A GYERMEKJOGI CIVIL KOALÍCIÓ ÁLLÁSFOGLALÁSA "MAGYARORSZÁG ALAPTÖRVÉNYÉNEK KILENCEDIK MÓDOSÍTÁSA" GYERMEKJOGOKAT KÖZVETLENÜL ÉRINTŐ RENDELKEZÉSÉRŐL

GYERMEKJOGI CIVIL KOALÍCIÓ
Szerző: GYERMEKJOGI CIVIL KOALÍCIÓ
2024.

Az ​ENSZ Gyermek jogairól szóló egyezménye (továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény), amelyet Magyarország az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki ​a gyermekjogok védelmének átfogó, holisztikus szemléletét tükrözi és kívánja meg a végrehajtása során. ​A gyermekek Gyermekjogi Egyezményben lefektetett jogai egymással összefüggnek, érvényesülésüket csak egymással összhangban lehet megvalósítani, ​ahogyan erre a Gyermekjogi Egyezmény 4. cikke felhatalmazást ad, amely szerint “​az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek.”

Az Alaptörvény a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát jelenleg az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése rögzíti. ​Alkotmányos hátterünk nem „általában” a gyermekjogokról rendelkezik, hanem a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való jogáról. Számos ország alkotmánya​1 ezen “túllépve” , szélesebben értelmezve, a gyermekek jogaik birtokosakénti védelmét rögzíti.

A gyermekjogok védelméért kiemelten felelős alapvető jogok biztosa jelentéseiben következetesen hivatkozza az Alkotmánybíróság 995/B/1990. számú AB határozatát, amely kimondja, hogy „​a gyermek ember, akit ​minden ​olyan alkotmányos alapjog megillet, mint mindenki mást.”

Az 1993-as Bécsi nyilatkozat és cselekvési terv​2 kimondja, hogy “​minden emberi jog univerzális, elválaszthatatlan, egymástól függő és összekapcsolódó. A nemzetközi közösségnek az emberi jogokat globálisan tisztességesen és egyenlő módon, azonos alapon és azonos hangsúlyozással kell kezelnie.”

Mindezekre tekintettel az Alaptörvény kilencedik módosítása kapcsán az alábbiakra szeretnénk különösen felhívni a figyelmet.

I.

A kilencedik módosítás értelmében az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése kiegészül azzal, hogy:​„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.”

A gyermek önazonossága vonatkozásában:

– A módosítás a gyermekjogokat kifejezetten és súlyosan szűkítő rendelkezést vezet be: közvetlenül a „gyermek” jogait érintően, valamint áttételesen a „szülő” jogait érintően​. A Gyermekjogi Egyezmény 8. cikke szerint ​„Az Egyezményben részes államok kötelezik  magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága – ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai – megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát.”

Az Alaptörvény e módosítása leszűkíti ezt a védelmi kört, tehát nem a gyermek teljes körű identitása az alkotmány által védett jog, hanem ennek csak leszűkített része: a „​születési nemének megfelelő önazonosság”. Ebből a szűk alkotmányos védelemből értelemszerűen kirekesztődnek azoknak a gyermekeknek a jogai, akiknek családjában akár a szülők, akár saját maguk születési nemtől eltérő önazonossága, identitása a valóságban rendkívül változatos módon előfordul. ​Az ember születéskor megállapított neme (férfi vagy nő), olykor nincs összhangban az adott személy nemi identitásával – azaz azzal, ahogyan a neméhez viszonyul és a nemére gondol.​3 A kutatások szerint a nemi szerep diszfória aránya férfiak között felnőttkorban 1:30000-hez, nők között 1:100000-hez, okára egyértelmű magyarázat nincsen: biológiai (pl. androgén hatás az agyfejlődés során), pszichoszociális (pl. szociális tanulás), kognitív elmélet (ellenkező nem gondolkodás mintáinak elsajátítása) ismert.​4 Nem​ elhanyagolható a módosítás kirekesztő volta az ​interszex gyermekekre ​(a rendelkezésünkre álló óvatos becslések szerinti arányuk 1:500), akik esetében a nemi jellemzők (nemi szervek, reprodukciós szervek vagy nemi hormonok) atipikusan fejlődnek, s akiknek egyébként is gyakran kell diszkriminációval szembesülniük (ahogyan mások mellett az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalában, 2015-ben rendezett konferencián elhangzott, illetve ahogyan az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége jelentése is feltárta​5).

A gyermekek nevelésére vonatkozóan:

– A Gyermekjogi Egyezmény 18. cikk 1. pontja a gyermek nevelésének és fejlődése biztosításának elsődleges (közös) felelősségét a szülőkhöz, törvényes képviselőkhöz telepíti. ​A Gyermekjogi Egyezmény szerint az államnak nincsen hatásköre a szülők, törvényes képviselők vonatkozásában a gyermekük nevelésének tartalmi irányait meghatározni, “biztosítani” valamely erkölcsi, kulturális vagy vallási értékrend szerint. Ez a megállapítás azt is jelenti, hogy az Alaptörvény tervezett módosítása szerint az állam által biztosítandó „​alkotmányos önazonosságon és keresztény kultúrán alapuló értékrenden” ​kívül eső nevelést az állam nem tartja alkotmányos jogként biztosítandónak a gyermek számára.
Megjegyzendő, hogy ​a legutóbbi, 2011. évi népszámlálás alapján Magyarország vallási összetételében a válaszadók 54,13 %-a vallotta magát kereszténynek, míg 18,18 % vallási közösséghez, felekezethez nem tartozónak.​6

– A Gyermekjogi Egyezmény 14. cikkének 1. pontja szerint az államnak tiszteletben kell tartani ​„a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra.” A 2. pont szerint az állam köteles tiszteletben tartani a szülőknek azt a jogát és kötelességét, hogy ​„a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák.” A 14. cikk megerősíti a gyermek alapvető polgári jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra, amelyet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya „mindenki” számára biztosít. A második bekezdés, az Egyezmény 5. cikkét visszaidézve megköveteli a szülők jogának tiszteletben tartását a „gyermek kibontakozó képességeinek megfelelő” iránymutatásra. A Nemzetközi Egyezségokmány a szülők szabadságának tiszteletben tartását kívánja meg, a gyermek saját meggyőződéseikkel összhangban lévő vallási és erkölcsi nevelésében, ám a Gyermekjogi Egyezmény elsősorban a gyermek vallásszabadságára helyezi a hangsúlyt, a kibontakozó képességeinek megfelelő szülői iránymutatás mellett.

Az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdése szerint “​Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.”

Az Alkotmánybíróság 3326/2018. (VII.20.) AB határozata (Indoklás[18]) kimondja, hogy „Az ​állam kötelessége az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére [Alaptörvény I. cikk (1) bekezdés] a vallásszabadsággal kapcsolatban sem merül ki abban, hogy tartózkodik az egyéni jogok megsértésétől, hanem gondoskodnia kell a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, azaz a vallásszabadsággal kapcsolatos értékek és élethelyzetek védelméről az egyéni igényektől függetlenül is [vö. 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 53–54.]

A vallásszabadság hátrányos megkülönböztetéstől mentes érvényesülésének alapvető feltétele, hogy az állam – a mindenkire kötelező törvény keretei között – ne tegyen különbséget polgárai között vallási és világnézeti elkötelezettségük alapján. A felekezeti jogegyenlőség a polgári jogegyenlőség alapvető eleme, az ​Alaptörvény XV. cikke valamint a Gyermekjogi Egyezmény...

ITT OLVASHATÓ