Szerző: SZABAD EURÓPA
2023.10.13.
Miután elhozta a fődíjat és a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat is a Karlovy Vary Filmfesztiválról az egy fillér magyar állami támogatás nélkül készült Ernelláék Farkaséknál című filmjével, egy államtitkár ezt úgy kommentálta, "nyertünk" és a magyar film sikeréről beszélt. Azóta elkészült a Békeidő, leforgatták az Egy százalék indiánt és a Kálmán-napot - szintén magyar állami támogatás nélkül, de azt mondja, mostanra belefáradt, a következő filmes, színházi projektjeit már külföldön készíti elő.
„Az biztos, hogy sosem lesz fekete és fehér a dolog. Mindig lesz olyan, aki kap és ez a mézesmadzag, mert így mindig fent marad a remény, hogy hátha én leszek az. Amíg nincs valamilyen kiegyezés, hogy ezt az igazságtalanságot megoldjuk, addig egy állandó, permanens neurózist fog mindenki megélni. Az is, aki nem kap, de az is, aki kap. Mert aki kap, annak bújkálnia, mentegetőzni és magyarázkodnia kell. Magyarázatokat kitalálni és azokat elhinni. Az ember így működik, és ezzel torzul a személyiség. (...) Én úgy érzem, hogy megtehetem, hogy ebből kimaradok. A fiataloknak viszont nagyon nehéz dolguk van, mert elindulni segítség nélkül rettentő nehéz. Az Inkubátorral sem az van, hogy megszüntették, hanem, hogy páran kapnak és a többiek nem, és nem lehet tudni, hogy miért. Indoklás nincs.
És azok, akik kapnak, azok sem biztos, hogy kapnak. Egy teljes kiszolgáltatott bizonytalanság. Amikor pedig elkészül a film, abban a pillanatban akárhogy is, de bekerül egy politikai mezőbe, mert propagandaként van feltüntetve, hogy na ugye, működik a rendszer” - mondja Hajdu Szabolcs.
A Balázs Béla-díjas film- és színházi rendezővel, színésszel beszélgettünk a most lediplomázott, egyetemfoglaló diákjai jövőjéről, az Inkubátor programról, az alkotás szabadságáról és a magyar filmtámogatási rendszer visszásságáról és arról is, hisz-e még abban, hogy a művészettel meg lehet változtatni, vagy jobbá lehet tenni a világot.
A Balázs Béla-díjas film- és színházi rendezővel, színésszel beszélgettünk a most lediplomázott, egyetemfoglaló diákjai jövőjéről, az Inkubátor programról, az alkotás szabadságáról és a magyar filmtámogatási rendszer visszásságáról és arról is, hisz-e még abban, hogy a művészettel meg lehet változtatni, vagy jobbá lehet tenni a világot.
00:00 Meddig lehet (magyar) állami támogatás nélkül filmeket csinálni?
05:10 „Leszakadni a táptalajról és új termőföldet keresni” Szlovákiában?
09:20 Meddig bírják még a függeten színházak itthon?
14:50 Írt forgatókönyvet Petőfiről. Milyen lett volna a költő az ő filmjében?
25:30 Színházi közösségből jött, az nevelte Debrecenben - azóta is közösségben hozzák
09:20 Meddig bírják még a függeten színházak itthon?
14:50 Írt forgatókönyvet Petőfiről. Milyen lett volna a költő az ő filmjében?
25:30 Színházi közösségből jött, az nevelte Debrecenben - azóta is közösségben hozzák
létre a színházi alkotásokat, így A legközelebbi embert is
29:38 „A filmek az én Facebook-posztjaim vagy kommentjeim”
33:20 A művészet szerepe - az alkotás szabadsága
41:10 SZFE - freeSZFE, Inkubátor Program: Mit tud tanácsolni a most lediplomázott
29:38 „A filmek az én Facebook-posztjaim vagy kommentjeim”
33:20 A művészet szerepe - az alkotás szabadsága
41:10 SZFE - freeSZFE, Inkubátor Program: Mit tud tanácsolni a most lediplomázott
diákjainak és a fiatalal filmeseknek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.