Szerző: ÉS
2021.04.30.
(Egy sokat emlegetett világirodalmi párhuzamról)
I N T E R J Ú
Várkonyi Benedek: A leválthatatlan hatalom nem legitim
Interjú Halmai Gáborral
K R I T I K A
Csuhai István: Az idő másik vége
Jón Kalman Stefánsson: Ásta, avagy hová menjen az ember, ha nincs kiút? Fordította Egyed Veronika. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 514 oldal, 3999 Ft
Az Ásta Stefánsson legjobb erényeit csillogtatja, izgalmakat, fordulatokat tartogató cselekménybonyolítást, az izlandi természet érzékeny megjelenítő képességét, elfojtott érzelmek és indulatok sokszor pazar erotikába futtatott feloldását. Talán abból a fennkölt bölcselkedésből is mintha kevesebb jutott volna az Ásta lapjaira, mint amelyik olyan harmonikusan illeszkedett a Menny és pokol archaikusabb és már címe szerint is kétosztatú világához. De Jón Kálmán Stefánsson az Ástában sem tagadta meg önmagát, azt az ontológiai keserűséget, amire regényének alcíme is utal, és amire nem tudok pontosabb példát mutatni, mint az egyiket több tucatnyi illusztris önbeteljesítő mondata közül: „Mert az idő csak múlik, és a másik végét mindig a halál fogja.”...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Isztray Simon: Ex libris
Michel Foucault: Az igazság bátorsága
Alexis de Tocqueville: A demokratikus despotizmus
Kiss Csaba: Forradalom és szabadság
Erdős Virág: Hősöm
Szöllősi Flóra: Polgárság és európaiság
Vámos Miklós: Dunapest. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020, 342 oldal, 4699 Ft
Vámos regényében filmszerű képeket tár az olvasó elé. A ház egykori lakója, a Nyugat szerzője, Szép Ernő lakásának teraszáról a Margitszigetet szemléli csendesen, míg a regény legzaklatóbb jelenetében az épület tervezőjének, Hofstätter Béla életének utolsó mozdulatait és gondolatait kísérjük a Duna-parton. Vámos az épület korokat átívelő, mégis statikus falai közé költözteti Raoul Wallenberg és Carl Lutz elképzelt valóságát is, amely – habár a magyar történelem legterheltebb időszakában zajlik – közhelymentesen jeleníti meg aszofisztikált emberi rezdüléseket is, a szerelmet és a barátságot vagy az életek megmentéséért vívott kitartó harcot...
Gyürky Katalin: Egymásba folyó küzdelmek
Martin Michael Driessen: Folyók. Fordította Daróczi Anikó. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 150 oldal, 3200 Ft
Driessen kötetét három, a szüzsé szempontjából látszólag egymástól független elbeszélés alkotja. Ám azáltal, hogy a küzdelem és annak metaforikus színtere mindhárom alkotásban központi helyet foglal el, illetve, hogy ennek a harcnak az időtartama és a benne résztvevők száma is folyamatosan bővül, a kötet egysége megkérdőjelezhetetlenné válik...
Gajdó Tamás: Nyolcvannyolc év tanulságai
Szinetár Miklós: 88. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021, 349 oldal, 3490 Ft
Az is kézbe veheti a könyvet, akitől távol áll a bölcselet, mert Szinetár Miklós – észrevétlenül – a huszadik század meghatározó populáris műfajaiból, a viccekből és az adomákból válogatva mini dekameronnal ajándékozza meg olvasóit. Saját történetei pedig talán éppen ebben a kötetben válnak végleg anekdotává. A szerző a gyermekkorban hallott obszcén költemény mellett háborús dalocskák aktualizált változatait és falvédőszövegeket is érdemesnek tartott a megörökítésre – bizonyítva, hogy nemcsak a magas, de a mélykultúrában is járatos. Szókimondásával pedig azt üzeni, hogy nyolcvannyolc évesen, a világjárvány kellős közepén nem érdemes finomkodni...
Széplaky Gerda: Elbeszélhetetlen elbeszélések
Ketten egy új könyvről – Vajda Júlia: Ott, akkor... Túléléstörténetek a soából, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2020, 452 oldal, 4500 Ft
Érdemes rámutatni egy problémára, a hiteles elbeszélés nehézségére. A könyv szerzőjének ez kiemelten fontos, mert nem pusztán az a célja, hogy az emlék a közösségi emlékezetben újra és újra felidézhetővé váljon, hanem, hogy eleven is maradjon. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az elbeszélés tárgyát olyan élettörténeti narratívák alkotják, amelyekben a személyes trauma, ezzel együtt az elbeszélhetetlenség áll a középpontban, akkor beláthatjuk: Vajda Júlia a lehetetlen kísérli meg...
Weiss János: „Itt szorongtam a halálraítéltek között”
Ketten egy új könyvről – Vajda Júlia: Ott, akkor... Túléléstörténetek a soából, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2020, 452 oldal, 4500 Ft
Az interjúk feldolgozása valóban bravúros; a rejtélyek ugyanis mindig más és más alakot öltenek: néha a kerülgetés, néha az elrejtés, néha a halogatás kap meghatározó szerepet. És miről szólnak a feldolgozott interjúk, így a maguk együttesében? Arról, hogy „ott és akkor” (ne is kérdezzük, hogy „hol” és „mikor”) mi történt, ártatlan és védtelen emberek százezreivel és millióival. Ott és akkor a lét valóban a halál felé irányult: mindenki ott állt a halálraítéltek sorában. De gyorsan le kell szögeznünk, hogy a könyv mégsem a halálról szól, nem a halottakról, nem a gyilkosságokról, a Dunába lövésekről és a koncentrációs táborok perfekt üzemmódjáról. Hanem a túlélőkről; akiknek a megmenekülése mégsem teljes sikertörténet...
Takáts Fábián: A mitikus táj vásznai
(Szunyoghy Viktória Mitikus tájak. Sibu és Tioman című tárlata május 28-ig tekinthető meg a K Galériában.)
Wagner István: (Neo)nácik és nacionalisták
(Transformation und Wiederkehr – Radikale Nationalismen im Spiegel der zeitgenössischen Kunst, Lentos Kunstmuseum Linz, megtekinthető június 6-ig.)
Fuchs Lívia: Megválaszolatlan kérdések
Most sem írnék Liam Scarlettről, ha váratlan halálát megelőzően nem pattant volna ki az a botrány, amely szakmai és egzisztenciális ellehetetlenüléséhez s feltehető öngyilkosságához vezetett. S amelyet a nagy nemzetközi visszhang ellenére is hallgatás övez, talán mert olyan alapvető kérdéseket vet fel, amelyekkel a balett világának mindenütt szembe kellene néznie...
Stőhr Lóránt: Van az a pénz
(Antoine Russbach: Piszkos munka. Svájci–belga film. A Frankofón filmnapok bemutatója.)
Tőzsdecápák, A Wall Street farkasa –az üzletemberek a moziban már csak a címek alapján is gátlástalan törtetők, immorális szörnyetegek. Frank osztozik velük bűneikben, de árnyaltabb karakter, akivel könnyen empatizálhatunk. Antoine Russbach első nagyjátékfilmjében nem az egyre magasabbra hágó akarnokról beszél, mint hollywoodi társai, hanem igazi európai filmesként a bukott emberről, aki a mindennapos munka drogja nélkül tanácstalanul tévelyeg, az identitása alapjaitól megfosztva a családja előtt folyamatos hazugságba bonyolódik és méltóságát elvesztve végül szembenéz saját bűneivel – ám hogy mire jut, az nyitott marad...
Ruff Borbála: Terápia
(James Herriot: Kutyás történetek 2. Előadja Szacsvay László. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021)
Cedrik, Kim, Jingo és Skipper, Judy, Myrtle vagy Vénusz – a Kutyás történetek egy éve kiadott első részének kutyaalakjai – terápiája jól mutatta ezt a szemléletet (lásd Kösz, Mr. Herriot, ÉS, 2020/ 9., febr. 28.). Tanúbizonyság azonban a mostani második lemez is, amelyen a figyelem inkább az orvoslás „lélektanára”, az orvos–gazda kapcsolatra vetül. Arra a korántsem feltétlenül kölcsönös együttműködésre, mert hát a gazda is lehet „furcsa bogár” (Herriot nevezte így a gazdák egy részét), amely nélkül a kutya menthetetlen. Olyan kutyás történetekre, amelyekben az emberről van szó...
Molnár Zsófia: Tapsológia alapfokon
Ha konkrétabban vizsgáljuk a tapsot, a Budapesti Operettszínház szemszöge nem biztos, hogy kellő alapot ad az operett műfajának egyfajta emancipációjáért kiálló Homonnay Zsolt némileg reklamáló nyilatkozatára. Szerény tapasztalatom szerint a Nagymező utcában ugyanis a taps sokkal inkább a kedvenceket jutalmazza, mint a valós napi teljesítményt: teszem azt, az éppen nem a legjobbját nyújtó primadonna akkor is nagyobb ovációt kap, mint a mellette debütáló ifjú szubrett, ha az utóbbi parádésan leénekli az előbbit a színpadról. (Nyilván Oszvald Marikát magam is szívesen és húzódozás nélkül megtapsolom bármikor – a jelenséget, a fáradhatatlanságát, a bukfenceit, a színpadi energiáját.)...
Fáy Miklós: Plusz egy
(A MÁV Szimfonikusok 75. születésnapi koncertje – Kongresszusi Központ, április 24.)
Ha leszállítjuk is az igényeinket, és tudomásul vesszük, hogy a MÁV Szimfonikusok nem mérkőzhet a világ legnagyobb együtteseivel, az ember mégis azt várná és remélné, hogy egy sztárkarmesterrel való zenélés valamit kihoz belőlük. Ha nem akarjuk a felelősséget a zenekarra tolni, akkor meg azt várná az ember, hogy rendben van, a sztárkarmester nem fogja új alapokra helyezni a vonóskart, nem fog maga fújni a kissé kocsmai tónusban játszó klarinétos helyett, nem tud gondoskodni arról, hogy az angolkürtös a hosszú frázisok végén ugyanolyan tisztán és vonalban játsszon, mint a frázisok elején, de a mű egészéről lehetne valami víziója...
Grecsó Krisztián: Nem Sátántangó
(Behind Her Eyes [Ne higgy a szemének!], Netflix, 2021. április)
A Ne higgy a szemének! legidegesítőbb vonása mégis az, hogy senki sem normális. Sokkal ijesztőbbek és bolondabbak lehetnének a karakterek, ha nem lennének ennyire klasszikusan traumatizáltak, és nem lapulna megint minden mögött gyilkosság, tragédia, borzalom. Egy elcsúszott házasság is lehet izgalmas, legalább annyira vonzó és kifejthető téma, mint folyton mitológiai helyzetekbe hozni mai alakokat.
Ennek ellenére a sorozat az egyik legjobban sikerült darab az utóbbi időszakban, természetesen nem mérhető a minik királyához, a Csernobilhoz, de mivel nem is hasonlít, fölösleges lenne hozzámérni...
Károlyi Csaba: Identitáskérdések
(Értsünk szót. A Marosvásárhelyi Rádió közéleti és kulturális beszélgetőműsora minden hétköznap – itteni idő szerint – 18 órától, www.marosvasarhelyiradio.ro, műsorvezető-szerkesztő: Parászka Boróka.)
Kalányos cigány pasztorizációs programba kezdett Csíkszentkirályon, azon a vidéken, ahol jó tíz éve roma–magyar konfliktus robbant ki. Parászka megkérdezte tőle: ha egy székely ember azt mondja neki, plébános úr, én nem szeretem a cigányokat, akkor mit csinál. Azonnal jött az egyetlen jó válasz, amit adhatott: a magyar emberek közt is van ilyen meg olyan, Jézus pedig azt mondta, a bűnt utálom, de a bűnöst nem.
Szaniszló Judit: Ha neadjisten elmenne
Előző nap megcsinálja azt az utolsó két csirkecombot és három darab csirkemellet csirkepörköltnek, amit még három hónapja vett SZÉP-kártyával, mert a Fiatal Felnőttek CsereBereBuzinesszMindenIngyen Lomija csoportból megtudta, hogy a Lehel téri piacon van az a hentes, ahol elfogadják nyers húsra is a SZÉP-kártyát. Januárban széles mosollyal bevásárolt, és telepakolta a mélyhűtőt 6 kilónyi különböző csirke-, marha- és sertéshúsrésszel a vendéglátás kártyazsebből. Akkor még nem tudta, hogy kezd túljegesedni a mélyhűtője, így a tervezettnél gyorsabb tempóban kell majd kivennie és feldolgoznia a húsokat a megrepedezett átlátszó műanyag ládákból. Amúgy büszkén viseli az ősz hajszálait. Szeretne ennél akár többet is, de az istennek nem akar gyorsabban fehéredni hátul...
Géczi János: Pontosan tíz
A második másodperc az állatkerté. A kisfiú a szükségesnél néhány számmal nagyobb gatyán kívül nem visel mást. A gyermek az üres májkrémes, löncshúsos dobozokban, tejfölöspoharakban, repedt üvegekben, bádogládákban és banánosdobozokban fogva tartott állatseregletét gondozza. Az állatok iparkodnak, hogy kiszabaduljanak. A srác felügyeli őket, s ha valamelyik elkóborol, menten visszahelyezi a helyére. A kisfiúnak, aki büszke az apjától öröklött kék csíkos bokszergatyájára, elefántja, tigrise, egy kivénhedt oroszlánja, strucca, csincsillája, teguja, kaméleonja, arája, kolibrijai, gatyás tyúkjai és megnevezhetetlen lényei vannak. Azokat eteti, itatja és gyógyítja. Mindezeken túl pillanatnyi gondjai vannak, mivel az egyiknek a foga éppen fáj, a másik vedlik, némelyik pedig rühes...
Toroczkay András: Babusgatott
A fiú egy játszóteret néz. Egy mozdulatlan hinta. Üres focipálya. A távolban magasfeszültségű óriások várakoznak méltóságteljesen. A felhők vemhes patkányok, szinte látja mozogni hasukban a vaksi újszülötteket... Nem hiszi, hogy rajta lenne ez a hely a térképen. Bármilyen térképen. Elkezd esni az eső. A tornácon rozsdás kerekű tolószékek áznak. A kukásautó utasterének magasából belát a faházak szobáiba, miközben lassan gurulnak beljebb, egyre beljebb az intézet területén. A faházakban halvány égők pislákolnak, az egyik szobában az ágyon egy fakó rózsaszín plüssmackó. Az étkezdében mozgás. Elképzeli a testeket, amikhez a mozdulatok tartoznak...
Littner Zsolt: A kő már csak ilyen
Azt mondtad az évnyitón, hogy már régóta keresed az igazit, szeretnél lehorgonyozni végre, ez utóbbit el is képzeltem, rozsdás horgonylánc csobban és csikorog, megfogja az ingadozó kompot. Ne poshadjunk a négy fal között, még szinte nyári meleg van, élvezzük ki, menjünk a Palatinusra, hisz sokáig nem lesz már ilyen idő...
Frideczky Katalin: Darts
A három gyerek, plusz a kutya nem sok jót ígért. „Na, lesz itt ramazuri!” – gondolta Dóra, és aggódva figyelte az ablakból a költözést, amit egy tinédzsernek maszkírozott, láncdohányos hobó-anyuka vezényelt le. Mindjárt másnap éktelen hancúrozásra ébredt. A tízemeletes panel egész testében megremegett. Dóra úgy érezte, mintha a talajtorna-válogatott az ő fején gyakorolná a nekifutásos tripla szaltót. A kutya veszettül ugatott, a gyerekek üvöltöztek, tetejébe az anyuka hihetetlen hangerővel dzsesszt hallgatott. „Na, már csak ez hiányzott!”...
Ürmös Attila: Aranyevő
A játszóteret benőtte a gaz, szegélyén a bokrok méregzöld lombozata rég levedlette a kockára nyírt formát, és most burjánzott, ágaskodott minden irányban. A háttérben szürke panellakótelep nőtt ki a dús növényzetből, a lakások ablakain csupa törött üveg.
A nő – fitt hatvanéves, platinaszőke tüskehajjal – valósággal belesétált a tájba. A szakadozó hálójú mászókáknál finnyásan kerülgette a szúrós dudvát, átverekedte magát a mohos csúzdák között...
Fábián István: A boldog szám
Fábián István: Tengerre néző kilátás
Erdős Virág: 44 gondolatébresztő látvány
Interjú Halmai Gáborral
K R I T I K A
Jón Kalman Stefánsson: Ásta, avagy hová menjen az ember, ha nincs kiút? Fordította Egyed Veronika. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 514 oldal, 3999 Ft
Az Ásta Stefánsson legjobb erényeit csillogtatja, izgalmakat, fordulatokat tartogató cselekménybonyolítást, az izlandi természet érzékeny megjelenítő képességét, elfojtott érzelmek és indulatok sokszor pazar erotikába futtatott feloldását. Talán abból a fennkölt bölcselkedésből is mintha kevesebb jutott volna az Ásta lapjaira, mint amelyik olyan harmonikusan illeszkedett a Menny és pokol archaikusabb és már címe szerint is kétosztatú világához. De Jón Kálmán Stefánsson az Ástában sem tagadta meg önmagát, azt az ontológiai keserűséget, amire regényének alcíme is utal, és amire nem tudok pontosabb példát mutatni, mint az egyiket több tucatnyi illusztris önbeteljesítő mondata közül: „Mert az idő csak múlik, és a másik végét mindig a halál fogja.”...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Isztray Simon: Ex libris
Michel Foucault: Az igazság bátorsága
Alexis de Tocqueville: A demokratikus despotizmus
Kiss Csaba: Forradalom és szabadság
Erdős Virág: Hősöm
Szöllősi Flóra: Polgárság és európaiság
Vámos Miklós: Dunapest. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2020, 342 oldal, 4699 Ft
Vámos regényében filmszerű képeket tár az olvasó elé. A ház egykori lakója, a Nyugat szerzője, Szép Ernő lakásának teraszáról a Margitszigetet szemléli csendesen, míg a regény legzaklatóbb jelenetében az épület tervezőjének, Hofstätter Béla életének utolsó mozdulatait és gondolatait kísérjük a Duna-parton. Vámos az épület korokat átívelő, mégis statikus falai közé költözteti Raoul Wallenberg és Carl Lutz elképzelt valóságát is, amely – habár a magyar történelem legterheltebb időszakában zajlik – közhelymentesen jeleníti meg aszofisztikált emberi rezdüléseket is, a szerelmet és a barátságot vagy az életek megmentéséért vívott kitartó harcot...
Gyürky Katalin: Egymásba folyó küzdelmek
Martin Michael Driessen: Folyók. Fordította Daróczi Anikó. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 150 oldal, 3200 Ft
Driessen kötetét három, a szüzsé szempontjából látszólag egymástól független elbeszélés alkotja. Ám azáltal, hogy a küzdelem és annak metaforikus színtere mindhárom alkotásban központi helyet foglal el, illetve, hogy ennek a harcnak az időtartama és a benne résztvevők száma is folyamatosan bővül, a kötet egysége megkérdőjelezhetetlenné válik...
Gajdó Tamás: Nyolcvannyolc év tanulságai
Szinetár Miklós: 88. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2021, 349 oldal, 3490 Ft
Az is kézbe veheti a könyvet, akitől távol áll a bölcselet, mert Szinetár Miklós – észrevétlenül – a huszadik század meghatározó populáris műfajaiból, a viccekből és az adomákból válogatva mini dekameronnal ajándékozza meg olvasóit. Saját történetei pedig talán éppen ebben a kötetben válnak végleg anekdotává. A szerző a gyermekkorban hallott obszcén költemény mellett háborús dalocskák aktualizált változatait és falvédőszövegeket is érdemesnek tartott a megörökítésre – bizonyítva, hogy nemcsak a magas, de a mélykultúrában is járatos. Szókimondásával pedig azt üzeni, hogy nyolcvannyolc évesen, a világjárvány kellős közepén nem érdemes finomkodni...
Széplaky Gerda: Elbeszélhetetlen elbeszélések
Ketten egy új könyvről – Vajda Júlia: Ott, akkor... Túléléstörténetek a soából, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2020, 452 oldal, 4500 Ft
Érdemes rámutatni egy problémára, a hiteles elbeszélés nehézségére. A könyv szerzőjének ez kiemelten fontos, mert nem pusztán az a célja, hogy az emlék a közösségi emlékezetben újra és újra felidézhetővé váljon, hanem, hogy eleven is maradjon. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az elbeszélés tárgyát olyan élettörténeti narratívák alkotják, amelyekben a személyes trauma, ezzel együtt az elbeszélhetetlenség áll a középpontban, akkor beláthatjuk: Vajda Júlia a lehetetlen kísérli meg...
Weiss János: „Itt szorongtam a halálraítéltek között”
Ketten egy új könyvről – Vajda Júlia: Ott, akkor... Túléléstörténetek a soából, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2020, 452 oldal, 4500 Ft
Az interjúk feldolgozása valóban bravúros; a rejtélyek ugyanis mindig más és más alakot öltenek: néha a kerülgetés, néha az elrejtés, néha a halogatás kap meghatározó szerepet. És miről szólnak a feldolgozott interjúk, így a maguk együttesében? Arról, hogy „ott és akkor” (ne is kérdezzük, hogy „hol” és „mikor”) mi történt, ártatlan és védtelen emberek százezreivel és millióival. Ott és akkor a lét valóban a halál felé irányult: mindenki ott állt a halálraítéltek sorában. De gyorsan le kell szögeznünk, hogy a könyv mégsem a halálról szól, nem a halottakról, nem a gyilkosságokról, a Dunába lövésekről és a koncentrációs táborok perfekt üzemmódjáról. Hanem a túlélőkről; akiknek a megmenekülése mégsem teljes sikertörténet...
Takáts Fábián: A mitikus táj vásznai
(Szunyoghy Viktória Mitikus tájak. Sibu és Tioman című tárlata május 28-ig tekinthető meg a K Galériában.)
Wagner István: (Neo)nácik és nacionalisták
(Transformation und Wiederkehr – Radikale Nationalismen im Spiegel der zeitgenössischen Kunst, Lentos Kunstmuseum Linz, megtekinthető június 6-ig.)
Fuchs Lívia: Megválaszolatlan kérdések
Most sem írnék Liam Scarlettről, ha váratlan halálát megelőzően nem pattant volna ki az a botrány, amely szakmai és egzisztenciális ellehetetlenüléséhez s feltehető öngyilkosságához vezetett. S amelyet a nagy nemzetközi visszhang ellenére is hallgatás övez, talán mert olyan alapvető kérdéseket vet fel, amelyekkel a balett világának mindenütt szembe kellene néznie...
Stőhr Lóránt: Van az a pénz
(Antoine Russbach: Piszkos munka. Svájci–belga film. A Frankofón filmnapok bemutatója.)
Tőzsdecápák, A Wall Street farkasa –az üzletemberek a moziban már csak a címek alapján is gátlástalan törtetők, immorális szörnyetegek. Frank osztozik velük bűneikben, de árnyaltabb karakter, akivel könnyen empatizálhatunk. Antoine Russbach első nagyjátékfilmjében nem az egyre magasabbra hágó akarnokról beszél, mint hollywoodi társai, hanem igazi európai filmesként a bukott emberről, aki a mindennapos munka drogja nélkül tanácstalanul tévelyeg, az identitása alapjaitól megfosztva a családja előtt folyamatos hazugságba bonyolódik és méltóságát elvesztve végül szembenéz saját bűneivel – ám hogy mire jut, az nyitott marad...
Ruff Borbála: Terápia
(James Herriot: Kutyás történetek 2. Előadja Szacsvay László. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021)
Cedrik, Kim, Jingo és Skipper, Judy, Myrtle vagy Vénusz – a Kutyás történetek egy éve kiadott első részének kutyaalakjai – terápiája jól mutatta ezt a szemléletet (lásd Kösz, Mr. Herriot, ÉS, 2020/ 9., febr. 28.). Tanúbizonyság azonban a mostani második lemez is, amelyen a figyelem inkább az orvoslás „lélektanára”, az orvos–gazda kapcsolatra vetül. Arra a korántsem feltétlenül kölcsönös együttműködésre, mert hát a gazda is lehet „furcsa bogár” (Herriot nevezte így a gazdák egy részét), amely nélkül a kutya menthetetlen. Olyan kutyás történetekre, amelyekben az emberről van szó...
Molnár Zsófia: Tapsológia alapfokon
Ha konkrétabban vizsgáljuk a tapsot, a Budapesti Operettszínház szemszöge nem biztos, hogy kellő alapot ad az operett műfajának egyfajta emancipációjáért kiálló Homonnay Zsolt némileg reklamáló nyilatkozatára. Szerény tapasztalatom szerint a Nagymező utcában ugyanis a taps sokkal inkább a kedvenceket jutalmazza, mint a valós napi teljesítményt: teszem azt, az éppen nem a legjobbját nyújtó primadonna akkor is nagyobb ovációt kap, mint a mellette debütáló ifjú szubrett, ha az utóbbi parádésan leénekli az előbbit a színpadról. (Nyilván Oszvald Marikát magam is szívesen és húzódozás nélkül megtapsolom bármikor – a jelenséget, a fáradhatatlanságát, a bukfenceit, a színpadi energiáját.)...
Fáy Miklós: Plusz egy
(A MÁV Szimfonikusok 75. születésnapi koncertje – Kongresszusi Központ, április 24.)
Ha leszállítjuk is az igényeinket, és tudomásul vesszük, hogy a MÁV Szimfonikusok nem mérkőzhet a világ legnagyobb együtteseivel, az ember mégis azt várná és remélné, hogy egy sztárkarmesterrel való zenélés valamit kihoz belőlük. Ha nem akarjuk a felelősséget a zenekarra tolni, akkor meg azt várná az ember, hogy rendben van, a sztárkarmester nem fogja új alapokra helyezni a vonóskart, nem fog maga fújni a kissé kocsmai tónusban játszó klarinétos helyett, nem tud gondoskodni arról, hogy az angolkürtös a hosszú frázisok végén ugyanolyan tisztán és vonalban játsszon, mint a frázisok elején, de a mű egészéről lehetne valami víziója...
Grecsó Krisztián: Nem Sátántangó
(Behind Her Eyes [Ne higgy a szemének!], Netflix, 2021. április)
A Ne higgy a szemének! legidegesítőbb vonása mégis az, hogy senki sem normális. Sokkal ijesztőbbek és bolondabbak lehetnének a karakterek, ha nem lennének ennyire klasszikusan traumatizáltak, és nem lapulna megint minden mögött gyilkosság, tragédia, borzalom. Egy elcsúszott házasság is lehet izgalmas, legalább annyira vonzó és kifejthető téma, mint folyton mitológiai helyzetekbe hozni mai alakokat.
Ennek ellenére a sorozat az egyik legjobban sikerült darab az utóbbi időszakban, természetesen nem mérhető a minik királyához, a Csernobilhoz, de mivel nem is hasonlít, fölösleges lenne hozzámérni...
Károlyi Csaba: Identitáskérdések
(Értsünk szót. A Marosvásárhelyi Rádió közéleti és kulturális beszélgetőműsora minden hétköznap – itteni idő szerint – 18 órától, www.marosvasarhelyiradio.ro, műsorvezető-szerkesztő: Parászka Boróka.)
Kalányos cigány pasztorizációs programba kezdett Csíkszentkirályon, azon a vidéken, ahol jó tíz éve roma–magyar konfliktus robbant ki. Parászka megkérdezte tőle: ha egy székely ember azt mondja neki, plébános úr, én nem szeretem a cigányokat, akkor mit csinál. Azonnal jött az egyetlen jó válasz, amit adhatott: a magyar emberek közt is van ilyen meg olyan, Jézus pedig azt mondta, a bűnt utálom, de a bűnöst nem.
I R O D A L O M
Előző nap megcsinálja azt az utolsó két csirkecombot és három darab csirkemellet csirkepörköltnek, amit még három hónapja vett SZÉP-kártyával, mert a Fiatal Felnőttek CsereBereBuzinesszMindenIngyen Lomija csoportból megtudta, hogy a Lehel téri piacon van az a hentes, ahol elfogadják nyers húsra is a SZÉP-kártyát. Januárban széles mosollyal bevásárolt, és telepakolta a mélyhűtőt 6 kilónyi különböző csirke-, marha- és sertéshúsrésszel a vendéglátás kártyazsebből. Akkor még nem tudta, hogy kezd túljegesedni a mélyhűtője, így a tervezettnél gyorsabb tempóban kell majd kivennie és feldolgoznia a húsokat a megrepedezett átlátszó műanyag ládákból. Amúgy büszkén viseli az ősz hajszálait. Szeretne ennél akár többet is, de az istennek nem akar gyorsabban fehéredni hátul...
Géczi János: Pontosan tíz
A második másodperc az állatkerté. A kisfiú a szükségesnél néhány számmal nagyobb gatyán kívül nem visel mást. A gyermek az üres májkrémes, löncshúsos dobozokban, tejfölöspoharakban, repedt üvegekben, bádogládákban és banánosdobozokban fogva tartott állatseregletét gondozza. Az állatok iparkodnak, hogy kiszabaduljanak. A srác felügyeli őket, s ha valamelyik elkóborol, menten visszahelyezi a helyére. A kisfiúnak, aki büszke az apjától öröklött kék csíkos bokszergatyájára, elefántja, tigrise, egy kivénhedt oroszlánja, strucca, csincsillája, teguja, kaméleonja, arája, kolibrijai, gatyás tyúkjai és megnevezhetetlen lényei vannak. Azokat eteti, itatja és gyógyítja. Mindezeken túl pillanatnyi gondjai vannak, mivel az egyiknek a foga éppen fáj, a másik vedlik, némelyik pedig rühes...
Toroczkay András: Babusgatott
A fiú egy játszóteret néz. Egy mozdulatlan hinta. Üres focipálya. A távolban magasfeszültségű óriások várakoznak méltóságteljesen. A felhők vemhes patkányok, szinte látja mozogni hasukban a vaksi újszülötteket... Nem hiszi, hogy rajta lenne ez a hely a térképen. Bármilyen térképen. Elkezd esni az eső. A tornácon rozsdás kerekű tolószékek áznak. A kukásautó utasterének magasából belát a faházak szobáiba, miközben lassan gurulnak beljebb, egyre beljebb az intézet területén. A faházakban halvány égők pislákolnak, az egyik szobában az ágyon egy fakó rózsaszín plüssmackó. Az étkezdében mozgás. Elképzeli a testeket, amikhez a mozdulatok tartoznak...
Littner Zsolt: A kő már csak ilyen
Azt mondtad az évnyitón, hogy már régóta keresed az igazit, szeretnél lehorgonyozni végre, ez utóbbit el is képzeltem, rozsdás horgonylánc csobban és csikorog, megfogja az ingadozó kompot. Ne poshadjunk a négy fal között, még szinte nyári meleg van, élvezzük ki, menjünk a Palatinusra, hisz sokáig nem lesz már ilyen idő...
Frideczky Katalin: Darts
A három gyerek, plusz a kutya nem sok jót ígért. „Na, lesz itt ramazuri!” – gondolta Dóra, és aggódva figyelte az ablakból a költözést, amit egy tinédzsernek maszkírozott, láncdohányos hobó-anyuka vezényelt le. Mindjárt másnap éktelen hancúrozásra ébredt. A tízemeletes panel egész testében megremegett. Dóra úgy érezte, mintha a talajtorna-válogatott az ő fején gyakorolná a nekifutásos tripla szaltót. A kutya veszettül ugatott, a gyerekek üvöltöztek, tetejébe az anyuka hihetetlen hangerővel dzsesszt hallgatott. „Na, már csak ez hiányzott!”...
Ürmös Attila: Aranyevő
A játszóteret benőtte a gaz, szegélyén a bokrok méregzöld lombozata rég levedlette a kockára nyírt formát, és most burjánzott, ágaskodott minden irányban. A háttérben szürke panellakótelep nőtt ki a dús növényzetből, a lakások ablakain csupa törött üveg.
A nő – fitt hatvanéves, platinaszőke tüskehajjal – valósággal belesétált a tájba. A szakadozó hálójú mászókáknál finnyásan kerülgette a szúrós dudvát, átverekedte magát a mohos csúzdák között...
Fábián István: A boldog szám
Fábián István: Tengerre néző kilátás
Erdős Virág: 44 gondolatébresztő látvány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.