HÉTSZERESÉRE NÖVELI A KÖZBESZERZÉSI GYŐZELEM ESÉLYÉT A NER-ES KAPCSOLAT

G7.HU
Szerző: TÓTH ISTVÁN JÁNOS
2022.02.08.

Vajon miért áll ellen egy állam, amikor állami költésekre vonatkozó adatok összegyűjtéséről, adatbázisba rendezéséről és statisztikai elemzéséről van szó? És miért viselkedik ezzel teljesen ellentétesen, amikor az adófizetésre vonatkozó adatok összegyűjtése, adatbázisba rendezése és statisztikai elemzésre kerül szóba? Amikor az adófizetők befizetéseiből származó bevételek elköltése a feladat, akkor úgy viselkedik, mint aki nem ismeri az Excelt, csak a kockás papírt, esetleg a szöveges file-okat, de amikor az adók beszedése a feladat, akkor adatbázist épít, és a legmodernebb és legszofisztikáltabb módszerektől (például társadalmi kapcsolatháló-elemzés, ágensalapú modellezés, klaszterelemzés, keresztmetszeti és idősoros elemzések) sem riad vissza.

Az alábbi cikkben a magyar közbeszerzések 2011-2020 közötti adataira támaszkodó hat ábrán az Elios Zrt. és más cégek példáján mutatom be, hogy egy – a közpénzekért felelős – állam milyen lehetőségekhez jutna, ha rendszeresen vizsgálná a közpénzek költését, törekedne az esetleges anomáliák felderítésére és ezzel a közjó szolgálatára. Az elemzett adatok a CRCB adatbázisából származnak.*


Az EU és az OECD régóta vizsgálja a közbeszerzések korrupciós kockázatát. Az ilyen vizsgálatok egyik legfontosabb mutatója, hogy a tenderek hány százalékánál fordult elő, hogy csak egy ajánlat érkezett be. A magasabb arány magasabb korrupciós kockázatra utal. Magyarországon ma – az EU adatai szerint – a tenderek 39 százalékánál fordul elő ez, míg az EU által toleráltnak (zölddel jelöltnek) tekintett szint 20 százalék alatti.

A verseny nélküli pályázatok aránya azonban nem minden esetben ad pontos képet a közbeszerzési anomáliákról, ezek erősségéről. Ha például elterjedt az a szokás, hogy „kérlek, hozz két vesztőt!”, vagy „oldjuk meg okosba’, és vigyázzunk, hogy az EU / OLAF ne fogjon gyanút”, vagy „beszéljük meg mind, hogy ki mikor indul, de vigyázzunk, hogy mindig legyen legalább három pályázó”, akkor nyilvánvalóan félrevezető eredményt adna, ha az egy pályázat mellett megvalósuló tenderek arányával szeretnénk mérni a korrupciós kockázatot, felderíteni a közbeszerzési anomáliákat.

Érdemes mást is megfigyelni, például azt, hogy hányszor indult és nyert, valamint hányszor veszített egy-egy cég a közbeszerzési piacon. Ha a piacra jellemző középértékhez képest kiugróan magas ez az arány, az valamilyen anomáliára mutathat rá. Ennek megfigyeléséhez pedig az szükséges, hogy adataink legyenek a közbeszerzésekről: nem csupán arról, hogy egy cég hányszor nyert verseny nélkül, hanem arról is, hogy hányszor veszített, sőt arról is, hogy milyen a nyert/vesztett tenderek aránya egy-egy ajánlatkérő esetében. Ha ez az arány egy ajánlatkérő által kiírt tenderek és egy, e tendereken induló cég esetében egyaránt különösen magas, akkor ezt már az anomáliára vonatkozó határozott jelzésnek vehetjük...

ITT OLVASHATÓ