2023. február 27., hétfő

AZ OROSZ NÉP BEVONÁSA NÉLKÜL A HÁBORÚNAK NEM FOG VÉGE SZAKADNI

MÉRCE
Szerző: KARINÉ CLÉMENT
2023.02.26.


Az ukrajnai háború körüli vitákat követve meglepett, hogy nem jelenik meg bennük az orosz nép. Természetesen az ukránok az áldozatok, és nekik is kell a figyelmünk középpontjában állniuk. Nem valószínű azonban, hogy az oroszok bevonása nélkül a háborúnak vége fog szakadni.

És mit jelent az orosz nép a nyugati üzleti, szellemi és politikai elit számára? Alapvetően azt, amit Putyin számára is – semmit. Putyin szemében nem számítanak semmit, meg vannak fosztva minden cselekvőképességüktől, a végsőkig manipulálhatóak, ágyútöltelékek. A nyugati elit pedig a „putyinisták” szürke tömegeként, tekintélyelvű és szolgalelkű népként látja őket. Ez a nézet nem az Ukrajna elleni háborúval kezdődött. Az orosz nép évekkel ezelőtt eltűnt a politikai radarunkról, mióta a Szovjetunió összeomlása után a „normális”, „demokratikus” és „liberális” világ részévé váltak...

...Mi a demokrácia az átlagos oroszok számára?

Úgy tartották, hogy az oroszok számára a „demokrácia” csupán egy üres szó, ami semmivel nem vértezi fel őket, hogy harcolhassanak a jogaikért – mondván a tekintélyelvű kommunista rendszer alatt az orosz nép nem volt megfelelően szocializált, demokratikus és képzett.

Azt is normálisnak tekintették, hogy a „demokrácia” a szegénység, a bérek és nyugdíjak kifizetésének elmaradása, a megtakarítások elvesztése, a létbizonytalanság, a gazdasági összeomlás, a nemzeti vagyon korrupt privatizációja és a kleptokrata kapitalizmus mellett jutott el az átlag oroszokhoz – hiszen a kommunista rendszer állítólag az oroszokat társadalmilag és gazdaságilag elmaradott, az államtól függő, irracionális és lusta néppé tette.

Tekintettel azonban arra, hogy min mentek keresztül, az orosz népnek minden oka megvan arra, hogy egy újabb válság közepette passzív maradjon, vagy – más szóval – magát és rokonait mentse ahelyett, hogy kollektíven harcolna egy olyan rendszer ellen, amely bebizonyította, hogy semmibe veszi és most háborúba küldi őket, hogy ott öljenek és megöljék őket, messze nem világos és még kevésbé elfogadható okokból.

Ilyen körülmények között inkább arra kellene összpontosítanunk, hogy oly sok oroszországi nem hajlandó részt venni a nevükben vívott háborúban, vagy támogatni azt: elmenekülnek az országból, vagy – ha mozgósítják őket – megtagadják a parancsot, tiltakoznak a rossz életkörülmények ellen.

Bujkálnak, kampányolnak, toborzóirodákat gyújtanak fel és szabotálják a vasutakat, alternatív információkat terjesztenek a közösségi médiában, ellenállnak a kényszermobilizációnak, segítenek az ukrán menekülteknek. Lehet, hogy a többség nem áll ellen a háborúnak, de aktívan nem is támogatja azt. Amikor Putyin elindította „különleges katonai műveletét”, nem volt lelkesedés vagy hazafias összefogás, nem volt „a zászló vagy a vezér körüli gyülekezés” – mint a Krím annektálását követően, amelyet a többség a Nyugattal szembeni orosz szuverenitás visszaszerzéseként értékelt.

Ez különösen igaz a kevésbé tehetősekre, akik a legkevésbé támogatják a háborút...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.