2019. szeptember 9., hétfő

MARÓTH SZÁMOL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GAUSS KÁROLY FRIGYES
2019.09.06.


Miután véglegessé vált az Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatának elcsatolása, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, ELKH (széles körben egyszerűen Elkobzott Hálózat) nevet viselő szervezet törvényi úton való létrejötte, a figyelem annak vezető testülete (Irányító Testület), illetve elnöke felé fordult. A kutatók innák az elnök, Maróth Miklós szavait, mik a célok, hogyan akarják azokat elérni stb. Számos kérdés, zéró válasz („Bizonyos kérdéseire nem tudom a választ, másokra pedig nem kívánok válaszolni”, M. M.).

Egy levélváltás került nemrégiben nyilvánosságra, amelyben a szűkszavú elnök végre konkrét problémákat vet fel. Az első levelet az egyik szakszervezet (TDDSZ) írta, amelyben bejelentik, hogy reprezentatív szakszervezetté válva igényt tartanak arra, hogy azokon a megbeszéléseken, amelyekre a másik szakszervezetet (TUDOSZ) meghívják, az ő delegáltjaik is részt vehessenek. Nem célom Maróth professzor válaszát részleteiben elemezni, csak szakmámnál fogva arra a néhány számra koncentrálok, amelyeket Maróth professzor vezet be az eszmecserébe.

Csehország valamivel kisebb Magyarországnál, mégis évente kb. 360.000 tudományos munkát termel, szemben velünk, akik csak kb. 210.000 munkát. (Ez csak kiragadott példa a számos többi közül.)” Ezt a néhány adatot olvasva azt hittem, káprázik a szemem. Az ugyanis, hogy a magyar tudomány egy adott évben 210 000 „tudományos munkát” (értsd cikket, közleményt) termel, körülbelül akkora abszurd, mintha én egy ókortörténeti előadásomat azzal nyitnám, hogy az antikvitás, az ókor, mint tudjuk, időszámításunk (Krisztus) után 1541-ben, Amerika felfedezésével kezdődött, és 1867‑ig, a Bastille lerombolásáig tartott. Elnézést, de ennél nagyobb baromságot nem tudtam kitalálni. Ha az úgy lenne, ahogy Maróth Miklós állítja, akkor a magyar tudomány ebben a vonatkozásban holtversenyben Nagy-Britanniával a harmadik helyen állna a világon, és csak az USA, valamint Kína előzné meg. Illetve, bocsánat, a negyedik helyen állna, mert Csehország (amelyik ráadásul valamivel kisebb Magyarországnál, erre alább visszatérek) is megelőzné. Ezzel szemben a magyar tudományos cikkek száma 10 340 (2018-as adat, ezzel 48. az országok rangsorában), míg a Cseh Köztársaság 25 539 cikkel ugyanebben az évben a 30. pozíciót foglalja el. Számomra hátborzongató, hogy a magyar tudomány pillanatnyilag legmagasabb pozícióit betöltő, legbefolyásosabb embere (M.M. Orbán Viktor személyes tudományügyi tanácsadója is egyben) hússzoros pontatlansággal ismeri a magyar tudomány ő szerinte fontos adatait.

Menjünk vissza a méretekhez: Csehország lakossága (gondolom, erre utalt Maróth professzor, és nem a területére) 10,57 millió (2017-es adat), míg Magyarországé 9,79 millió. Amennyiben a 10,57 valamivel kisebb, mint a 9,79, akkor Maróth Miklósnak igaza van.

De hadd hívjam fel egy fontos, a levélben nem szerepelő adatra Maróth professzor figyelmét: nyilván ő is tudja, hogy a tudományos munkákat, közleményeket nem az ország összes lakosa, hanem a kutatók írják. Nos, az egymillió lakosra jutó kutatók száma a World Bank adatai szerint Csehországban 3,516 (2016-ban), míg Magyarországon ez a szám ugyanebben az évben 2,646. Ez kb. 43 százalékkal több kutatót jelent Csehországban (a lakosságszámot is figyelembevéve).

Ha már belebonyolódtunk a statisztikák és országméretek elemzésébe, meg kell említeni, hogy a cikkek száma csak az egyik, önmagában nehezen értékelhető mutatója egy ország tudományos outputjának. Mert kevesebb, de jó cikk lényegesen többet ér, mint sok, de gyengébb cikk. Talán mellékszál, de a magyar cikkek átlagos színvonala, minősége (most eltekintek attól, hogy részletezzem, ezt milyen mutatók alapján állítom, de röviden: az idézetekkel összefüggő adatokat nézve) jobb, mint a Csehországból kikerülteké.

A levélből kibontakozó tudásbéli háttérrel kicsit nehéz értelmezni azt a nyilvánvalóan jóindulatúnak szánt kérdést, amit Maróth professzor, még egyszer: Orbán Viktor tudományos tanácsadója, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Irányitó Testületének feje, a szakszervezetnek adresszál, miután kinyilvánította a magyar és a cseh cikkek számáról szerzett ismereteit: „Milyen elvek szerint látja a szakszervezet megoldhatónak a teljesítmény szerinti differenciált béremelést?”

Mindenesetre a levélből úgy tűnik, hogy Maróth professzor a magyar és a cseh cikkek számában jelentkező különbséget csökkenteni szeretné. Egy kattintásra van a megoldástól, növelni kell a kutatók számát Magyarországon.

A nagyon rossz hír az, hogy amit a kormányzat, Palkovics és Maróth akadémikusok tesznek, az pont az ellenkező hatást éri el, az országból elmennek a kutatók. És ami legalább ennyire ijesztő, a frissen egyetemet végzettek nem igyekeznek a kutatói pályák felé, a tudományegyetemeken a doktori képzésre jelentkezők száma jelentősen megcsappant. Lám, máris van „eredménye” ennek az akadémia ellen vívott egyéves harcnak...


ÉLET ÉS IRODALOM 2019/36. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/36. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése