KEVESEBB A HAJLÉKTALAN, DE EGYRE REMÉNYTELENEBB A HELYZETÜK

G7.HU
Szerző: BUCSKY PÉTER
2020.10.23.

(A héten cikksorozatban foglalkozunk az idei Társadalmi riporttal. Az alábbi cikkünk a kötet Sérülékenység: társadalmi csoportok és szociális szolgáltatások című fejezetének egyik tanulmányát dolgozza fel, a fejezet már elérhető a Tárki honlapján.)

Ami nem látható, az nem is létezik – talán ez lehet a legjobb összefoglalása a Fidesz kormányzása alatt kialakult hajléktalanpolitikának. Ez egyébként nem áll túlságosan távol a szocializmusnak a hajléktalanság tényét is tagadó hozzáállásától: a problémát a szociális ellátás helyett a rendőrökre bízták. A munka nélkül csavargókat közveszélyes munkakerülés (kmk) miatt rendőri felügyelet alá helyezték, elzárhatták vagy kitilthatták őket az adott településről.

Budapesten szimbolikus harc indult a hajléktalanság eltüntetésére Tarlós István főpolgármestersége alatt, amit a kormány hajléktalanságot krimianalizáló rendelkezései is segítettek. Az eredmény pedig az lett, hogy igazából nem változott semmi, csak talán kevésbé látványos a hajléktalanság, a szem előtt lévő közterekről félreesőbb helyekre húzódtak vissza az utcán élők.

Az idei Társadalmi riportban a hajléktalanságról megjelent cikk* azért is hiánypótló, mert az állam részéről igazán senki sem foglalkozik a hajléktalanokkal. A rendőrökre van bízva a vegzálásuk és igazoltatásuk, de az ellátásra, a társadalmi integrációra nincsen állami és önkormányzati intézményrendszer, a hajléktalanok a civilek és a hatóságok jóindulatára vannak bízva.

Magyarországon kimondatlan egyetértés övezi, hogy a hajléktalanok helye a hajléktalanszállón van, pedig a szociális és/vagy lakásprogramok más országokban megmutatták, hogy össztársadalmi érdek, hogy lakáshoz juttassák az otthontalanokat. A gazdasági liberalizmus hazájában, az Egyesült Államokban pragmatikus okból népszerű a támogatott otthonszerzés, akár az albérleti díjak részleges vagy teljes átvállalásával: egyszerűen olcsóbb, mint a hajléktalanellátás.

Magyarországon már az is nagy kihívás, hogy megmondjuk, mennyi hajléktalan van. Azt viszont könnyen meg lehet állapítani a népszámlálási adatokból, hogy mennyi az üres lakás: a 2016-os mikrocenzus adatok alapján 550 ezer ilyen lakóingatlan volt hazánkban, a teljes lakásállomány 12,5 százaléka. Ez sokszorosa a hajléktalanok számának, bármely becslést, felmérést tekintjük irányadónak.

Győri Péter szociológus már az első Társadalmi riportban, 1990-ben is írt a hajléktalanság kérdéséről. Akkor az 1980-as népszámlálási adatok alapján lehetett a szocializmusban hivatalosan nem létező jelenség nagyságrendjére következtetni. Négy évtizeddel később sem változtak sokat a lehetőségek. A 2011-es népszámláláson a KSH kísérletet tett a hajléktalanok összeírására: 5571 fő effektív hajléktalan embert találtak, illetve 5867-en éltek az átmeneti elhelyezést nyújtó hajléktalanellátó intézmények lakóiként. Vagyis az immár közel egy évtizeddel ezelőtti

hivatalos adatok szerint 12 347 hajléktalan emberről lehet tudni.

A hajléktalanság nyomon követése egyáltalán nem csak Magyarországon nehézkes, sőt a hazai szociológusok kifejezetten sokat tesznek azért, hogy hosszú távon is jól követhető legyen ez a társadalmi probléma. A Február harmadika kutatások nemzetközileg is úttörőek, mivel nincs még egy ország, ahol hosszú éveken keresztül szisztematikus szociológiai kutatássorozatot hajtanának végre a témában...

ITT OLVASHATÓ