Szerző: Társaság a Szabadságjogokért
2022.04.22.
Az április 20-án megtartott rendezvényt szakmai igazgatónk, Szabó Máté vitaindítója vezette fel, aki a jogvédők és a képviselők helyzete közötti párhuzamokra mutatott rá. A jogvédők munkájának értelme az, hogy a hatalmat ellenőrizzék és a jogot az emberek szolgálatába állítsák, ennek lehetőségei azonban az elmúlt bő évtizedben drámai módon megváltoztak Magyarországon. A TASZ-nak is sorra kellett lemondania a jogvédelem klasszikus, jogászi útjairól. Újra és újra meg kellett találnunk a módját annak, hogy a megszokott eszközök mellett vagy helyett hatékonyabbakat keressünk.
Ahogy a hagyományos jogvédelemnek, úgy a hagyományos ellenzéki politizálásnak sem nagyon termett babér az elmúlt parlamenti ciklusokban. De
a kormányzati túlhatalmat ellensúlyozni, a hatalmi túlkapásokat láthatóvá tenni akkor is szükséges, ha ez a szokásos módon nem lehetséges.
Ahogy a civileknek, úgy az ellenzéki politikusoknak is fel kell tenniük maguknak a kérdést: hogyan tudnak a polgárok elvárásainak a leginkább megfelelni, úgy, hogy közben nem azt a szerepet játsszák, amit a hatalmon lévők szánnak nekik.
Szabó Máté ezzel kapcsolatban hat alapvető állítást fogalmazott meg.
1. Aminek biztosan nincs értelme, arra nem szabad energiát fordítani csak a látszat kedvéért. A látszat ugyanis a hatalmon lévők céljait szolgálja, ráadásul el is veszi az időt és energiát hasznosabb tevékenységektől.
Az ellenzéki politikusok ma Magyarországon nem tudják érdemben befolyásolni sem a törvényhozást, sem pedig azt, hogy kik kerülnek a parlamenti intézmények élére. Egy interpelláció vagy egy soha fel nem állított vizsgálóbizottság felállításának a kezdeményezése általában mit sem ér. Az ellenőrzésnek azonban vannak olyan fórumai, amelyekre érdemes odafigyelni, ezek azok, amelyekkel egy-egy hatalmi visszaélés politikai ára megemelhető.
2. Az ellenzéki politikusoknak reális célokat kell kitűzniük maguk elé.
Ha a reális cél adott esetben csak annyi, hogy egy-egy hatalmi visszaélés ne láthatatlanul és nyom nélkül történjen meg, akkor azért kell dolgozni, hogy a nyilvánosság értesülhessen ezekről a visszaélésekről.
3. A képviselői jogállás még mindig együtt jár olyan jogosítványokkal, amelyekkel egy átlagos polgár nem élhet. A képviselők dolga ezeket felkutatni és kreatívan használni.
A képviselőket tágabb körű információkérési jog illeti meg és még mindig beléphetnek bizonyos közintézményekbe, még ha ennek jelentősen szűkítették is a feltételeit. Ezekkel a jogosítványokkal több mindent feltárhatnak, mint egy átlagos polgár.
4. A képviselői eszköztár messze gazdagabb annál, mint ami a képviselői jogállásból következik, kiegészíthető a civilek és az újságírók rendelkezésére álló eszközökkel is.
A képviselő is élhet olyan, mindenki számára rendelkezésre álló eszközökkel, mint a közérdekű adatigénylés vagy a tiltakozások szervezése, esetleg a közvéleményhez fordulás. Szervezhetnek fórumokat, meghallgathatják a polgárok igényeit és a tevékenységüket ehhez igazíthatják. A polgárok segítése, az őket érdeklő ügyek felkarolása megfelelő bizalmat épít, és segít bővíteni a túl szűknek bizonyuló támogatói buborékot.
5. A képviselők együttműködhetnek civil szervezetekkel.
A civil szervezetek és az ellenzéki politikusok hosszú távú céljai egészen mások, de időről-időre vannak közös érdekek, és ilyenkor ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. A jogvédők rendszeresen nyújtanak jogi képviseletet politikusok számára, ha politikai szabadságjogok érvényesítése a cél. A jogvédőkön kívül más civilek munkájának eredményei is érdemesek lehetnek a politikusok figyelmére, hiszen a civil szervezetek által feltárt társadalmi problémák sokszor jó kiindulópontot jelenthetnek a politikusok számára. A témák felkarolása, illetve nyilvános képviselete pedig mindkét fél számára előnyös lehet.
6. Azzal az eszközzel, amit az állampolgárok esetében polgári engedetlenségnek nevezünk, az autokrácia ellenzéke is élhet.
A polgári engedetlenség olyan eszköz, amellyel óvatosan kell bánni, és csak indokolt esetben használható, de autokráciában ott kell lennie az ellenzéki képviselők eszköztárában is...
Szabó Máté ezzel kapcsolatban hat alapvető állítást fogalmazott meg.
1. Aminek biztosan nincs értelme, arra nem szabad energiát fordítani csak a látszat kedvéért. A látszat ugyanis a hatalmon lévők céljait szolgálja, ráadásul el is veszi az időt és energiát hasznosabb tevékenységektől.
Az ellenzéki politikusok ma Magyarországon nem tudják érdemben befolyásolni sem a törvényhozást, sem pedig azt, hogy kik kerülnek a parlamenti intézmények élére. Egy interpelláció vagy egy soha fel nem állított vizsgálóbizottság felállításának a kezdeményezése általában mit sem ér. Az ellenőrzésnek azonban vannak olyan fórumai, amelyekre érdemes odafigyelni, ezek azok, amelyekkel egy-egy hatalmi visszaélés politikai ára megemelhető.
2. Az ellenzéki politikusoknak reális célokat kell kitűzniük maguk elé.
Ha a reális cél adott esetben csak annyi, hogy egy-egy hatalmi visszaélés ne láthatatlanul és nyom nélkül történjen meg, akkor azért kell dolgozni, hogy a nyilvánosság értesülhessen ezekről a visszaélésekről.
3. A képviselői jogállás még mindig együtt jár olyan jogosítványokkal, amelyekkel egy átlagos polgár nem élhet. A képviselők dolga ezeket felkutatni és kreatívan használni.
A képviselőket tágabb körű információkérési jog illeti meg és még mindig beléphetnek bizonyos közintézményekbe, még ha ennek jelentősen szűkítették is a feltételeit. Ezekkel a jogosítványokkal több mindent feltárhatnak, mint egy átlagos polgár.
4. A képviselői eszköztár messze gazdagabb annál, mint ami a képviselői jogállásból következik, kiegészíthető a civilek és az újságírók rendelkezésére álló eszközökkel is.
A képviselő is élhet olyan, mindenki számára rendelkezésre álló eszközökkel, mint a közérdekű adatigénylés vagy a tiltakozások szervezése, esetleg a közvéleményhez fordulás. Szervezhetnek fórumokat, meghallgathatják a polgárok igényeit és a tevékenységüket ehhez igazíthatják. A polgárok segítése, az őket érdeklő ügyek felkarolása megfelelő bizalmat épít, és segít bővíteni a túl szűknek bizonyuló támogatói buborékot.
5. A képviselők együttműködhetnek civil szervezetekkel.
A civil szervezetek és az ellenzéki politikusok hosszú távú céljai egészen mások, de időről-időre vannak közös érdekek, és ilyenkor ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. A jogvédők rendszeresen nyújtanak jogi képviseletet politikusok számára, ha politikai szabadságjogok érvényesítése a cél. A jogvédőkön kívül más civilek munkájának eredményei is érdemesek lehetnek a politikusok figyelmére, hiszen a civil szervezetek által feltárt társadalmi problémák sokszor jó kiindulópontot jelenthetnek a politikusok számára. A témák felkarolása, illetve nyilvános képviselete pedig mindkét fél számára előnyös lehet.
6. Azzal az eszközzel, amit az állampolgárok esetében polgári engedetlenségnek nevezünk, az autokrácia ellenzéke is élhet.
A polgári engedetlenség olyan eszköz, amellyel óvatosan kell bánni, és csak indokolt esetben használható, de autokráciában ott kell lennie az ellenzéki képviselők eszköztárában is...
Szabó Máté után Udvarhelyi Tessza, A Város Mindenkié egyik alapítója, a VIII. kerületi önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának vezetője beszélt arról, hogy a képviselőknek tudatos stratégiát kell felépíteniük. Nemcsak akciókban és taktikákban, hanem hosszútávú tervekben kell gondolkozniuk. Ki kell használniuk az országgyűlési képviselőségből fakadó lehetőségeket, ugyanakkor ezt szervesen hozzá kell kapcsolniuk a parlamenten kívüli munkához. Udvarhelyi Tessza arra figyelmezetett, hogy
bajt jelez, ha valaki túl sokat ül egy irodában, mert a közösség- és bázisépítés kulcsfontosságú.
bajt jelez, ha valaki túl sokat ül egy irodában, mert a közösség- és bázisépítés kulcsfontosságú.
Azt javasolta a képviselőknek, hogy mutassák meg milyen lenne a valódi demokrácia: vigyenek érintetteket a bizottságokba, döntéshozói terekbe.
ITT OLVASHATÓ
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.