Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2024.05.05.
Az elmúlt száz évben a geopolitikai átrendeződésre először 1918-21-ben került sor, a versailles-i-trianoni békerendszerrel. Ezt a rendszert rúgta fel, és szabta át a világot az 1938-42 közötti osztozkodás a diktatúrák között, amelynek Európában a kitüntetett eseménye az 1939-es Molotov-Ribbentrop paktum. A harmadik felosztás a második világháborút lezáró jaltai békerendszer. Majd 1989-91-ben került sor a kelet-európai rendszerváltások és a Szovjetunió összeomlása után, a hidegháború végével a negyedik átrendeződésre.
2020 óta az újabb történelmi fordulat – Scholz kancellár elnevezése szerint a „Zeitenwende”, Biden által „inflection point”-nak hívott – korszakát éljük: a világidőt. Az ötödik átrendeződésben, felosztásban vagyunk, amely mindenképpen végbe fog menni, csak azt nem tudjuk, hogy milyen eredménnyel. Az újraelosztás/újrafelosztás, átrendeződés: a háború vagy a hatalmi egyensúly eltolódása révén megszerzett területek, javak elosztása az új centrum(ok) által – szövetségesek vásárlása, jutalmazása, ellenfelek megbüntetése, potenciális versenytársak megbékítése és/vagy megfékezése, új hierarchia, centrum-periféria viszonyrendszer kiépítése. Az újraelosztás centruma(i) megteremti(k) a saját univerzális és regionális intézményei(ke)t és szabályai(ka)t.
Legegyszerűbben két forgatókönyv képzelhető el, amelyek kiindulópontja, hogy mit gondolunk a világ nagy folyamatairól. Az egyik felfogás szerint a világ a széthullás, a dezintegráció, a nemzetközi intézmények és szabályok felbomlása, az ellenőrizhetetlen világjárványok, a hosszú háborúk, végső soron a harmadik világháború felé halad. A liberális demokrácia kora lejárt: gyenge és elitista, döntésképtelen és kormányozhatatlan. A társadalmak egy kézből irányított, illiberális demokráciákra, hatékonyan vezetett tekintélyuralmakra vágynak. A jelen s a jövő meghatározói az erős és szuverén nagyhatalmak, erős és szuverén, korlátok nélküli vezetőkkel, és azok a szuverén nemzetállamok, amelyek sikeres szövetségeket tudnak kötni a nagyhatalmakkal és vezetőikkel. A végső szót a katonai – és az azt megalapozó politikai és gazdasági – erőszak mondja ki, s a győztes – ha lesz még világ és abban győztes – fogja diktálni a feltételeket.
A másik felfogás nemcsak továbbra is uralkodónak tartja a liberális demokrácia intézmény- és szabályrendszerét, hanem a jövőt az egyre jobban integrálódó Nyugatban, és a háborúkat lezáró közös fellépésben látja. Ennek megfelelően a jelen s a jövő fő szereplői nem az erős nemzetállamok, nem a „naggyá tett Amerika”, nem is az „Oroszország-erőd”, nem az elzárkózó Európa vagy Kína, hanem az a centrum, amelyik előállítja az univerzális javakat – a nemzetközi biztonsági rendszert, a nemzetközi kölcsönös gazdasági függési rendszer intézményeit és szabályait, a világpénzt és a nemzetközi pénzügyi rendszert –, vezérli a kutatás-fejlesztést és a klímavédelmet, továbbá vonzó életmódot, szellemi és tárgyi civilizációt kínál.
A két forgatókönyv szerint az egyik igazi kockázat nem Európa és Oroszország, nem is Ukrajna, hanem Amerika: úgy hívják, hogy Donald Trump és a mögötte álló amerikai választók. Ha az amerikai szavazók újra megválasztják Trumpot, akkor nagy valószínűség szerint az első forgatókönyv valósul meg, egy olyan zsákutcás időszak fog következni, amiből bármi lehet. Akkor kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő áll előttünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.