Szerző: RADÓ NÓRA
2023.11.01.
Bár egyre több nyomot hagyunk magunk után a digitális térben, kevesen gondolkodnak el azon, hogy mi történjen digitális hagyatékukkal. A közösségi média viszont időnként fura módon csapja arcul a felhasználókat: értesítést kaphatunk arról, hogy egy évvel ezelőtt mit csináltunk együtt azóta halott ismerősünkkel, esetleg arról, hogy legyünk barátok egy régóta nem élő emberrel.
A jelennek élő digitális platformok közül kevés kínál lehetőséget arra, hogy rendelkezzünk digitális hagyatékunkról, és persze azt sem tudhatjuk, meddig élnek majd ezek a szolgáltatások. Ki emlékszik már, hogy mi történt az IWIW-oldalával? Hová lettek a CD-re, videókazettára felvett anyák napi köszöntők? És mi a helyzetr azokkal a cégekkel, amelyek azt ígérik, hogy összegyűjtött adataink alapján elkészítik digitális avatárunkat, hogy saládtagjaink évekkel, évtizedekkel halálunk után is beszélgethessenek majd vele, azaz velünk?
Adatként válunk halhatatlanná?
„A harmincas generáció, a mi generációnk az első, aminek komolyan el kell vagy el kellene majd gondolkodnia a digitális hagyatékáról” – mondta Kovacsics Petra adatvédelmi és technológiai jogász, a Techprivacylab alapítója, akivel arról beszélgettünk, hogy mekkora digitális lábnyomot hagy maga után egy felhasználó, aki mondjuk 2004-ben, a Gmail születésekor már feliratkozott a szolgáltatásra. És persze nem csak a levelekről van szó: digitális adataink mennyisége minden más levelezőprogrammal, banki alkalmazással, lépésszámlálóval, közösségi oldallal egyre gyarapodik, és ezek az adatok túlélik az embert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.