A NÉMET AUTÓIPAR ÉS A KÍNAI AKKUMULÁTORGYÁRAK KÖZÖTT: 2023-BAN TOVÁBB MÉLYÜL A VÁLSÁG MAGYARORSZÁGON

MÉRCE
Szerző: SIDÓ ZOLTÁN
2023.01.15.

Egy évvel ezelőtt megpróbáltuk összefoglalni a 2021-es év legfontosabb politikai-gazdasági trendjeit. Akkor legalább két fontos megállapításra jutottunk. Egyrészt arra, hogy az infláció mögött a COVID-járvány és a klímaválság miatt összegabalyodó ellátási láncok állnak, és mivel ezt a problémát nem lehet egykönnyen orvosolni, az infláció nem fog egycsapásra elmúlni. Másrészt arról írtunk, hogy a kapitalista világgazdaság elmélyülő válságában az államok egyre nagyobb szerepet vállalnak abban, hogy saját elitjeik pozícióit és profitjait biztosítsák – akár katonai eszközökkel is.

Lényegében ez a két trend határozta meg a 2022-es évet is. Ezen felül azonban egy fontos minőségi változás is kibontakozott a szemünk előtt: a válság és a válság kormányzására tett erőfeszítések új szakaszába értünk. A globális gazdasági kormányzást eddig jellemző alacsony jegybanki kamatokat és olcsó financializált tőkét felváltották a magas jegybanki kamatok és a kvantitatív szigorítás; a nemzetközi szabadkereskedelem politikájának helyébe a protekcionista iparpolitika lépett; a globális értékláncokat kereskedelmi háborúk szabdalják fel; mindezeken felül pedig a válságkezelésnek ezt az új rendszerét a gazdasági érdekekkel egyre szorosabban összefonódó katonai-geopolitikai érdekek jellemzik.

Ezt a nagyívű átalakulást egyre többen próbálják megragadni így vagy úgy: Adam Tooze egy új washingtoni konszenzusról ír, Cedric Durand a pénzügyi tőke alkonyát vetíti előre. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy ezt a makrogazdasági-politikai átalakulást az 1970-es évek óta kibontakozó, hosszú lejtmenetnek nevezett válság újabb szakaszaként értelmezzük.

Nagyon röviden összefoglalva: a világgazdaság elmúlt negyven évben uralkodó neoliberális kormányzása egyre kevésbé képes biztosítani a centrumtőke profitját. A hosszú ellátási láncok túl nagy kitettséget jelentenek a klímaválság és geopolitikai konfliktusok közepette, a szabadkereskedelem paradigmája nem nyújt védelmet a megerősödő versenytársakkal szemben stb. Ezért lehetünk tanúi annak, hogy a neoliberális kormányzás eszközeit fokozatosan új politikák váltják fel...

ITT OLVASHATÓ