2018. augusztus 21., kedd

A CSEHSZLOVÁKOK ELTAPOSOTT VÁGYA - BÉKÉS CSABA A PRÁGAI TAVASZRÓL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2018.08.20.


Ötven évvel ezelőtt a Varsói Szerződés tankjai eltaposták a térség 1956 óta legígéretesebb, ráadásul békés reformfolyamatát, de ezzel azt a hitet is, hogy a szovjet típusú kommunizmusból kinőhet egy demokratikus szocialista modell. Kiderült, hogy a diktatúrát csak szétverni lehet, foltozgatni nem. Békés Csaba történészt kérdeztük.

Csehországban a kilencvenes években a prágai tavasz nem volt feltétlenül büszkeség forrása, sokan úgy gondoltak rá, mint az ortodoxok és a reformerek küzdelmére, amelyben minden szereplő kommunista volt, tehát egykutya. Ez változott azóta?

– A probléma abból származik, hogy rögtön 1968 után kialakult egy mítosz, amelyet én az „emberarcú szocializmus” mítoszának nevezek, és amelyet elsősorban a külföldi emigráns irodalom táplált. El kellett ugyanis dönteni, mi is történt igazából a januártól augusztusig tartó reformkorszakban, és minek vetett véget a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása. Erre a kérdésre pedig az a válasz született, hogy a katonai beavatkozás indokolatlan volt, hiszen a kommunista rendszer fennmaradását semmilyen veszély nem fenyegette. Innen az a későbbi vélekedés, hogy mindez kommunista belharc volt csupán.

A Dubcek-féle reformprogram valóban nem ígért sem politikai pluralizmust, sem piacgazdaságot, ami pedig alapköve szokott lenni a korrekt kapitalizmusnak.

– Pontosan. A rendszerváltással felszabadult cseh és szlovák társadalomnak tehát azzal kellett szembenéznie, hogy az emberarcú szocializmus mítosza igaz-e vagy sem. Ez a mítosz jó ideig tovább élt, és sokakban máig él, így sok évbe telt, amíg a történészek eljutottak oda, hogy ’68 valójában „ellenforradalmi” kísérlet volt, már ha a szocializmust egy „forradalom” termékének tekintjük. Vagyis rendszerváltási kísérlet volt, még akkor is, ha ezt a csehszlovák vezetők egyáltalán nem akarták, de az események logikája ezt diktálta. Ezt az állítást, mivel egy erőszak által megszakított folyamatról van szó, tételesen bizonyítani nem lehet, de segíthet a probléma összehasonlítása a magyar helyzettel. Itt 1988–89-re gondolok, amikor az MSZMP a rendszert megújítani és nem lecserélni akarta, álmában sem jutott eszébe a hatalom átadása, viszont az, hogy a párt mit akar, az események sodrában egyre kevésbé számított. Ez történt jóval korábban, 1968-ban is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.