Szerző: FÖLDES GYÖRGY
2024.03.07.
1. Sokan teszik fel a kérdést, mit jelent, mit kell, hogy jelentsen a baloldaliság ma, amikor Magyarországon a közbeszédet a jobboldali populizmus tematikája és nyelvezete uralja. E diskurzusban a liberalizmus a nép ellenségeként, a baloldaliság pedig káros utópiaként, kommunizmusként jelenik meg. Nehéz megtalálni az antiliberalizmus és antikommunizmus ellenszerét, mert olyanokra is hat, akiknek a dolgok logikája szerint „illene” a baloldallal szimpatizálniuk. Részben ez is magyarázza, miért vannak a baloldaliság mai értelmére rákérdezők között többségben a magukat baloldalinak valló emberek. Egyik felük az idősebb nemzedék. Ők nehezen viselik múltjuk leértékelését, a tartós kudarcot, a marginalizálódást. Másik felük, a baloldaliságot újraértelmező fiatal értelmiség számára az államszocializmushoz köthető idősebb generáció tagjai inkább terhet jelentenek, mint segítséget. Az ő szemükben az államszocializmus a diktatúrájával, a csődjével, a szocialista-liberális koalíció pedig az elvi kompromisszumaival és a sikertelenségével megfertőzte a baloldali hagyományt, ezért nem vállalható.
A két csoportnak vannak közös vonásai is: mindkettő ragaszkodik a baloldali értékekhez, illetve egyik csoport sem köti a baloldaliságot a szocializmushoz. Ennek alapvetően taktikai oka van. Mind a régi, mind az új baloldaliak úgy ítélik meg, hogy a mai viszonyok között – ebbe a nemzetközieket is beleértem – és a történelmi előzmények után a szocializmust mint célt megjelölni annyi, mint védekező pozícióba kényszeríteni önmagunkat. A mai baloldaliak többsége úgy látja: a szocializmus történelmi teljesítményének reálisabb megítéléséért folytatott küzdelem, illetve egy új, demokratikus szocializmus mint cél nem segítené, inkább akadályozná az igazságosságot, a demokráciát és fenntarthatóságot követelő progressziót. Ez nem alaptalan megfontolás. Kétségtelen, egy ilyen kiállás alkalmat adna a médiatúlsúllyal rendelkező jobboldalnak a valós társadalmi, gazdasági problémák elleplezésére, a fenyegetettség érzetének megújítására. Túl ezen, a harcos antikapitalizmus elriaszthatná a potenciális szövetségeseket is.
Az eszmei, politikai azonosság mellett van egy szociológiainak is tekinthető közös vonás. Mind a régi, mind az új baloldal marginális helyzetben van, ha a politikára, szellemi életre, közgondolkodásra gyakorolt hatásukat tekintjük. Ehhez hozzáteszem: az előbbiek mára marginalizálódtak, az utóbbiak – remélhetőleg – ma még nem törtek ki marginális helyzetükből. Ez az írás őket célozza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.