2020. január 20., hétfő

SZABAD SZEMMEL: EGYRE NAGYOBB BAJBAN A NYUGATI VILÁG - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.20.


SRF - Svájci köztévé és –rádió 

Válságba került a liberális demokrácia, a szabad nyugati világ immár kételkedik önmagában, nem utolsósorban a világhálón grasszáló populista elméletek miatt. Jönnek fel azok, akiknek a hangulatkeltés a fegyverük. Így látja a helyzetet az amerikai agytröszt, az Aspen Intézet igazgatója. Jiri Schneider azt mondja, sokáig a képzettek, a fejesek hangja érvényesült, de ez egy csapásra megváltozott a közösségi média megjelenésével, mert ott már érvényesül a migráció ellenségeinek, a klímaváltozás tagadóinak véleménye. Ezek a körök képesek támogatni egymást, így azután szítják a közhangulatot, amiből a populisták, illetve a szeparatisták húznak hasznot. Velük szemben a rövidebbet húzzák a mérsékelt körök. Ezt különösen Közép- és Kelet-Európában lehet érezni, ahol még 30 évvel a rendszerváltás után sem alakultak ki stabil politikai viszonyok. A pártok gyengék, a politikába vetett bizalom csekély, a polgári tudat nemigen jellemző. Ennélfogva állandóak a bajok. De nyomás alá kerülnek a stabil nyugati demokráciák is. Egyre többen vélik úgy, hogy nekik csak rosszat hozott a globalizáció. És itt lép be a képbe, hogy a szabad Nyugat elvesztette az önmagába vetett hitét. Kína lélegzetállító felemelkedése folytán már nem igaz, hogy a jólét a demokráciából következik. Ráadásul a gazdasági gondok azt vetítik előre, hogy a fejlett társadalmakban a gyerekek sorsa nem lesz könnyebb, mint a szülőké. Ilyen helyzetben valósággal kínálkozik, hogy bizonyos körök támadják a Nyugatot, feszültséget keltsenek, gyengítsék a közmegegyezést, ami viszonylag veszélytelen és olcsó módszer a fejlett világ megosztására. Oroszország módszeresen ezt csinálja és Kína követi. A válságért a felelősséget sokan szívesen hárítják az EU-ra és a NATO-ra. Igazából azonban minden tagállamnak magának kellene elvégeznie a nagytakarítást – odahaza. Mindenütt új társadalmi szerződésre volna szükség. A szakértő hozzáteszi, hogy Európa jelentősége a közeljövőben csak csökken és gyengélkedik az USA is. Vagyis a Nyugat egyre kevésbé a világ köldöke.

Guardian 

A vezércikk úgy ítéli meg, hogy az új Bizottság hiába hirdetett meg nagy terveket, a pusztító világpolitikai játszmákat mások vívják. Szóval nincs könnyű helyzetben von der Leyen, ha tényleg el akarja érni, hogy az EU vezető hatalom legyen a nemzetközi porondon. Ahogy megfogalmazta: az általános stabilitás és jólét érdekében, az értékek és normák hatékonyabb terjesztésére. Ám Európát jelenleg egyik megaláztatás éri a másik után. Trump anélkül rendelte el az iráni katonai vezető meggyilkolását, hogy tájékoztatta volna szövetségeseit, így befellegzett a nukleáris alkunak, noha az az előző uniós vezetés egyik legjelentősebb eredménye volt. De Brüsszel nem igazán mer bármit is tenni, mert fél Washington megtorlásától. Sőt, az is kiderült a viszály során, hogy az USA képes alakítani az európai külpolitikát, ilyenformán a földrész rettenetesen gyengének tűnik. Az erő hiánya jellemzi a kontinens álláspontját Líbia kapcsán is. Még az sem dőlt el, hogy a tagállamok melyik felet támogassák az arab ország belháborújában. De végül is mindegy, hogy éppen mi a vita tárgya: Szíria, Ukrajna, Palesztina, Európa jóval a tényleges jelentősége alatt teljesít a világban. Ez nem új, de egyre rosszabb lesz. Kína és Oroszország folytatja a rombolást a világpolitikában, az EU viszont csak áll és dühöng. És nem jelent segítséget Nagy-Britannia sem, amely felelőtlenül és fejetlenül sodródik a transzatlanti jelentéktelenségbe.

Wall Street Journal 

A Brexit miatt története során először a hónap végén mind gazdasági erejét, mind lélekszámát tekintve zsugorodni fog az unió, ám a szigetország kiválása várhatóan csupán felgyorsítja Európa geopolitikai jelentőségének hanyatlását. Éppen akkor, amikor egyébként politikai földrengés rázza meg a nemzetközi rendet. A multilaterális diplomáciát, amelyben Amerikának kulcsszerepe volt, felváltja a nagyhatalmak, Kína és az USA nyílt versengése. Persze már több tengerentúli elnök lamentált azon, hogy az EU nem hajlandó arányos részt vállalni a saját védelméből, ám Trump emelte a tétet. Megvetésének első számú tárgya Németország, ugyanakkor számára Peking a legfontosabb. De még ha meg is bukik novemberben a politikus, akkor sem valószínű, hogy utódja ne Ázsiára és a Csendes-óceán térségére összpontosítana. Hogy az öreg földrész teljesen tehetetlen, az a legjobban az iráni viszály kapcsán rajzolódik ki, miközben a kockázatok igencsak jelentősek Európa számára. Hogy a kontinens válaszút elé került, az a legvilágosabban a francia államfő világította meg. Egészen pontosan azt mondta, hogy ha az unió nem globális hatalomként lép fel, akkor el fog tűnni. Csak éppen nem világos, mennyire képes erre a szerepkörre az EU, bár a britek nélkül erősödhet a belső összetartás. Idáig élesek voltak az ellentétek a menedékkérők befogadása és amiatt, hogy a Nyugat megítélése szerint Magyarország és Lengyelország tekintélyuralmi irányba sodródik. De több tagállam is ellenállt annak, hogy további jogköröket adjon át Brüsszelnek. Kérdés ezek után, hogy mennyire hajlandóak támogatni a szervezet geopolitikai törekvéseit. További súrlódási pont a Macron és Merkel közötti ellentét. Nem lehet tudni, mi lesz, ha a kancellár lelép a színről. Az Európai Politikai Központ nevű brüsszeli elemző intézet igazgatója azt mondja, ha az unió el akarja érni a belső célkitűzéseit, pl. a karbon semlegességét, akkor nincs más választása, mint az, hogy világpolitikai tényezővé váljon. Ehhez azonban Németországnak fel kell adnia a 2. világháború vége óta elfoglalt álláspontját, hogy ti. nem hajlandó vezető szerepre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.