NAHALKA ISTVÁN: ÚJBÓL VAN JELENTŐSÉGE ANNAK, MIT MONDANAK A POLITIKAI ERŐK AZ OKTATÁSRÓL – 1. RÉSZ

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2024.05.09.

Könyvformában is megjelenik az ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottsága által kidolgozott oktatási koncepció, a 100 pont, amit egy konferencia keretében mutattak be csütörtökön. A kidolgozásában résztvevő Nahalka István oktatáskutatóval arról beszélgettünk, újból van jelentősége annak, hogy a politikai erők mit gondolnak az oktatásról. A politikai erőknek azt kell megfontolniuk: saját oktatáspolitikai törekvéseik mögé milyen pedagógiai hátteret képzelnek el. A kiadványt – amely lehetőséget nyújt arra is, hogy egy teljesen más politikai konstellációban lehessen változtatni a dolgokon – azoknak szánják, akik túllátnak a jelenlegi oktatáspolitikán.

Az ELEGY Oktatáspolitikai Szakbizottsága 2021-22-ben azon dolgozott, hogy létrejöjjön egy szakmailag és politikailag is elfogadható oktatási koncepció, amire 100 pontként szoktak hivatkozni. Most megjelenik könyvformában is „Szükséges és lehetséges – egy közösen megalkotott oktatáspolitikai koncepció” címen. Ezt miért tartják fontosnak?

Mert amikor először elkészült, nem nagyon tudott elterjedni. Történelmi tény, hogy a demokratikus ellenzéki pártok számára készítettük, egyébként az ő részvételükkel, hiszen a megbeszéléseken ők is részt vettek. Csakhogy akkor belefutottak egy választási vereségbe, és ez tulajdonképpen mindent megakasztott. Sok mindenre gondolt akkor mindenki, de arra nem, hogy most kellene előlépni ennek az írásműnek a kinyomtatásával, a megjelentetésével, a hirdetésével, úgyhogy ez el is maradt. Most tudtuk elővenni, amikor újból van jelentősége annak, hogy a politikai erők mit mondanak az oktatásról. Most talán újból lehet kezdeni valamit azzal, hogy a tartalomra irányítsuk a figyelmet: azokra a súlyos belső, strukturális és tartalmi problémákra, amelyek szétfeszítik a hazai oktatást.

Mi a mostani hazai oktatást szétfeszítő legsúlyosabb probléma?

Több is van. Én személyesen mindig az esélyegyenlőtlenség problémáját szoktam kiemelni, de abszolút racionális az is, ha más mást emel ki. Hiszen itt nagyon azonos súlyú problémák vannak egymás mellett. Ilyen nagyjából az irányítás, a fenntartás kérdésköre, az az iszonytató centralizáltság, ami a magyar oktatási rendszerben működik. Ugyanilyen súlyú a tartalmi szabályozás problémája, a pedagógusokat megbénító, az önállóságukat szinte teljesen elvevő tantervi szisztéma. A szakképzés területén ugyan egy kicsit csökkentek a problémák, de azért még ott is lehet kérdéseket felvetni ezzel kapcsolatban. Vagyis több ilyen problémás terület van, és ezek különböző jelleggel súlyosak. Például a szelekció, vagy a szegregáció kérdése – ki hogyan nevezi, bár a kettő között azért van némi különbség – azért nagyon súlyos probléma, mert nem látszik, hogy hamar tudnánk megoldást találni rá. Óriási társadalmi érdekek vannak a szelekció fenntartása mellett, és ez nagyon nehézzé teszi ezt a problémát...

ITT OLVASHATÓ