AUTOKRATÁK VÁLASZTÁSAI
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKASzerzők: BÖCSKEI BALÁZS, HAJDU NÓRA2021.02.12.
Polcnyi irodalom született az utóbbi évtizedben arról, hogy Magyarország leírható-e, és ha igen, milyen jelzős demokráciaként, vagy eleve már autokráciának kell tekinteni. E két fogalom körüli bábeli terminológiai meghatározások – és az azokkal járó demokráciaelméleti viták – önmagukban sem könnyítik meg a társadalomtudósok egyértelmű válaszadási lehetőségeit. Jelen írásnak nem is célja, hogy a demokrácia–autokrácia tengelyen egy vitán felül álló nyugvópontra helyezze Magyarországot. Álláspontunk szerint attól függetlenül is van jelentősége annak, hogy tudjuk, a választási autokráciákban milyen funkciói és kimenetei lehetnek egy választásnak, továbbá egy demokratikus fordulatot követően milyen „evolúciós” úton haladnak az előző rezsim autoriter pártjai. Példák sokasága figyelmeztet ugyanis arra, hogy egy rezsimváltást eredményező választást követően is meg van az esélye és a veszélye egy visszarendeződésnek.
A következő gondolkodásnak aktualitást egyrészt az ad, hogy bár nem olyan erős felhajtóerővel – értjük ezen, hogy kevesek által képviselten –, de Magyarország is felmerült rendszertipológiai értelemben mint választásai autokrácia (e téren leginkább Unger Anna politológusnak 2018-ban a Fundamentumban megjelent tanulmánya a referencia [A választás mint rendszerkarakterisztikus intézmény]. Másrészt szemléltetni szeretnénk, hogy a Magyarországnál kevésbé demokratikus országokban is lehetséges volt a kormány- és rezsimváltás – egyúttal üdvözüljük, hogy 2019 októberét követő ellenzéki sikerekkel alább hagyott a bojkottról való publicisztikai diskurzus is. Harmadrészt „feldobunk labdákat” az olvasóknak annak elgondolására, hogy a politikatörténet milyen példákkal szolgálhat a Fideszre nézve, ha az 2022-ben elveszíti az országgyűlési választást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.