AZ ÉS 2021/17. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2021.04.30.

P U B L I C I S Z T I K A

Széky János: Ezek után választani?

A transzmissziós szíjként működő parlament kétharmaddal megszavazta, hogy „közérdekű vagyonkezelő alapítványok” birtokába kerüljön néhány billió forint értékű állami vagyon. Egyelőre nem tudni, pontosan mennyi, de a lista lenyűgöző: kastélyok, üdülők, kikötők, parkok, földbirtokok, színház, klinikák, részvények, és persze a szentségtelen korona legmutatósabb ékköve: tizenegy egyetem. (A „mutatós” szó itt egyszavas rövidítés egy másik cikkre, ami arról szólna, mire kellenek a vezetőgárdának az egyetemek. Sejtésem szerint nem arra, hogy kínai mellett magyar erőből is növeljék a kiművelt emberfők hazai arányát.)

A művelt ellenzéki politizáló közönség rögtön átlátott a szitán: hatalomátmentés történik, mint ’89-ben, Orbán a hajdani komcsik módjára megijedt, hogy elveszítheti a 2022-es választásokat, és most arra az esetre tartalékol. Ez az interpretáció csak azt mutatja, hogy az ellenzék még mindig nincs tisztában azzal, milyen játszmában vesz részt mint ellenfél. Ahogy az sem tapint a valóság lényegére, hogy ez „lopás” volna vagy „rablóprivatizáció”, és nem tegnap kellett volna rájönni, hogy „a Fidesz párhuzamos” (vagy „alternatív”) „államot épít”.

Jó reggelt kívánok. A történet nem most kedden kezdődött. És egy megszorítás: a cselekvő alany nem a Fidesz. Az ilyen nevű párt nem oszt, nem szoroz. Ami számít, az egy hatalmi hálózat, Orbánnal a csúcsán. A Fidesz ennek csupán a parlamenti vetülete (miközben a Duna-parti soktornyú ház is pusztán egy csicsás díszlet ma már); azért van rá szükség, hogy Orbán és az alá rendelt hálózat pillanatnyi akaratából emberöltőkre megszeghetetlen jogszabály legyen. Az „emberöltőkre” szó jelentése itt: amíg egy következő kétharmados kormánytöbbség nem vonja vissza az alkotmánynak ezt a passzusát...

Kenesei István: MTA – szélcsendben

Dobozi István: Burma

Kovács Zoltán: Bátor emberek

Gadó Gábor: Áprilisi átverés

Valki László: A hidegháború végén egy forró háború

A két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1985-ben kezdődött csúcstalálkozói néhány év alatt véget vetettek a hidegháborúnak. A felek megállapodást kötöttek a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris rakéták megsemmisítéséről, és előreléptek a hagyományos fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokban. A Szovjetunió kivonta csapatait Afganisztánból, jelentős haderőcsökkentésbe kezdett Közép-Európában, és szakított a Brezsnyev-doktrínával. Megállapodtak Németország újraegyesítésében és NATO-tagságában is. Mielőtt azonban aláírták volna az erről szóló szerződést, váratlan esemény történt. Irak 1990. augusztus 2-án megtámadta és még aznap elfoglalta Kuvaitot...

Mészáros Gábor: A permanens kivételes állapottól a rendeleti kormányzásig

Az elmúlt évtizedben gyakorlattá vált a valamikor szebb napokat megélt jogállamiság elvéből következő jogbiztonsággal összeegyeztethetetlen jogalkotási tempó. Az autokrácia számára a jogállami fékek minden szempontból a hatékonyság kerékkötői lettek. Ennek vált áldozatául a normavilágosság elve és a világos normatartalom is, amelyek ugyanakkor nem pusztán kiegészítő elvek, hanem a jogkövetés manifesztumai, így a jogalkotás számára elengedhetetlen kritériumok... voltak. A rezsim persze sokáig biztosította a látszat-jogállamiságot, az ún. autokratikus legalizmus (a fogalmat Kim Lane Scheppele-től kölcsönzöm) a jogalkotásban is a látszatra, a formális megjelenésre (jogalkotási külcsín) adott, majd az alaptörvény-módosítások és úgy általában a jogalkotás célja az lett, hogy egyre inkább a napi politikai érdekekre „legalizálják” a jogrendszer egészét...

Tőzsér Árpád: Napló mint autofikció
Naplójegyzetek 2014/15-ből és 2020-ból

Majtényi Balázs: A focialista populista

Simonovits András: Reménytelenség

Tavaly jelent meg Deaths of Despair and the Future of Capitalism (Reménytelenség okozta halál és a kapitalizmus jövője) címmel Anne Case és férje, a közgazdasági Nobel-díjas Angus Deaton könyve. A szerzők gondosan leírják, hogy az utóbbi évtizedekben a nem latino (latin-amerikai származású) amerikai fehér kétkezi munkások életkilátásai annyira leromlottak, hogy jelentős számban öngyilkosság, mértéktelen ital- és kábítószer-fogyasztás okozza korai halálukat. Case és Deaton a kiutat mély társadalmi reformokban látja, a pazarló és egyenlőtlen amerikai egészségügyi rendszer reformjától az iparvédelemig...

Szekszárdi Orbán György: Kisvárosi oltópont

Lipovecz Iván: Vaku

Rácz Péter: Kemény Kari Erzsébet műfordító
(1950–2021)

V I S S Z H A N G

Szegő Márta: Egyenlő pályák, egyenlő esélyek

Felcsuti Péter: Válasz Bokros Lajosnak

Molnár T. Tibor: Egy mellékes megjegyzés

Feledy Balázs: Műcsarnok és...

Haskó László: Dupla visszhang

Odze György: Csak a duma

Báron György: Helyesbítés

P Á R A T L A N

KÁ: RADNÓTI-REKLÁM

d. magyari: TERASZ

Huszár Ágnes: GYŐZELEM MINSZKBEN

-átkai: KÖNYVET ÍR

Lázár György: UNORTODOX

BTZS: KITERASZODOTT

msz: NEM LESZ

-hágé-: MADÁR, TOLL

-skó: ŐSI MAGYAR HAGYOMÁNY

zorenga: KÁR

(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

ITT OLVASHATÓ