2020. december 15., kedd

ÜZENET A LEVESBŐL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: CSERESNYÉSI LÁSZLÓ
2020.12.11.


Olvastam nemrég egy érdekes újságcikket, amelyik 
Mehetnek a levesbe az angol nyelvű óvodák? címmel jelent meg. A cikk arról tudósít, hogy a hatályos jogszabályokra hivatkozva úgymond ellehetetlenítik a világnyelveken való óvodai oktatást. A cikk szerzője szerint az egyik, angol nyelvű képzést alkalmazó óvodát például arra kötelezték, hogy haladéktalanul hagyja el a nevéből az utalást az angol nyelv tanítására, és ezt a nevelési programjából is gyomlálja ki. A cikk alapján sajnos nem tudtam megállapítani, pontosan mikor is kelt az intézkedés, és azt sem, hogy vajon milyen óvodákat érintett a tilalom. Az illetékes döntéshozó által megfogalmazott szöveget szerettem volna megismerni. Az újságíróhoz fordultam tehát, aki érdeklődésemre azt a választ adta, hogy „talán megérti, hogy újságíróként soha, semmilyen körülmények között nem adhatom át az informátoraim dokumentumait harmadik személynek”. Mivel dr. Sára Botond kormánymegbízott intézkedésének szövegét az újságíró az említett okból nem osztotta meg velem, e-mail­ben egyenesen dr. Sára Botondhoz fordultam. Az ő nevében dr. Dombóvári Csaba főosztályvezető válaszolt, és tájékoztatott arról, hogy mely esetben tanulhatnak idegen nyelveket a magyar óvodások.

A konklúzió az volt, hogy az idegen nyelv az óvodai oktatásba fakultatív jelleggel való beépítésének jogszabályi akadálya nincs. Idézem: „A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 3. § (5) bekezdése értelmében a magyar köznevelési intézményekben a nevelés-oktatás nyelve a magyar, nemzetiségi óvodában és iskolában részben vagy egészben a nemzetiségek nyelve, a két tanítási nyelvű iskolákban – külön jogszabály szerint – részben a célnyelv. (...) Tájékoztatom továbbá, hogy az Nkt. fent hivatkozott rendelkezése nem érinti az óvodák azon lehetőségét, hogy a kötelező foglalkozásokon kívüli időben, erre irányuló szülői igény esetén, önkéntes részvétel mellett a gyermekek részére életkoruknak megfelelő módon és mértékben idegen nyelvi foglalkozást szervezzenek.” Az Nkt. szövege olvasható az interneten is: net.jogtar.hu.

A helyzet tehát az, hogy csakis a kötelező foglalkozásokon kívüli idő használható arra, hogy az óvodások idegen nyelveket tanuljanak. Egyszerűbben fogalmazva: a nyelvtanulásban csak azok vehetnek részt, akik erre külön igényt jelentettek be. Két óvodai csoportot kell tehát kialakítani, mert lehetnek olyan szülők, akik tartanak a német- vagy angolnyelv-oktatással járó esetleges traumától. Megjegyzem, nem találtam egyetlen adatot sem arra, hogy az elmúlt kilenc évben bárki is felvetette volna a 2011‑es törvény olyan értelmezését, miszerint a világnyelvek óvodai oktatása csak szigorú feltételek között engedélyezhető. Talán azért nem találtam ilyen adatot, mert sokáig a mérvadó kormányzati tényezők is úgy látták: a nyelvtanulás korai megkezdése jó dolog, azaz „nemzeti érdek”. Ma viszont már van olyan felfogás, hogy nem megengedhető, hogy az engedélyeztetési eljárást kikerülve tanulhassanak angolul a gyerekek az óvodában. Magam is tapasztaltam,  hová vezetett a nyelvoktatás szabadossága például Hollandiában, ahol eleddig nem találkoztam olyan személlyel, aki nem beszélt volna folyékonyan angolul (és persze németül)...

ITT OLVASHATÓ


ÉLET ÉS IRODALOM 2020/50. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.