2017. december 8., péntek

A LÁTHATATLAN HATÁRÁTKELŐK

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2017.12.08.


„Majd hazaköltözünk és ott minden jobb lesz” - sokszor hallottuk (és olvastuk is) már ezt a mondatot, ami nagyjából a „majd külföldre megyünk és ott minden jobb lesz” párja. Természetesen egyik sem igaz, hiszen egy-egy otthonváltás sokkal bonyolultabb annál (bármelyik irányba is tegyük meg), mint az elképzeljük. Mi több, egyszer csak azt vesszük észre, hogy mi lettünk a „láthatatlan határátkelők”.

A hazaköltözés nehézségeiről már több poszt is született a Határátkelőn, ám a témával szerintem már csak azért is érdemes időről időre foglalkozni, mert ugyan pontos adatot nem tudunk, de annyi bizonyos, hogy a magyar határátkelők egy komoly része legalább egyszer hazaköltözik (aztán hogy ezt követően megint külföldre megy-e, az más kérdés).

Márpedig ez a mozgás nem minden feszültség nélküli, és mindegy, hogy minek nevezzük, fordított kultúrsokknak, vagy valami másnak, kétségtelen, hogy akár csalódással és keserűséggel is járhat, ha nem készülünk fel rá megfelelően.

Annál is inkább, mert ilyenkor teljes joggal arra számítunk, hogy a szülőhazánkba visszatérve minden ismerős lesz, nem csak a kedvenc helyeink, de az ügyintézés, a hétköznapok kisebb-nagyobb kihívásai is. Márpedig ez nem feltétlenül van így.

Ha jobban belegondolunk, természetes lenne, hogy az önmagunkról és a környezetünkről alkotott képünk is megváltozik a külföldön töltött időszak alatt, nem beszélve az elvárásainkról.

A gyerekek

Különösen igaz lehet mindez a gyerekekre, akiknek nem csak a (számukra) új környezetet, de az iskolát is meg kell szokni, és barátokat kell találni. Ami nem is olyan könnyű.

Érdekes módon az egészen kicsik helyzete talán még nehezebb, mint a nagyobbaké, hiszen például óvodás korban is még nagy szükség van a rutinra és stabilitásra, márpedig egy országváltással járó változás eléggé megviselheti őket. Szülőként ráadásul könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy ami nekünk ismerős terep, az a gyereknek teljesen szokatlan és ismeretlen.

Nem beszélve arról, hogy a gyerekek időérzékelése és percepciója teljesen más, mint a felnőtteké, így nem nagyon tudnak az olyan ígéretekkel mit kezdeni, mint hogy „télen majd meglátogatjuk a barátaidat”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.