KARANTÉNNAPLÓ 5.

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÁTESI MARGIT
2020.05.09.

Lassan eltelik a karantén második hónapja is. Elég jól viselem – amúgy is nehezen mozdultam ki itthonról, még a korábban tíznaponta, kéthetente megejtett bevásárlásaimra is napokig készültem. Most meg a fiam, ahogy eddig is, hozza, ha kell valami – még a cigit is, pedig nagyon utálja, hogy bagózom. Jelentkeztek a környékről távoli ismerősök, hogy szóljak, hoznak, ami kell. De fordulhatnék a kerületi önkormányzathoz is – itt MSZP-DK többségű a testület. A járvány kezdete óta segélyvonalat működtetnek, majd kétszáz önkéntes vásárol be az időseknek. Több ezer élelmiszer és tisztasági csomagot állítottak össze azoknak, akiknek már nem telik bevásárlásra. 100 millió forintot különítettek el a kerületi költségvetésből, amiből gyorssegélyeket kaphatnak a rászorulók. (Több, mint százezren lakunk itt – ez nagyjából a fele a második legnagyobb magyar város, Debrecen lakosságának. Budapestnek 23 kerülete van.)

A vírus csöndesen teszi a dolgát – terjed, bár még mindig nem látványosan: napi 40-50 igazolt fertőzöttről szólnak a hírek: ma 3200 körüli a létszám. Persze oka lehet, hogy még mindig keveseket tesztelnek. Ez lehet az oka a kiugróan magas halálozási rátának is, ami több mint 10 százalék – miközben a régióban 1-4%.

A kormány bezzeg hangos! Minden hír háborúról, harcról szól. Egyre inkább hasonlít a működése egy katonai juntáéhoz. A junta vezére meg „stratégiai munícióról, frontokról” delirál, katonai parancsnokokat küld a kórházak élére, akiknek fő feladatuk a védelmi készletek szemmel tartása. De egyetlen katonai mentőt se látni pl., hogy besegítene a tesztelésbe, betegszállításba. Nem is értem, a néphadsereg anno miért nem tartóztatta: kiváló tisztes lehetett volna belőle. Bár igaz, a káplárok ambíciói időnként lángba borítják a világot.

A magyar egészségügyi rendszer elég sajátságos. A háziorvosi és fogorvosi praxisok magántulajdonban vannak. (Ma már a diagnosztikai laborok jó része is.) Az elmúlt tíz évben a kormány maga alá söpörte elsősorban a teljes egészségügyi kasszát, majd a kórházakat. A szakrendelők működtetése a helyhatóságoknál maradt, az otthonápolási hálózattal együtt. Így a junta (lánynevén kormány) dönti el, mennyit „adományoz” a teljes egészségügyi kasszából ezek működéséhez. Bár az önkormányzatok erejükhöz képest költenek az intézményeikre, de emellett fenn kell tartaniuk az otthonápolási, szociális hálózatot is. A kormányzat az elmúlt tíz évben látványosan hanyagolta ezt a fontos szektort: szétesett a valaha példaértékű védőnői hálózat (a „családbarátság” nevében). Az időseket, betegeket otthonukban segítők alapítványi, önkormányzati pénzekből dolgoznak, nevetséges: 80-100 ezer forintos nettó bérért. Ez a magyarázata annak is, miért vannak a betegek a műtét után, vagy krónikus betegségük súlyosbodásával kórházban. És annak is, miért történt a sok botrányos eset, amikor a junta vezérét elkapta a harctéri idegesség, és 36 ezer kórházi ágy felszabadítását adta parancsba – mégpedig üstöllést! 8 nap alatt! Amiből egyébként négy nap munkaszüneti nap volt – így nem maradt idő a helyi szociális hálózatok felkészítésére. Az önkormányzatoknak amúgy se köt az orrára semmit a vezérkar, pláne semmit sem a szándékairól. Amik amúgy is nehezen kivehetők, és az embernek az a gyanúja támad, hogy nincsenek is eltervezett szándékok: minden azon múlik, aznap éppen melyik lábával kelt ki az ágyból a vezénylő tábornok. Különben mi magyarázhatná, hogy miközben milliószám állnak a raktárakban a védőeszközök, tesztek, aközben mindössze 90 ezer tesztet végeztek a két hónap alatt összesen, és rendes védőeszköz híján már az egészségügyiek 15 százaléka megfertőződött. (Legalábbis ennyiről tudni, mert az ő tesztelésüket se kapkodják el.)

Óhatatlanul eszembe jut egy történet. Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című könyvében olvastam, hogy a 2. magyar hadsereg a doni áttörés után nyári bakancsban, mundérban vágott neki a végtelen hómezőknek, miután ősszel nem osztották ki a téli felszerelést. A visszaúton aztán több helyen is találtak teli katonai raktárakat, meleg ruhákkal, élelemmel megtöltve. Nyilván az is „stratégiai munícióként” fungált – a magyar bakák fele meg elpusztult a fagyban. Végülis ez is egy stratégia – csak nem túl tetszetős…

ITT OLVASHATÓ