A SOSEM VÁLLALT FELELŐSSÉG: RÉGEN TÁVOZNIA KELLETT VOLNA BALOG ZOLTÁNNAK

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.04.26.

A mindenminisztériumot hat éve irányító Balog Zoltán államigazgatási pályafutása a hírek szerint a napokban véget ér. Balog azon fideszes vezetők egyike, akinek a személyével kapcsolatban semmilyen korrupciós gyanú: kastélyépítés, helikopterezés, strómanok fedésében végrehajtott vagyonosodás gyanúja nem merül fel. Ugyanakkor a tárca élén nyújtott szakpolitikai teljesítményétől függetlenül is már évekkel ezelőtt meg kellett volna buknia: a tárcájához köthető korrupciógyanús ügyek számát és értékét tekintve talán csak a Miniszterelnökség és a fejlesztési tárca van pályán az EMMI-hez és háttérintézményeihez képest. Néhány konkrét esettel emlékezünk meg arról, mi folyhatott a gyenge kezű miniszter alá tartozó területen.

Balog miniszteri működése szakmai-politikai értelemben sem volt egy töretlen diadalmenet: 2016 végén egy ideig tartotta is magát a szóbeszéd, hogy a miniszterelnök Áder helyére teszi a Budai Várba, de végül nem adhatta át senkinek az EMMI nevű csődtömeget. Kórustalálkozó nagyságrendű rendezvények megszervezésén túl alig tudunk említeni ugyanis az oktatás-, egészségügy-, sport-, vallás-, kulturális, szociális- és felzárkózásügyi miniszter tevékenységéből olyan mozzanatot, amit egyértelmű szakpolitikai sikerként lehetne leírni.

Romló közoktatás, befuccsolt felzárkózás, egyházi sikerek

Oktatási miniszterek a közoktatás teljesítményének érzékelhető romlásába szoktak belebukni – a szakgimnázium nevű katasztrófától a pedagóguséletpálya-modell kudarcán át a korai iskolaelhagyók számának alakulásáig a miniszternek ez többszörösen is megvolt, de Balog maradt. Az egészségügyi miniszterek rémálma egy kórházi botrány – ezekből több is volt, de Balog miniszter pozícióját ezek sem rendítették meg.

A Balog Zoltán irányította óriásminisztérium leglátványosabb kudarcait a sport területén szenvedte el, ha a finanszírozást és az eredményt vetjük össze – a miniszternek ez sem ártott. A kormány vallásügyi teljesítményét a legnehezebb mérni, a sport után ez a legtúltámogatottabb terület, de kimeneti értékek híján itt a bementi oldalon nyújtott teljesítmény számít, az viszont tényleg impozáns: csak a tavaly év végi pénzosztásban kiszórt 200 milliárdból 80 a kormánynak kedves nagyegyházaknak jutott.

Politikai szempontból talán a legnagyobb kudarc a Magyarország ellen 2016 májusában megindított, most is folyamatban lévő, a roma gyerekek iskolai szegregációja miatti kötelezettségszegési eljárás. Igaz, hogy ezzel egy időben három másik országgal szemben is elindult az eljárás hasonló okból, csakhogy a kormány évekig Magyarország uniós elnökségének legnagyobb sikereként villogott a 2011-ben magyar kezdeményezésre elfogadott uniós roma keretstratégiával. Ehhez képest kifejezetten kínos az öt évvel később indult kötelezettségszegési eljárás.

A leszakadó roma százezrek integrációját a kezdetektől meglehetősen zavaros alapokról elképzelő miniszter – akkor még csak felzárkózásért felelős államtitkár -, ezen a területen is csak csetlett-botlott, szerencsétlen nyilatkozatokkal fűszerezve a konkrét szakmai kudarcokat. A közoktatásban felerősödött lopakodó szegregációt a miniszter többé-kevésbé nyíltan támogatta, miközben tudnia kellett, hogy a közoktatás romló kimeneti teljesítménye mögött – más tényezőkkel együtt – éppen a legrosszabb helyzetű gyerekek teljesítményének a romlása áll.

Igaz, a PISA-eredmények zuhanásának okairól nincs teljes konszenzus a szakértők között, van, aki szerint a 2010-től a magyar közoktatásra erőltetett rendszerátalakítás kudarca jelenik meg a mérésekben. Tény, hogy a közoktatási reform Hofmann Rózsától Czunyinéig számos kádert elfogyasztott, de a miniszter pozícióját sem ez, sem a 2016-os tüntetéshullám nem rendítette meg...

ITT OLVASHATÓ