Szerző: LAMPÉ ÁGNES
2023.12.17.
A kérdésre az életem ad választ. Mostanában valóban nincsenek ilyen típusú megnyilatkozásaim. Bármennyire is ciki, pesszimista vagy lehangoló, de belefáradtam a várakozásba és a lelkesedésbe. Ezt az értelmetlenségérzetet szerettem volna eltolni magamtól.
Értelmetlen?
Mondjuk úgy, hogy a kilátástalan. Az egész ország annyira erősen átitatódott a propagandával, hogy manapság egy pozitív nullát is ki lehet úgy mondani, hogy nem szakad le az ég. Ezért ez már Don Quijote-harc. De azt határozottan szeretném hozzátenni: a saját biztonságom vagy az egzisztenciám soha, semmilyen körülmények között nem volt megfontolás tárgya.
Nem azért döntött így, mert a közéleti szereplései miatt nem kapott szerepeket?
Nem, erről nincs szó. Azt tudom, hogy készülnek listák. Azt is tudom, hogy bizonyos filmek castingjára azért nem jutottam el, mert aláírtam egy petíciót. Erről amúgy ma is azt gondolom, hogy helyes lépés volt. Aztán amikor meghívtak castingra, még mielőtt odaértem volna, felhívtak, hogy bocs, nem jöhetsz.
2020-ban az SZFE-ügyben kérdezték a véleményét, amit el is mondott.
És nem voltam túl optimista, ha jól emlékszem.
Arra a kérdésre, hogy vajon sikerrel járnak-e a tüntető diákok, azt válaszolta: „Ha a vágyaimat fejezném ki, akkor sikerül nekik. Ha kicsit realistább vagyok, akkor azt mondom, hogy nem biztos. Ha pedig pesszimista vagyok, aki ismeri a hatalom technikáit, akkor egyáltalán nincs rá esély. Mert meg fogják várni a megfelelő pillanatot, hogy megosszák őket, ahogy nagyobb ellenállás esetén tenni szokták.”
Szerintem a hatalomtechnika kapcsán még az is elhangzott, hogy meg fogják találni a megfelelő módot. Valóban így történt, a legocsmányabb módon, a Covidra hivatkozva sikerült megszüntetni a blokádot. Egy olyan eszközt használtak fel, ami épp kapóra jött nekik. Ha megkérdeznek, ugyanúgy el fogom mondani a véleményemet. A különbség abban van, hogy már nem akciózom, nem állok ki a színpadra.
Miért?
Mert már mindent leszalámiztak, és minden megosztott. A tanárokkal kapcsolatos folyamat is leépült. Személyes ismerősöm egy nagyon aktív szervező és politizáló tanár, aki minden tüntetésen ott volt. Túl harcos, túl szabadszájú volt. De a hatalom technikái ellen ő is többé-kevésbé tehetetlen. Most ő magyarázza, miért nem mondott fel: nem ért máshoz, csak a tanításhoz. Belesimult a rendszerbe, ami ellen három-négy évvel ezelőtt még úgy lázadozott, ahogy korábban én is tettem. Ezért egyre kisebb az ellenállás, és simán futunk bele az újabb és újabb kétharmadokba. Ebbe fáradtam bele. Azt érzem, egyszer majd tényleg egy banánhéjon csúszik meg az egész. Addigra pedig annyi minden rossz történik, és szinte minden tekintetben korlátozzák a szabadságot és a függetlenséget.
Minap legendás színészek – mások mellett Lázár Kati, Kútvölgyi Erzsébet, Egri Márta – adtak ki közös nyilatkozatot arról, hogy nem hajlandók átvenni az aranydiplomájukat a 2020-ban modellváltáson átesett Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Kútvölgyi Erzsébet azt mondta: a szakmai döntéseket elfogadják, de azt nem, hogy a küszöb alatt bekúszik a politika. Az ilyen típusú cselekedeteknek van jelentőségük?
Biztos, hogy van. Ha ilyen helyzetben megkérdeznek, én is hasonlóan lépnék. Az elveimet én is próbálom tartani. De ha minden pillanatban őriznénk, hogy a rendszerrel nem közösködünk, akkor szép lassan munka nélkül maradnánk. Mert bárhová megyünk, mindenhol ott vannak. Egész egyszerűen nem lehet mást tenni, mint elfogadni a helyzetet. Harcolhatok, küzdhetek, kiállhatok, hogy ebbe meg abba a színházba nem megyek el, de senkit nem érdekel. Maximum éhen halok a gyerekeimmel együtt.
Mácsai Pál úgy fogalmazott a Forbesnak: „Az Átrium színházi társulata azért szűnt meg, mert a Nemzeti Együttműködési Rendszere kultúrpolitikának protekcionistavilágnézet- és politikaihűség-alapú támogatási rendszert épített ki.”
Ez teljesen így van. Én főként kisebb társulatokkal dolgozom, például az Akcent Café nevű kis helyen, ahol csodás szerepeket játszom, jó előadások születnek. Ők például még a béka feneke alatt vannak. Hatvan férőhelyes kis színház, és fuldokolnak. Még a független színházakon belül is vannak különböző erővonalak, az Átriumnak jóval nagyobb a lobbiereje, és sokkal nagyobb felületen tud hangot adni a problémának. A lényeg: ezt az egész szférát úgy, ahogy van, a mostani hatalom legszívesebben eltörölné.
Miért?
Nem csak azért, mert a hatalom nem szereti, ha gondolkodó emberek vannak. Egy ilyen pici színház üzenetei annyira kevés emberhez jutnak el, hogy ez a hatalomnak semmilyen szinten nem árthat.
Akkor?
Szimplán üzleti érdekből. A területre jutó minden pénzt átcsoportosítanak azzal a szöveggel, hogy egyesekkel nem foglalkoznak. Nem ördögi átgondoltság van abban, hogy az Átriumot megfojtják, hanem tiszta üzleti modellt alakítanak ki. Azt mondják: vannak támogatottjaink, akik a mi keblünkön éldegélnek. A többiek meg oldják meg, ahogy akarják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.