2017. szeptember 8., péntek

ERDÉLYI MAGYAROK, FÁRASSZUK A VILÁGOT!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
- SZABADPOLC
Szerző: Czika Tihamér
2017.09.08.


Lassan hat éve élek újra külföldön, a megállíthatatlan Brüsszelben. S mint minden más emigrált erdélyi magyarnak, az életem egyik mindennapi kihívása az identitásom elmagyarázása. Nekik természetes, hogy románnak néznek, nekem meg természetes, hogy magyarnak érzem magam. Maroknyian, ha tudják az erdélyi vagy a felvidéki magyarok sajátos helyzetének a részleteit – azok közül is, akik esetében talán munkájuk miatt ez fontos lenne. Alapfogalmakkal kell kezdeni minden beszélgetést, népességszámokkal, határokkal, térképpel, XX. századi történelemmel. Ha egyáltalán van értelme. Sokszor inkább megelégszem annyival, hogy magyar. Egyszerű, útlevelem igazolja.

Sorban a figyelemért

Sem Európát, sem Amerikát, sem az ENSZ-t, sem a nemzetközi think-tankeket, sem a nemzetközi médiát, sem senki mást, aki fontos lenne odakint, nem igazán érdeklik a romániai magyarok kisebbségi jogai vagy területi autonómiaigénye. Miért is érdekelné őket egy olyan világban, ahol halmozottan súlyosabb problémák tucatjaival kell naponta foglalkozni?

Nézzünk rá Erdélyre a Google Maps gyönyörű térképén. Majd zoo­mol­junk ki Erdélyből az egérrel. Csak az ezer kilométeres környezetünkben ott találjuk a koszovói szerbek és a macedóniai albánok megoldatlan, a konfliktus újrakirobbanásával fenyegető helyzetét vagy a szektariánus vonalak mentén széteső Bosznia-Hercegovina életképtelenségét. Ha nagyítunk még 500 kilométert, máris belebotlunk a ciprusi és a donbasszi fagyott konfliktusokba, amelyek nem helyi kis problémák, hanem súlyos geopolitikai konfliktusok elemei. Ha még ráteszünk 500 kilométert, még ezeknél is súlyosabb kisebbségi/vallási konfliktuszónákig érünk, a Dél-Kaukázus lezáratlan viszályaitól az állandóan forró izraeli–palesztin konfliktuson át a szíriai és iraki háborúkig.

Ezek mellett a mi dolgaink semmiségek.

Multipoláris világunk nemzetközi jogon alapuló konfliktusmegoldó rendszere képtelen kezelni olyan problémákat, amelyek következtében tíz- vagy százezrek haltak meg az utóbbi években, s millióknak kellett menekülniük. Több mint kétséges, hogy bárkinek Nyugaton, Keleten, Brüsszelben, Washingtonban, Genfben, Pekingben van ideje, energiája olyan problémákat kezelni, hogy lesz-e kétnyelvű tábla egy külvárosi iskolában, vagy hogy melyik zászlót tehetjük ki a községházára, s melyiket nem. Mi ezeknek az ügyeknek a regionális vagy geopolitikai veszélyfaktoruk? Semmi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.