FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2024.05.08.
Mert például itt volt a nagy török barát, Erdoğan, aki a magyar miniszterelnöktől egy pompás lovat kapott ajándékba, mert személyi testőrei Budapest kellős közepén összevertek egy magyar állampolgárt, aki, véleményszabadság ide, mutogatási szabadság oda, bemutatott a török államférfiúnak, nemzetközi jelekkel kifejezvén politikája iránti nemtetszését. Hogy Budapesten mennyi fér bele a szólásszabadságba, arra a török elnök török testőrei adtak választ, törvényértelmezésüknek ökölütésekkel és rúgásokkal adva nyomatékot.
Aztán most, hogy itt van a kínai elnök, Hszi Csin-ping, guszta, vörös színű, egyen baseball sapkás, kedves, ám annál elszántabb kínai reguláris és/vagy önkéntes, állami és/vagy civil, titkos és/vagy az erejüket nyíltan demonstráló rendőrök és/vagy besúgók, felsőbbrendűségük megingathatatlan tudatában lévő rendfenntartók és/vagy minden diktatúrából jól ismert provokátorok, egyenszabásúra idomított szelíd seggfejek és/vagy gyilokra kiéheztetett kínai harcművészek lepték el a főváros utcáit, tereit, közlekedési csomópontjait, hogy barátságos és/vagy ellentmondást nem tűrő, ámde félelmet keltő elszánt jelenlétükkel korlátozzák magyar állampolgárok szabad véleménynyilvánításhoz való alapjogát. Mert amiként nemrég Erdoğan testőrei voltak az illetékesek a szólásszabadság magyarországi korlátairól határozni, fizikai nyomatékot adva döntésük feltétlen jogszerűségének, most a kínai elnök látogatása apropóján magyar állampolgárok szólásszabadságáról a Kínai Népköztársaság, a Kínai Felszabadító Hadsereg és a Kínai Kommunista Párt együttes határozatban hivatott a végső döntést meghozni.
Alig várom már a hazánkban járőröző kínai rendőröket, legyen már végre itt is rend, amolyan kínaisra szabott, ne csak Pekingben!
Mindamellett örüljünk annak, hogy ebben a nagy jövés-menésben most épp nem érkezett Budapestre Orbán nagy barátja és harcostársa, Vlagyimir Putyin, akinek a mindenféle trükkös formában hazánkba telepített és emitt újra tartósan berendezkedett titkosszolgálati ügynökei már nem a nevetségesen tradicionálisnak mondható kocsmai verekedők módjára fejtenék ki félreérthetetlen álláspontjukat a magyar Alaptörvényben foglalt véleménynyilvánítási szabadságról (lásd IX. cikk; XV. cikk), hanem – amint az köreikben hagyomány, s amint azt tőlünk nem is olyan messze manapság is szorgosan gyakorolják – tankokkal felvonulva, s könnyű kis piperetáskáikban megbúvó korszerű orosz ideggáz készítményeikkel kedveskedve.
