2019. február 10., vasárnap

AZ UNIÓS VÁLASZTÁSOK TÉTJE

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: FLECK ZOLTÁN, GYŐRFFY DÓRA, MIZSEI KÁLMÁN
2019.02.08.


Az Európai Unió sorsdöntő választás elé néz májusban. A II. világháború után felépített rend, ami több mint 70 éve biztosítja a békét a kontinensen, omladozik. Két kulcsszereplője, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia káoszba süllyedt, míg a másik oldalon Oroszország mindent megtesz az egyesült Európa és az európai értékek aláásásáért. Májusban Európának választania kell aközött, hogy az integráció fenntartása és mélyítése révén a tagállamok közösen néznek szembe a világpolitika kihívásaival, vagy a dezintegráció miatt egyesével kell megküzdeniük az Európai Unión kívüli nagyhatalmak öncélú, Oroszország esetében ordas törekvéseivel. Magyarország alapvető nemzeti érdeke a szorosabb integráció Európában, míg a bomlasztásban való részvétel Oroszország elnyomó ambícióinak kiszolgálását jelenti.

I. A globális geopolitikai átrendeződés kihívása

Míg a hidegháború végén, az 1990-es évek elején az Egyesült Államok és az Európai Unió együttesen a világ GDP-jének több mint 50 százalékát adta, napjainkra ez az arány bőven 50 százalék alá esett. Eközben a nem demokratikus országok részesedése 12 százalékról 33 százalékra emelkedett. A gazdasági növekedés megerősítette ezeknek a rendszereknek a belső elfogadottságát, és felkeltette az igényt a hidegháború utáni világrend átalakítására. Gazdasági sikereik modellként is vonzóvá teszik őket. Bár végül mindig a demokratikus berendezkedésű országok kerekednek felül, mert gazdaságuk erősebb, a jelen történelmi pillanatban, miként az elmúlt század 30-as éveiben is, úgy tűnhet, hogy a demokrácia és a jogállam immár nem az egyetlen út a fejlődéshez, és ezt a tényt a hatalmuk növelésére aspiráló autokraták lelkesen hirdetik szerte a világon. Ma 2,6 milliárd ember, a világ népességének egyharmada él demokrácián kívüli állapotok között. Az elmúlt évtizedekben a demokrácia egyértelműen hanyatlott, több szabad alkotmányos demokrácia indult el az autokrácia felé. Oroszország és Kína ebben a folyamatban kulcsszereplő, ahogy a demokratizálódás korábbi folyamatában Európa játszott pozitív szerepet.

A két újonnan kapitalistává vált birodalom új lehetőségeket talált befolyásának növelésére. Oroszország a hibrid hadviselés több eszközével, például a Gazprom- vagy Roszatom-diplomácia eszközeivel is igyekszik befolyása alá vonni, s így zsarolható vazallusi helyzetbe hozni Kelet-Európa korrumpálható politikusait. De ilyen kísérletnek tekinthetők Kína hitelekkel támogatott, túlárazott nagy infrastrukturális beruházási projektjei is.

A technológiai forradalom jelentősen megkönnyíti az autoriter rezsimek ideológiájának terjesztését. A közösségi média segítségével olcsón és hatékonyan tudják befolyásolni a nyugati közvéleményt. Mindezt először Oroszországban ismerte fel a rezsim, amely az arab tavasz, illetve a 2012-es elnökválasztást követő tüntetések után ráébredt, milyen erőt jelent az új média. Ezt a belátást képviseli a 2013-ban született ún. Geraszimov-doktrína, ami az információs hadviselést a hagyományos hadviseléssel egyenrangúnak nevezi meg. A nem katonai beavatkozások célja nem az ellenfél megsemmisítése, hanem belülről történő meggyengítése a társadalmi törésvonalak végletes felerősítése révén. A hamis hírek terjesztése, a hivatásos trollok alkalmazása egyes befolyásos politikai és gazdasági szereplők beszervezésével együtt tág teret biztosít Oroszország érdekeinek érvényesítéséhez és befolyási övezetének növeléséhez.

Az új orosz katonai doktrína első látványos alkalmazása a Krím félsziget elfoglalásakor történt, majd folytatódott Kelet-Ukrajna megszállásával. Az ezeket a lépéseket követő nyugati szankciók azonban súlyos gazdasági következményekkel jártak. Eltörlésük érdekében az oroszok növekvő intenzitással próbálják befolyásolni a nyugati demokráciák választásait a szélsőséges bal- és jobboldali pártok anyagi, ideológiai és kampánybeli támogatásával. Ide tartozik a német Die Linke, a görög Syriza, a francia La France insoumise, illetve a német AfD, az olasz Északi Liga, a francia National Front és az osztrák FPÖ – utóbbiak a formálódó szélsőjobboldali EP-frakció prominens erői.

Az orosz hibrid háború leglátványosabb sikereit 2016-ban érte el, amikor a Brexit és az amerikai választások során is az eredményt nagy valószínűséggel meghatározó módon lépett fel. A következmény mindkét országban politikai káosz. Nagy-Britannia a Brexit-megállapodás elvetésével a szakadék felé menetel, míg az Egyesült Államok történetileg leghosszabb kormányzati leállásával nézett szembe, miközben az elnök ellen az a vád fogalmazódott meg, hogy Oroszország ügynökeként destabilizálja saját országát. Az angolszász államok belső problémái intő példaként szolgálnak az Európai Unió megmaradt 27 tagja számára is...


Az ÉS LXIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1.RÉSZ)

Az ÉS LXIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2.RÉSZ)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése