Az e világba átnyúló isteni szféra költői kifejezéskészletét nála legfőképpen a hazatérés, az ölelés, a befogadás, a megbékélés, a lakoma jelenetei szolgáltatják. És amiként az elveszett – de megkerült – bárány példázatában a pásztor transzcendens vonatkozású megszemélyesítő figura (vö. Lk 15,3–7), úgy a betlehemi jászolhoz siető pásztorok sem a közeli legelőkről érkeznek, hanem részben Sámuel első könyvéből (a juhokat őrző, majd királlyá felkent Dávid [1 Sám 16,11] környezetéből), részben a Jézus által boldognak mondott szegények világából, részben pedig – a történetíró kulturális mintái közül – abból pásztori idillből, amelynek békeüzenetét például Schubert is pontosan érzékeli az Esz-dúr mise krédójának gyönyörű, pasztorál jellegű Et incarnatus est tételében...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/51-52. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/51-52. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)