FACEBOOKSzerző: FELFÖLDI JÓZSEF
2025.04.23.
Vérátömlesztés kell, nem ragtapasz!
Túl sokáig játszottuk ezt a langyos vízben főzött béka szerepet. Túl sokáig hittük, hogy majd valahogy jobb lesz. Hogy majd lesz egy újabb választás, egy újabb arc, egy újabb szlogen, ami elhozza a változást. De a valóság arcul csapott bennünket: nem elég új festék a rozsdás vasra. Itt már nem elég toldozgatni-foldozgatni. Itt radikális, gyökeres változás kell! Vérátömlesztés. Kegyetlen őszinteség. És igen, fájdalom. Magyarország mára a politikai maffia terepe lett, odáig züllött. A NER-kegyencek úgy lakmároznak az állami vagyonból, mint éhes sakálok a dögből. Ez nem túlzás, ez maga a valóság. Évtizedek óta nem látott mértékű korrupció szőtte át a mindennapjainkat. Az urambátyám világ, ahol a hűség többet ér a hozzáértésnél. Ahol a közpénz nem közérdekű, hanem magánvagyon lesz egyetlen tollvonással. Ahol a minőség, az érdem, a szakértelem nevetség tárgyává vált, míg a lojalitás lett a rendszer legfőbb értékmérője. És mi történt? A többség hallgatott. Mert elég volt egy kis rezsicsökkentés, egy kis krumpli, egy közmunka, egy fenyegetés, és máris jött a szavazat. A társadalmat megtanították arra, hogy olcsón eladható. Hogy a hosszú távú érdek nem ér annyit, mint a holnapi tűzifa. Ez nem csak a politikusok bűne – ez közös felelősség. De pont ezért van remény!Itt nincs más út: a teljes hatalmi elitet le kell cserélni! Nem kozmetikázni, nem rotálni, nem újrafesteni. Lecserélni. Mindenkit, aki ebben a rendszerben gyökerezik, aki ennek a rothadó fának a gyümölcséből evett. Nem lehet kompromisszum! Mert aki részese volt, az vagy aktív bűnös, vagy cinkos. Mindkettő megbukott az ország előtt.És hogy kikkel? Nem politikusokkal, hanem szakemberekkel. Emberekkel, akik értenek ahhoz, amit csinálnak. Akik nem a párthűségükért kapták az állásukat, hanem a tudásukért. Akik nem abban érdekeltek, hogy hatalmat őrizzenek, hanem abban, hogy működtessenek. Újjá kell szervezni az intézményrendszert, átlátható, kontrollálható és számonkérhető struktúrákat kell felépíteni. És mindezt úgy, hogy ne csak a tetején legyen rend, hanem az alján is. De a legnehezebb feladat nem a politikai elit lecserélése lesz. Hanem a társadalmi gondolkodás megváltoztatása. Meg kell tanítani az embereket, hogy a szavazatuk nem eladó. Hogy az ő jövőjük többet ér egy kampánycsomagnál. Hogy nem „ügyes az, aki megcsinálta magának”, hanem bűnös, aki lopott. Ki kell irtani a fejekből a „nem számít úgysem semmi” mentalitást. Mert számít. Minden egyes döntés, minden egyes mondat, minden egyes nemet mondott kis alku számít. Ez forradalom, de nem fegyverrel. Forradalom a tudatban, az elvárásokban, a normákban. És fájni fog. Mert nem lehet úgy rendet rakni, hogy közben minden marad a régiben. El fognak tűnni régi arcok, régi kényelmek, megszokott „kiskapuk”. De csak így tisztulhatunk meg. Aki azt mondja, hogy van könnyebb út, hazudik. Itt már nincs mit veszíteni, csak az illúziókat. De ha merünk szembenézni önmagunkkal, és elég bátrak vagyunk a brutális igazsághoz, akkor ez az ország még lehet a régi. Nem egyből nagy, hanem első lépésben végre normális. És ez már önmagában forradalom lenne. És utána jöhet csak a régi, dicső múlt újraélesztése.
