2020. június 28., vasárnap

ÖNFIA VÁGTA SEBÉT - A TRIANONI TRAGÉDIA TANULSÁGAI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BOKROS LAJOS
2020.06.26.


A tizenkilencedik századi magyar romantika első hulláma kiemelkedő költőjének, Kisfaludy Károlynak Mohács elégiájából származik a címadó fordulat. Említett verse 1825‑ben, a magyarországi reformkor kezdetén jelent meg. „Nem! nem az ellenség, ön fia vágta sebét” – jajdult föl a költő. Az önvád nem volt alaptalan. Magyarország a Mohácsot megelőző évtizedben anarchiába süllyedt. Közismert Antonio Burgio pápai követ éles jellemzése hazánk akkori állapotáról: „Ha Magyarországot a veszélyek örvényéből három forint árán ki lehetne menteni, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná.”

Kevésbé közkeletű, inkább meghökkentő, hogyha a trianoni tragédiát jelentős részben szintén a hazai uralkodó osztály nemzetvesztő gyalázatának tekintjük. Száz év óta forog közszájon a hamis érvelés, ami az első világháborút lezáró békeszerződést kizárólag külső erők ármánykodásának, még durvábban belső nemzetellenes csoportok tevékenysége következményének tünteti fel. Ha nagyon élesen akarok fogalmazni, akkor a belső nemzetellenes csoport tevékenysége a fő okok között megáll. De ezek a csoportok nem a zsidók vagy a háborút ellenző polgári radikálisok, netán az akkor maroknyi szociáldemokraták voltak, hanem a nemzeti megbékélés szemernyi morzsáját felmutatni képtelen, zárt oligarchiát képező magyar uralkodó osztály, elsősorban az arisztokrácia.

Nem megcsonkítás, hanem feldarabolás

Közismert mondás, hogy egy nemzet saját magát pártatlan külső szemlélők leírásának tükrében jobban megismerheti. Ilyen külső, elfogulatlan, hihetetlenül felkészült szerző Carlyle Aylmer Macartney angol tudós, aki 1937‑ben megjelent könyvében tűpontos korrajzot és kórrajzot adott a történelmi Magyarországról, a széthullás okairól és következményeiről. Könyvének címe: Magyarország és utódai. A trianoni szerződés és következményei, 1919–1937. (Hungary and Her Successors. The Treaty of Trianon and Its Consequences. 1919–1937). Nem érdektelen körülmény, hogy az 500 oldalas könyv előkészítő anyagként szolgált azokhoz a bátortalan politikai erőfeszítésekhez, amelyek a Párizs környéki békék igazságtalanságainak egy részét nyugati kezdeményezésre orvosolhatták volna.

Nos, a könyv legelső két mondata így szól: „A békeszerződések egyike sem tartalmazott durvább feltételeket, mint a trianoni. Általa Magyarországot nem megcsonkították, hanem feldarabolták.” Összehasonlítva a többi legyőzött állam veszteségeivel, az eredmény szélsőséges. A németek elvesztették Elzászt és Lotaringiát, valamint a lengyel területeket; az előbbieket mindössze ötven évig, az utóbbiakat alig százötven évig birtokolták. Ausztria elvesztette Dél‑Tirolt, de elnyerte a Várvidéket (Burgenland). Törökország arab hódoltsági területeitől szabadult meg, de a török államtest csaknem érintetlen maradt. Ezzel szemben az ezeréves magyar állam – Horvátországot és Szlavóniát nem számítva – területének egyharmadára csökkent, lakossága pedig a korábbi 41,6 százalékára. Románia nagyobb területet kapott Magyarországból, mint amennyi a magyar államnak megmaradt. Vajon mi indokolta ezt a példátlanul súlyos veszteséget?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése