Szerző: KOLOZSI ÁDÁM
2023.10.13.
Ez az, amit alkalmi akcióktól eltekintve Izrael régóta el akart kerülni, lényegében átadva Gázát az Izrael létét sem elfogadó Hamásznak. Izrael 2005-ben vonult ki egyoldalúan a Földközi-tenger melletti, Egyiptommal határos övezetből. Azóta négy nagyobb katonai akciót folytattak, de ezek jellemzően csak néhány hétig tartottak, és kiterjedtségben, mélységben sem érték el azt a szintet, amit most mindenki valószínűsít.
Az elmúlt 18 évet a fűnyíróelvként emlegetett taktika határozta meg izraeli részről: a Hamász képességeit rendszeres időközönként fegyverekkel nyesték vissza, de a valódi inváziótól annak katonai kockázatai, politikai költségei és eszkalációs potenciálja miatt tartózkodtak. Gázát inkább hat méter magas fémfallal és komplex védelmi rendszerrel vették körül, alapvetően korlátozva a falon belül élő 2,3 millió palesztin mozgását és létfeltételeit. Ez az a fal, amin múlt szombaton 29 helyen hatoltak át a Hamász fegyveresei.
Amikor 1948-ban a brit palesztin-mandátum területén létrejött Izrael állam, arab szomszédai azonnal megtámadták. Ebben az első arab-izraeli háborúban a győztes zsidó állam az ENSZ által számára kijelölt területén túl jelentős arab területeket is elfoglalt, a háború miatt pedig 700 ezer palesztin menekült hagyta el lakóhelyét. Ez arabul a Naqba, magyarul egyszerűen “katasztrófa”, ami miatt az akkor egyiptomi ellenőrzés alá kerülő Gázába is több százezer palesztin menekült.
Az ő leszármazottaik és későbbi menekülthullámokban érkezők teszik ki ma is a Gázai övezet lakosságának többségét: az ENSZ adatai szerint a Gázában élők kétharmada ma is menekült státuszú, életkörülményeik pedig siralmasak: a munkanélküliség az 50 százalékot közelíti, a harminc év alattiaknál 70 százalékos, az általános reménytelenség légkörében pedig a depresszióval csak az Izraellel szembeni gyűlölet vetekedhet.
Izrael fennállása jelentős részében súlyos egzisztenciális veszélyként tekintett Gázára. Ennek kezelésére azonban csak két tartós stratégiát tudtak bevetni: az elzárást, illetve a katonait.
Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet és Gázát. Kelet-Jeruzsálemet ezután hivatalosan is annektálta (a nemzetközi jog ezt azóta sem ismeri el), a másik két okkupációs területen azonban ezt nem tette meg, ehelyett zsidó telepek létesítését támogatta. Ciszjordániában ezek ma is szaporodnak, de az ezredfordulón még számos telep létezett a Gázai övezetben is. 2005-ben azonban az izraeli palesztin-politikában alapvető váltás történt, amikor úgy döntöttek, hogy egyoldalúan kivonulnak a Gázai övezetből, és a palesztinoknak átadott területen felszámolják a zsidó jelenlétet.
Ez volt az a művelet, ami ellen tiltakozásul lemondott az akkor éppen pénzügyminiszteri posztot betöltő Benjamin Netanjahu: az ország mai miniszterelnöke azzal érvelt, hogy a palesztin Gáza a terror melegágya lesz. Ez a jóslata kétségtelenül teljesült, bár kritikusai szerint ezért ő maga is sokat tett a politikájával.
A 2005-ös kivonulás mások szemében éppen az izraeli biztonság növelését szolgálta. Ekkor már öt éve tartott a második palesztin intifáda, miután Camp David sem hozta el a közel-keleti rendezést, Izraelben pedig sokan úgy érezték, hogy a status quo már csak demográfiai okokból is egyre nehezebben tartható. Annak, hogy a palesztinok aránya folyamatosan nő, biztonsági kockázatot tulajdonítottak, és a politikai elit úgy érezte, hogy egy Izrael által félig ellenőrzött palesztin Gáza még mindig biztosabb megoldás, mint a hosszú távon amúgy is bizonytalan sorsú terület közvetlen ellenőrzése.
A Gázai övezet így 2005-ben de facto palesztin ellenőrzés alá került, de azt kívülről ezután is Izrael kontrollálhatta. A sűrűn lakott terület gazdasági értelemben sem szuverén, és például az energiaellátást is Izrael felől kapja – már amikor, a napi 12-18 órás áramszünetek idáig is gyakoriak voltak, az elmúlt napokban pedig Izrael teljesen elzárta az áramszolgáltartást.
Az izraeli kivonulás után az amerikaiak által támogatott Fatah helyett a Hamász győzött Gázában a választásokon, hamarosan pedig kiűzte palesztin riválisát az övezetből. Ez súlyos csapást jelentett a konszolidációs tervekre. Míg az Arafat által alapított Fatah 1988 óta elismeri Izrael államot, és alapvetően a kétoldalú megoldást, vagyis az elvileg ma is érvényes nemzetközi egyezmények betartását követeli, a Hamász Izrael létét sem fogadja el, katonai szárnyán, a Qassam-brigádokon keresztül pedig rendszeresen terrormerényleteket követ el.
A Hamász hatalomátvételére Izrael 2007-ben a Gázai övezettel szintén határos Egyiptommal karöltve blokáddal válaszolt. Ez többé-kevésbé azóta is érvényben van, alapvetően korlátozva a mozgást, munkavállalási lehetőségeket, be- és kivitelt. Gázát azóta elsősorban kiterjedt, nagy áteresztőképességű csempészalagutakkal látták el Egyiptom felől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.