Szerző: MAGYARI PÉTER
2024.03.07.
Kedden az Európai Bizottság bemutatott egy stratégiát és egy konkrétabb programot is az európai hadiipar felfuttatása érdekében. Egyelőre mindkét dokumentum tervezet, amelyről csak az EP-választás után, éppen a magyar tanácsi elnökség idején születhet döntés.
A terveknek 2027-ig meglehetősen korlátozott hatása lenne akkor is, ha a jelenlegi formájukban elfogadnák, hiszen összesen 1,5 milliárd eurót (590 milliárd forintot) pumpálnának vele közvetlenül az európai hadiiparba. Ebben az iparágban ez semmiség. Tavaly havonta ennyit adott az EU Ukrajnának nem katonai célokra, míg idén ennek négy és félszeresét ígérte a német kormány fegyverekre Ukrajnának.
Amerika mindig megvéd?
A Bizottság bejelentésének lényege az ambíció, amely a terv mögött van. Ez már nem 1,5 milliárd eurós, hanem világpolitikai jelentőségű kérdés. A tervek mögötti vízió arról szól, hogy Európa katonai nagyhatalom lesz-e. Jelenleg az EU egy izgalmas történelmi kísérlet, mert miközben a világ második legerősebb gazdasága, és ezáltal a kereskedelmi szabályok diktálása tekintetében igazi globális nagyhatalom, addig katonai tekintetben nem számít világpolitikai tényezőnek. A védelem ugyanis nemzeti ügy, így ebben a tekintetben a tagállamok között nincs érdemi intézményes együttműködés.
Az EU tagállamainak többsége ugyanakkor a NATO-nak is tagja, amely szövetség az Egyesült Államok vezetésével a legnagyobb katonai erőt tudja felmutatni a világon. Az európaiak az elmúlt évtizedekben a saját védelmüket lényegében Amerikára bízták.
Csakhogy ez a védelmi stratégia egyre bizonytalanabb alapokon áll. Egyrészt mert az USA egyre kevésbé érdeklődik Európa iránt, és figyelmét inkább a Csendes-óceán térsége felé fordítja. A folyamat már Obama elnök idején elkezdődött, később Donald Trump a NATO feloszlatását is felvetette. A Biden-adminisztráció ugyan igyekezett európai szövetségeseit megnyugtatni, hogy nem hagyják cserben őket, de Washington elköteleződésében egyre kevésbé bíznak az európai kormányok. Figyelmeztető jel, hogy miközben két éve az USA elnöke megígérte, hogy addig támogatja Ukrajnát, amíg csak szükséges, idén januárra kifutott az utolsó program is, és a belpolitikai viták miatt nem látszik, hogy lesz-e folytatás. Ha novemberben Trump megnyeri az elnökválasztást, akkor az európaiak még kevésbé érzik majd elegendőnek, hogy a Fehér Ház lakójának jóindulatára bízzák a védelmüket.
Ráadásul mostanság az egész világ fegyverkezik. Kína például 7,2 százalékkal emelte katonai költségvetését 2024-re tavalyhoz képest, az USA 5 százalékkal, és mindkét nagyhatalom eleve magas bázisról indult. A NATO-tag európai országoknak is emelniük kell, hogy mindannyian elérjék a GDP 2 százalékát kitevő védelmi kiadást, ahogy ezt megígérték.
Az Ukrajna ellen 2022-ben indított orosz invázió fokozta a szorongást Európában. Az USA fegyverei nélkül az európaiak nem tudták volna megvédeni Ukrajnát. Egy NATO-ban készült elemzés szerint körülbelül tíz évre lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy olyan szintre erősítse magát katonailag, hogy amerikai segítség nélkül is képes legyen legyőzni egy Oroszország méretű ellenfelet. Vagy legalábbis megfelelő elrettentő erőt mutathasson fel vele szemben.
Jó hír lehetne, hogy az európai katonai elemzők többsége szerint ez a tíz év rendelkezésre áll, csak ki kellene használni. Azért áll rendelkezésre, mert az európaiak egyetlen igazán komoly potenciális ellensége Oroszország, és az oroszok olyan súlyos veszteségeket szenvedtek az elmúlt két évben Ukrajnában, hogy akár egy évtizedig is eltarthat, amíg annyira megerősödnek, hogy ismét éles fenyegetést jelentsenek Európára nézve.
Látszik tehát, hogy több okból is konszenzus van Európában arról, hogy fegyverkezni kell. A kérdés csak az, hogyan. Külön-külön, továbbra is bízva a NATO, azaz lényegében az USA védőernyőjében, vagy Európai Unióként...
A Bizottság bejelentésének lényege az ambíció, amely a terv mögött van. Ez már nem 1,5 milliárd eurós, hanem világpolitikai jelentőségű kérdés. A tervek mögötti vízió arról szól, hogy Európa katonai nagyhatalom lesz-e. Jelenleg az EU egy izgalmas történelmi kísérlet, mert miközben a világ második legerősebb gazdasága, és ezáltal a kereskedelmi szabályok diktálása tekintetében igazi globális nagyhatalom, addig katonai tekintetben nem számít világpolitikai tényezőnek. A védelem ugyanis nemzeti ügy, így ebben a tekintetben a tagállamok között nincs érdemi intézményes együttműködés.
Az EU tagállamainak többsége ugyanakkor a NATO-nak is tagja, amely szövetség az Egyesült Államok vezetésével a legnagyobb katonai erőt tudja felmutatni a világon. Az európaiak az elmúlt évtizedekben a saját védelmüket lényegében Amerikára bízták.
Csakhogy ez a védelmi stratégia egyre bizonytalanabb alapokon áll. Egyrészt mert az USA egyre kevésbé érdeklődik Európa iránt, és figyelmét inkább a Csendes-óceán térsége felé fordítja. A folyamat már Obama elnök idején elkezdődött, később Donald Trump a NATO feloszlatását is felvetette. A Biden-adminisztráció ugyan igyekezett európai szövetségeseit megnyugtatni, hogy nem hagyják cserben őket, de Washington elköteleződésében egyre kevésbé bíznak az európai kormányok. Figyelmeztető jel, hogy miközben két éve az USA elnöke megígérte, hogy addig támogatja Ukrajnát, amíg csak szükséges, idén januárra kifutott az utolsó program is, és a belpolitikai viták miatt nem látszik, hogy lesz-e folytatás. Ha novemberben Trump megnyeri az elnökválasztást, akkor az európaiak még kevésbé érzik majd elegendőnek, hogy a Fehér Ház lakójának jóindulatára bízzák a védelmüket.
Ráadásul mostanság az egész világ fegyverkezik. Kína például 7,2 százalékkal emelte katonai költségvetését 2024-re tavalyhoz képest, az USA 5 százalékkal, és mindkét nagyhatalom eleve magas bázisról indult. A NATO-tag európai országoknak is emelniük kell, hogy mindannyian elérjék a GDP 2 százalékát kitevő védelmi kiadást, ahogy ezt megígérték.
Az Ukrajna ellen 2022-ben indított orosz invázió fokozta a szorongást Európában. Az USA fegyverei nélkül az európaiak nem tudták volna megvédeni Ukrajnát. Egy NATO-ban készült elemzés szerint körülbelül tíz évre lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy olyan szintre erősítse magát katonailag, hogy amerikai segítség nélkül is képes legyen legyőzni egy Oroszország méretű ellenfelet. Vagy legalábbis megfelelő elrettentő erőt mutathasson fel vele szemben.
Jó hír lehetne, hogy az európai katonai elemzők többsége szerint ez a tíz év rendelkezésre áll, csak ki kellene használni. Azért áll rendelkezésre, mert az európaiak egyetlen igazán komoly potenciális ellensége Oroszország, és az oroszok olyan súlyos veszteségeket szenvedtek az elmúlt két évben Ukrajnában, hogy akár egy évtizedig is eltarthat, amíg annyira megerősödnek, hogy ismét éles fenyegetést jelentsenek Európára nézve.
Látszik tehát, hogy több okból is konszenzus van Európában arról, hogy fegyverkezni kell. A kérdés csak az, hogyan. Külön-külön, továbbra is bízva a NATO, azaz lényegében az USA védőernyőjében, vagy Európai Unióként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.