Szerző: BEDE MÁRTON
2017.10.01.
- Mi értelme ennek az egésznek? Hogy jutott idáig Katalónia és Spanyolország? Mi lesz a népszavazás után? Milyen hatással lehet a katalán függetlenségi mozgalom Európára?
- Nagyjából ezeket a kérdéseket tettem fel Javier Moreno Barbernek, a legfontosabb spanyol nyelvű napilap, az El País volt főszerkesztőjének.
Mi értelme van egy olyan történelmi pillanatban katalán nemzetállamért harcolni, amikor a nemzetállamok éppen egyre kevésbé fontosak?
Szerintem semmi, de azért ez egy ennél bonyolultabb kérdés. Vannak olyan helyzetek, amikor persze, hogy van értelme a nemzetállamnak. Sok ilyet ismerünk a múltból, amikor egy rossz helyzetben lévő nemzeti kisebbség, akiket üldöznek, megfosztják őket a jogaiktól, akik nem oktathatják a gyerekeiket a saját nyelvükön, teljesen érthetően úgy dönt, hogy a nemzetállami lét a biztos jövő. Ma is vannak ilyen helyzetben lévő népek. De Katalóniában ezeknek a feltételeknek egyike sem teljesül, sőt inkább úgy mondanám, hogy a közelében sincsenek egyiknek sem.
Ma a katalán autonómiánál egyetlen európai nemzeti kisebbségnek sincsenek szélesebb jogai, Spanyolország kvázi szövetségi államként működik. Ma már nem arról van szó, hogy tanítanak-e katalánt az iskolákban, hanem az oktatás katalánul van óvodától egyetemig. Katalóniának saját parlamentje, saját alkotmánya, saját törvényei vannak. Így én egyszerűen semmilyen indokot nem látok, amiért értelme lenni megkezdeni a nemzetállammá válás bonyolult és drámai folyamatát.
Ráadásul ebben az esetben ugye nem arról van szó, hogy Katalónia és Spanyolország áll egymással szemben, hanem katalánok állnak szemben katalánokkal. Katalónia nagyjából ötven százalékának ellenében akarnak saját nemzetállamot kétrehozni. Elég rossz kiindulópont ez.
Kívülről nézve úgy tűnik, mintha a katalánok nacionalista megoldást kínálnának egy olyan problémára, amit szerintük a spanyol nacionalizmus okoz.
Igen, ez elég ellentmondásos. A katalánoknak abban igaza van, hogy a probléma egy részét a spanyol nacionalizmus okozta. Madrid soha nem tudta úgy megoldani a katalán helyzetet, hogy a katalánok jelentős része ne érezze magát rosszul a spanyol államon belül. Így van ez azóta, hogy a 19. század közepén megszületett a nemzeti eszme, így volt ez 1934-ben, amikor a spanyolok gyorsan leverték a kikiáltott független katalán államot, és persze a francói diktatúrában és a demokrácia utóbbi negyven évében is így volt.
Szóval igenis van egy spanyol nacionalista álláspont, ami hol gyengébb, hol erőteljesebb, és amely nem érti, hogy vannak a katalánok, akik szeretnének katalánul beszélni, a gyerekeiket katalánul oktatni, és akik egyszerűen más nemzetiségűnek gondolják magukat. És az ebből eredő problémákat egyik spanyol kormány sem volt képes megoldani. Franco halála után a spanyolok pontosan tudhatták, mi a katalánok baja, hiszen egy évszázados sérelemről volt szó. A demokratikus Spanyolország lehetett volna akár egy decentralizált szövetségi köztársaság is, ami talán gyógyír lehetett volna ezekre a sérelmekre, de ezt a spanyol nacionalizmus nem engedte. De ha erre meg egy másik nacionalizmus a válasz, akkor az tényleg elég nagy ellentmondás...
Ma a katalán autonómiánál egyetlen európai nemzeti kisebbségnek sincsenek szélesebb jogai, Spanyolország kvázi szövetségi államként működik. Ma már nem arról van szó, hogy tanítanak-e katalánt az iskolákban, hanem az oktatás katalánul van óvodától egyetemig. Katalóniának saját parlamentje, saját alkotmánya, saját törvényei vannak. Így én egyszerűen semmilyen indokot nem látok, amiért értelme lenni megkezdeni a nemzetállammá válás bonyolult és drámai folyamatát.
Ráadásul ebben az esetben ugye nem arról van szó, hogy Katalónia és Spanyolország áll egymással szemben, hanem katalánok állnak szemben katalánokkal. Katalónia nagyjából ötven százalékának ellenében akarnak saját nemzetállamot kétrehozni. Elég rossz kiindulópont ez.
Kívülről nézve úgy tűnik, mintha a katalánok nacionalista megoldást kínálnának egy olyan problémára, amit szerintük a spanyol nacionalizmus okoz.
Igen, ez elég ellentmondásos. A katalánoknak abban igaza van, hogy a probléma egy részét a spanyol nacionalizmus okozta. Madrid soha nem tudta úgy megoldani a katalán helyzetet, hogy a katalánok jelentős része ne érezze magát rosszul a spanyol államon belül. Így van ez azóta, hogy a 19. század közepén megszületett a nemzeti eszme, így volt ez 1934-ben, amikor a spanyolok gyorsan leverték a kikiáltott független katalán államot, és persze a francói diktatúrában és a demokrácia utóbbi negyven évében is így volt.
Szóval igenis van egy spanyol nacionalista álláspont, ami hol gyengébb, hol erőteljesebb, és amely nem érti, hogy vannak a katalánok, akik szeretnének katalánul beszélni, a gyerekeiket katalánul oktatni, és akik egyszerűen más nemzetiségűnek gondolják magukat. És az ebből eredő problémákat egyik spanyol kormány sem volt képes megoldani. Franco halála után a spanyolok pontosan tudhatták, mi a katalánok baja, hiszen egy évszázados sérelemről volt szó. A demokratikus Spanyolország lehetett volna akár egy decentralizált szövetségi köztársaság is, ami talán gyógyír lehetett volna ezekre a sérelmekre, de ezt a spanyol nacionalizmus nem engedte. De ha erre meg egy másik nacionalizmus a válasz, akkor az tényleg elég nagy ellentmondás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.