Szerző: PuPu
2017.09.07.
Kegyetlenül, kíméletlenül, elölről Juncker rúgja tökön ezt a balsors sújtotta kicsiny országot, hátulról Ukrajna vágja bele a bugylibicskát, a visegrádi négyekből legalább kettő már megfutott az élet-halál küzdelemből, melyet Brüsszellel vívunk, még szerencse, hogy nem a saját pénzünkön.
Nem mondom, Vezérünk is igen lerongyolódott állapotba került mára, generálozása egyre hosszabb időt vesz igénybe, és bár barnán érkezett meg a legutóbbi elemcseréről, az ábrázata már olyan, mint amilyet megérdemel.
Tiszta apja egyébként, nem is lehet csodálkozni azon, hogy Gáspár fia inkább hittérítőnek állt volna a migránsok között, mint vele maradjon itthon - ki tudja, mivel járnak a hangulat-ingadozásai?
Mindenesetre kifejezésre juttatta megdöbbenését, mert az Unió nem akarja kifizetni kedvenc kerítése felét, emellett még csúnyákat is írt neki Juncker, aki talán jobban tette volna, ha megint nyakonvágja, abból legalább ért.
Pedig olyan logikusan érvelt, hogy aki elolvasta, mind sírvafakadt.
Legtöbbje a röhögéstől...
A mi történelmi tradícióink nem teszik lehetővé, hogy bevándorló ország legyünk, írta levelében Junckernek, nekünk ugyanis nem voltak gyarmataink, így ebből kifolyólag nem kellett olyan kötelezettségeknek eleget tennünk, mint egyes európai országoknak, melyeket akár néven is tudna nevezni, de nem teszi.
Ellenben kifejti, hogy nem lehet a magyar emberek akarata ellenére Magyarországot bevándorló országgá tenni.
Bizony-bizony ez éppen így van, ehhez óriási erőfeszítésekre lenne szükség, egyrészt Józsi bácsinak kellene ígérni tizenötödik havi nyugdíjat, másrészt meg a migránsokat kellene verni kapanyéllel, hogy hozzánk akarjanak migrálni, mert azt a kettőt, kiknek ilyen szándéka volt az elmúlt öt évben, már kezelik Grazban, tán még az orvos is ugyanaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.