2025. január 12., vasárnap

VISSZAJÁTSZÁS: PRESSER GÁBOR – AZ ELSŐ HÁROM HANG A ZONGORÁN / AZ ÉLET MEG MINDEN PODCAST

AZ ÉLET MEG MINDEN PODCAST
Szerző: AZ ÉLET MEG MINDEN PODCAST
2024.03.28.



Presser Gábor, hát ő a Presser Gábor. Reménytelen kísérlet lenne – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – két-három mondatban itt bemutatni őt. Mert hogy páratlanul gazdag és sokszínű életműről beszélhetünk, amely nem csak hogy újabb és újabb dalokkal, lemezekkel bővül, de most már egy memoárkötet is tartozik hozzá: Presser könyve (https://helikon.libricsoport.hu/foold...). 

(A műsorjegyzetekben alább persze adok bőséggel linket azoknak, akik az évszámokra és a további adatokra kíváncsiak.) 

Ezért van az is, hogy – bár ebben az interjúban természetesen szó esik például az LGT-ről, nem is kevés – most inkább „csak” egy-egy fejezetre koncentrálunk: legfőképpen négy híres és nagyon izgalmas fesztiválra. Három igazira és egy képzelt – akkor úgy mondták – popfesztiválra. 

Ebben az epizódban tehát Presser Gáborral beszélgetek pár igen sűrű évről, a nagy amerikai kalandról, a régi és új dalokról, Barta Tamásról és Laux Józsefről és egy zenés darabról, amelyről majd fél évszázada igen heves viták dúlnak, miközben a hadakozók közül alig látta azt valaki.

UPOR LÁSZLÓ - VOLT EGYSZER EGY SZFE

KLUBRÁDIÓ / DOBSZERDA
Műsorvezető: VÁRADI JÚLIA
2025.01.11.



A Dobszerda 2025 január 8-i adásában Váradi Júlia vendége Upor László, volt.


Lásd még:

Upor László: Majdnem lehetetlen - Az SZFE autonómiaharcának története

A magyar kormány 2020 tavaszán nekifogott a teljes felsőoktatás gyökeres, politikai célzatú átalakításának. A súlyos autonómiamegvonással járó "modellváltás" ellen a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) közössége határozottan tiltakozott. Upor László, az események idején rektori kinevezés előtt álló egyetemi oktató a tiltakozásból lett mozgalom történetét meséli el személyes nézőpontból. Szenvedélyes és bensőséges hangon rajzolja meg a hősies egyetemi polgárok portréit, és kíméletlenül jellemzi a hatalom ágenseit is. Megmutatja a hallgatók további sorsát és az universitas eszméjének pusztulását - majd újjászületését.

A kötet a Magyar Narancs Könyvek sorozatban jelenik meg.

A szerzőről: 

Upor László dramaturg, műfordító. Színházról és filmről ír, olykor könyveket szerkeszt. Évtizedeken át tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Egyetemen. 2017-től rektorhelyettesként, 2019 tavaszától rektori feladatokat ellátó rektorhelyettesként volt kénytelen képtelen döntéseket hozni, később lemondott, még később a Freeszfe Egyesület egyik alapítója lett.

ROGÁN NEM ÉR MEG EGY KONFLIKTUST TRUMPNAK

MÉLYVÍZ / KLIKKTV
Szerző: NÉMETH PÉTER
2025.01.11.



Elvileg Trump letudná vetetni Rogán Antalt a szankciós listáról, de ez nem fog megérni a Trump adminisztrációnak egy újabb belső konfliktust, így is épp elég országos és nemzetközi problémával kell szembenézniük – mondta Radványi Miklós, a Frontiers of Freedom amerikai konzervatív thinktank alelnöke a KlikkTV Mélyvíz című műsorában.

A szakértő szerint Rogán kitiltása Orbán Viktor számára egy erős üzenet, Amerikában a korrupciót nagyon komolyan veszik állami és szövetségi szinten, és komoly büntetésekkel jár. A Rogán-ügy tovább fog terjedni, ha a magyar kormány nem tesz érdemi lépéseket, hogy bizonyítsa, a jövőben megakadályozzák az állami korrupciót. Hangsúlyozta, hogy bármit kommunikál itthon a magyar kormány, az amerikai geopolitikában Magyarország és Orbán egy nulla. „Még Európában sem képvisel olyan súlyt Orbán, hogy annak jelentősége lenne Amerika számára.”

"A CENZÚRA ÚJ FORMÁJA A FINANSZÍROZÁS MEGVONÁSA": SZELFI SZABÓ GYÖRGGYEL, A TRAFÓ ALAPÍTÓJÁVAL

SZELFI / SZABAD EURÓPA
Szerző: SZABAD EURÓPA
2025.01.10.



Kétszer is elmozdította a vezetői pozíciójából a politikai akarat a nemzetközi elismertségű, budapesti Trafó Kortárs Művészetek Háza alapítóját. A közgazdászi és kulturális menedzseri végzettségel bíró szakember munkáját az elmúlt években számos díjjal elismerték. Szabó György a Szelfiben beszélt a magyarországi kultúra finanszírozási problémáiról, az innováció hiányáról és elárulta, hogyan ellenőrizte és próbálta őt "beszervezni" a rendszerváltás előtti hatalom.

L. RITÓK NÓRA: SOKADSZOR, A SZEGREGÁLT OKTATÁSRÓL

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.01.10.


Már sokszor írtam róla…sőt, mondhatom azt is, sokáig harcoltam ellene, de alulmaradtam. Mégsem tudok nem beszélni róla, újra és újra előveszem, hogy legalább, amennyire rajtam múlik, a köztudatban tartsam. Mivel nem az állami oktatásban dolgozom, így (még) szabadon beszélhetek róla, és mivel közvetlen tapasztalatokat szerzek minden alkalommal, amikor órám van, olyan nézőpontokat is ki tudok hangosítani, ami nem “elméleti”.

A múltkor kiírtam egy posztban a facebookon egy kis eszmefuttatást megint, és akkor írta valaki kommentben, hogy fejtsem ki a blogban, hogy hivatkozni lehessen rá. Megteszem hát, hátha ez is egy hatás, a hivatkozási pont.

Szóval, azzal kezdem, hogy intézményvezető vagyok, és négy tanórám van hetente. Az órák művészeti jellegűek, vizuális nevelés ez, az alapfokú művészetoktatás rendszerében. Nem tankötelezettséget teljesítő, de tanulói jogviszonyban. Működésében ugyanazok szerint a szabályok szerint, mint az általános iskolai oktatás. Kettőt egy olyan osztályban tartok, ami integrált, 15 %-ban vannak hátrányos helyzetű gyerekek. Kettőt pedig egy olyanban, ahol dokumentummal igazoltan 80%-ban, a valóságban mindenki hátrányos helyzetű, fele halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, vannak közöttük sajátos nevelési igényűek is. A papír és a valóság között az okozza az eltérést, hogy a behajtócéges tartozások, melyek szinte mindenkit érintenek a társadalmi leszakadásban, nem jelentenek szempontot az igazolások kiadásánál. Erre elég soká jöttünk rá, de végül megtaláltuk az okot.

Ezt szegregált csoportnak tekintem. Van tehát összehasonlítási alapom. Pontosan tudom követni a két oktatás különbözőségét, a hatásokat, a gyerekeken is és magamon is.

Az összehasonlításban talán a legfontosabb, hogy ugyanazt a feladatot nem lehet ugyanolyan hatékonysággal alkalmazni mindkét tanulócsoportban. A pedagógiai célok teljesüléséhez ugyanis nem lehet eltekinteni a gyerekanyagtól, hogy ők milyen tudással, képességgel, háttérrel jelennek meg mint „fogadók” vagy inkább “tevékenykedők” a folyamatban, amiben én, a pedagógus mint „jeladó”, vagy inkább „koordináló” vagyok jelen.

Mindez mutatja számomra, hogy a központosítás és a pedagógia szabadság megfelelő aránya nélkülözhetetlen a tantermi munkában. Hiába dolgozok ki remek feladatot egy, a tantervben meghatározott célra, teljesen máshol működik ott, ahol a gyerekek háttértudást, tapasztalatot, megfelelő attitűdöt hoznak magukkal, és máshol ott, ahol ebből semmi sincs meg, és az ember csak a hiányt érzi, amit előbb be kell tölteni, hogy építeni lehessen rá. Ez a hiány azonban óriási…és nem lehet ugyanúgy megfelelni a központi elvárásoknak, mint a jobb társadalmi hátterű gyerekeknél.

Az integrált tanulócsoportban az a néhány hátrányos helyzetű gyermek megkaphatja tőlem az egyénre szabott segítséget a tudás és képességhiányokban, az attitűdben szükséges változásokhoz pedig ott van a kortárs csoport mintája, ami nagy segítség. Így ezeken az órákon a terveim nagyrészt sikeresen teljesülnek minden gyereknél, a fejlődés a rajzokon követhető, az órák fókuszáltak, jó hangulatúak, és a hármas fókusz (vizuális nevelési cél, hátránykompenzálás, szociális kompetenciafejlesztés) teljesül. A gyerekek nagyobb alkotási szabadságot kapnak ezeken az óráimon, és képesek ebben működni.

A szegregált tanulócsoportban másféle pedagógiai munka szükséges. Egyrészt ugyanazzal a pedagógiai céllal másféle feladatot kell kidolgoznom, olyat, ami témájában közelebb áll hozzájuk, és a tudás-és képességhiányokra jobban fókuszál. Ehhez hosszabb időt kell töltenem a bevezető résszel, és ebben tudatosan építenem más tantárgyak ismeretanyagára és az őket otthon körülvevő világra is. Nem szabad túl sok új fogalmat bevezetnem, a bevésés, az ismétlés, a több oldalról történő megerősítés a lényeg. A feladat során sem tudok túl nagy alkotási teret engedni nekik, nagyon fókuszáltan kell dolgozzak velük, ezért a részekre bontás rendkívül fontos. Mindez igazodik ahhoz a hiányhoz, amit figyelem-koncentrációban tapasztalhatunk.

Ezt az integrált csoportban is alkalmazom, de nagyobbak az egységek, és azokban nagyobb a gyerekek önálló alkotása is. A szegregált csoportban erősebben kell a részfeladatokkal dolgozni, és mindig visszacsatolni, hogy az adott részben épp mit, miért csinálunk, mert a feladattudatot és az önértékelést is állandóan erősítenem kell. Ezekben a feladatrészekben teljesülnek a célok, a vizuális épp úgy, mint a hátránykompenzáló, vagy a szociális kompetenciafejlesztő.

Mivel az attitűd közel azonos a szegregált tanulócsoportban, és hogy úgy mondjam, nem oktatást támogató, így erre külön kell figyelnem. Lassan változó, és az otthoni hatásoktól nem mentes ez a terület, ehhez szükséges az a modell, amit fejlesztünk, amiben a szülői háttérre is próbálunk hatással lenni.

A heti, szegregált tanulócsoportos órámon a héten összeverekedett két gyerek. Nem kis munka volt lecsendesíteni őket, és visszaterelnem az órát a rendes kerékvágásba. Az integrált tanulócsoportban ilyen nem fordul elő sosem. Ott még fegyelmeznem sem igazán kell.

Magamon pedig érzékelem a kiégésfaktor sokszorosának hatását a szegregált tanulócsoportban. Mert az, hogy minden igyekezetem ellenére sem tudok eredményt felmutatni, nagyon amortizáló tud lenni. Sokkal nagyobb összpontosítást kíván tőlem ez a munka, hiszen sokkal több probléma adódik, ami befolyásolja az óra céljának a teljesülését. Érzem magamon is ezt, és szerencsés vagyok, hogy vegyes csoportom is van, ahol érezhetem a szakmai sikert a kudarcok mellett, és ott visszaépíthetem a pedagógiai önbecsülésem. És megértem azokat, akik csak szegregált csoportban tanítanak…megértem, hogy kiégnek, és csodálom azokat, akik minden ellenére kitartanak, és képesek mosolyogni is.

Amikor ezekről posztolok, mindig van, aki odaírja: jobb a szegregált oktatás, mert a jók külön haladhatnak, nem húzza őket vissza a gyengébb. (Amit persze a mérések cáfolnak, az integrált osztályokban mindig nagyobb a hozzáadott érték, mindkét csoportnak.) Nyilván az arányok nagyon fontosak. Ahol az 50 %-ot eléri, ott már nem lehet mit tenni. De az, hogy ezt ne érje el, az ellen lehetne tenni. No nem a szülőknek…ez nem az ő feladatuk. Hiszen mindenki a legjobb oktatást szeretné a gyerekének. De az oktatási rendszert nem a szülők működtetik, hanem az állam. Az a döntéshozás, akik leállították azokat az uniós kezdeményezéseket, melyek az oktatási szegregáció visszaszorítására irányultak, és teret engedett az egyházi iskolarendszer szegregáló hatásának. Ami mára elképesztő társadalmi károkat okozott.

Innen visszatérni fogalmam sincs hogyan sikerülhet. Nem lesz mellette közakarat sem, hiszen a jobb társadalmi státuszúak inkább elmennek a templomba, akkor is, ha nem vallásosak, csak, hogy magasabb színvonalú oktatásban részesüljenek a gyerekeik. Ott, ahol nincs szegény, sajátos nevelési igényű, roma gyermek, olyan, aki plusz pedagógia munkát igényel. Az egyháznak pedig a az oktatásért kötelezően előírt templomi jelenlét növekvő száma fontosabb, mint a biblia tanítása, a szegények felé fordulás. Feléjük fordulnak a karitászokban, adományoznak, de az iskoláikat nem nyitják meg nekik. És nem éreznek ellentmondást ebben. Még abban sem, hogy amikor egy egyházi fenntartó valami oknál fogva, feltehetően hivatkozási alapként, és meglehetősen ritkán átvesz egy szegregált iskolát is, arra nagyságrendileg kevesebbet fordít, mint az elitista iskoláira.

A szegregált oktatás elveszi az esélyt a társadalmi leszakadásban élőktől ahhoz, hogy életstratégiát váltsanak. A jobb társadalmi státuszúak példája, a kortárs közösség hatása elmarad. Ebben pedig mindannyian kevesebbek lesznek, külön-külön mindkét csoportnak olyan irányban alakulnak a szociális kompetenciái, ami csak növelni fogja a társadalom kettészakadását, és az ebben halmozodó feszültségeket.

Jó lenne, ha ezt egyszer azok is megértenék, akik a döntéseket hozzák. Akik engedik, sőt támogatják az oktatási szegregációt, és úgy csinálnak, mintha kizárólag a pedagógus lenne a felelős a rossz eredményekért…a tömegesen az iskolából kikerülő funkcionális analfabétákért. Minden iskolaévben elveszítünk egy jelentős csoportot, akikben benne lett volna a lehetőség. Minden iskolaévben egyre messzebb kerülünk a megoldástól.

Egyre messzebb kerülünk attól, hogy megtanuljunk együtt élni. És egyre nagyobb számban termeli az iskolarendszer a szaktudás, tudás nélküli társadalmi réteget. Már az is elveszett, amit korábban legalább “szeretetteljes szegregációként” emlegetett az, akit én a legnagyobb felelősnek érzek az oktatási szegregáció elszabadulásáért. Remélem, egyszer ezzel is el kell majd számolnia. És nem az ő Istene előtt… hanem a társadalom előtt.

„NEM VAGYOK HAJLANDÓ RETTEGNI KÉT FÉLKEGYELMŰ SZÜLŐTŐL”

NÉPSZAVA
Szerző: BALASSA TAMÁS
2025.01.12.


Kevés elborzasztóbbat olvasni azoknál az eseteknél, amikor akár többévnyi szenvedés után szabadulnak ki gyerekek a bántalmazó szüleik, nevelőik fogságából, vagy éppen a halálukkal ér véget egy családi dráma. De ha életben maradnak is, égési sérüléseik vagy csonttöréseik, a szexuális erőszak gyötrelmei (e példákat közelmúltbeli esetekből vettük) életük végéig kísértik őket. Mint ahogy kísérthetik a lakókörnyezetüket is. Mit csináltak a sírás, sikoltás közben? Hova néztek a látható jelek láttán? – horgadhat fel a kérdés az olvasóban. Miközben sokan kerülhettünk már olyan dilemma elé, amikor gyerekek vagy nők mentális egészségét érintő nyugtalanító jeleneteknek lettünk szem- vagy fültanúi. És vártunk. Vagy nem vártunk, és nem lett jó vége annak sem. Nem nyugodhatunk meg. És nem hallgathatunk – mondja a szakember.


„Éveken át minden ok nélkül többször bántalmazta, kézzel és bottal ütötte, fellökte, egyszer a forró kályhának. Ezek miatt 8 napon túl gyógyuló töréses és égési sérüléseket szenvedett a kislány, azonban orvoshoz nem vitték. Végül 2023. július végén a sorozatos bántalmazások elől megszökött, és egy másik rokona vette magához.” Egy példa találomra a dermesztő hírek közül a társadalom mélyrétegeiből, ahol – vélhetnénk – talán a szomszédság sem jobb a deákné vásznánál a makacs szegregációs hatások és a mélyszegénység kilátástalansága miatt. Vagy csak a felelősség, a következmények bénítják a cselekvést? Nem a mi dolgunk? A másik szomszéd biztos jelezte már (járókelő-effektus)?

Évtizedekkel ezelőtt végre hasznát vettem atlétikai felkészültségemnek. Nem mondom, hogy mindig is erről álmodoztam, és a Pókember-jelmezem sem volt nálam, de legalábbis elérkezettnek éreztem az időt a haladéktalan világjobbításra, amikor egy lányt rángatott egy fiú az utcán a dús, szőke hajánál fogva. Fájt. Mentem, és múlhatatlan humanizmussal érdeklődtem: jó döntésnek érzi-e az erőszakot ott és most, merthogy nekem ezért kell hérosznak lennem. De ezt már csak magamban gondolhattam, megdöntve a száz sprint egyéni csúcsát, bemelegítés nélkül. A nő, mint később észleltem, megérte a pénzét, amit persze helytelen leírni a bántalmazással egy mondatban. Azért teszem mégis, hogy világos legyen: a fekete-fehér nem létezik, és az erőnek a betonkeverő mellett a helye, távol a hatalomtól...

LAPÍTÁS, MÉTELY, HÍVEKET MEGBOTRÁNKOZTATÓ VISZONY NOVÁK KATALINNAL–ORBÁN ENGEDÉLYE KELL BALOG ELLEN

KLUBRÁDIÓ
Szerkesztő-riporter: WILK VALENTIN
2025.01.11.



Vargha Anikó volt református kántorral beszélgettünk, akitől tököli egyházközsége egy Balog Zoltán püspököt bíráló posztja után tavaly tavasszal megvált. Mindkét fél úgy látta, a református egyházat addig zsinati elnökként vezető, egyúttal a legnagyobb egyházkerület élén is álló püspököt kritizáló mondatainak helyi fogadtatása után jobb, ha nem folytatja tököli kántorként. A pedagógus, aki régi nagy hagyományú református családból származik – benne lelkészekkel és a most Balog Zoltán vezette legnagyobb egyházkerület, a Dunamelléki néhai püspökével, a kommunista rendszer idején meghurcolt, nagytekintélyű Ravasz Lászlóval – rendkívül károsnak tartja Balog egyházvezetői szerepét. Vargha Anikó szerint a pedofil bűncselekmény eltusolásáért elítélt K. Endre elnöki kegyelmét az egykori minisztériumi beosztottjánál és bizalmasánál, a későbbi államfőnél, Novák Katalinnál kilobbizó Balog ügyében eddig tett egyházi lépések látszatintézkedések, az ellene megfogalmazott beadványára adott zsinati bírósági válasz is az, utóbbi kapcsán ezért ősszel rendőrségi feljelentést is tett.

Bár Orbán Viktor miniszterelnök decemberben azt mondta, Balog ügyét az egyház szerinte megvitatta és elrendezte, Vargha Anikó nem adja fel a küzdelmet, célja, hogy Balog teljes mértékben vonuljon vissza az egyház vezetéséből, a zsinati elnökség után püspöki hivataláról is mondjon le.

Balog Zoltán adventi videójában – a kegyelmi botrány évének végén, decemberben – arról beszélt, mindannyiunknak meg kellene látnunk Jézust, akinek hatalma van a bűnt tisztára mosni, kegyelemmel ítélni.

Kérdés, ezeknek a gondolatoknak az elfogadásával nem lehetne-e egyúttal a református egyházon belül február óta zajló vitákat is lezárni, feloldani? Megbocsátani?

SZ. BÍRÓ ZOLTÁN: UKRAJNA JÖVŐJE – AHOGYAN AZT AZ OROSZOK ELKÉPZELIK

NÉPSZAVA
Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2025.01.12.


Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy mik is Oroszország tervei a háború utáni Ukrajnával, annak világos eligazítást ad az a cikk, amit a moszkvai hetilap, a Profil még december közepén adott közre.


Az „Ukrajnának milyenné kell válnia az orosz különleges művelet befejezését követően” címmel megjelentetett írást Dmitrij Trenyin – az orosz katonai hírszerzés, a GRU obsitos ezredese, a szovjet-amerikai fegyverzetcsökkentésről folyó tárgyalások egykori részese, a moszkvai Carnegie Központ korábbi vezetője, ma pedig az egyik legnagyobb tekintélyű társadalomtudományi egyetem, a Viszsaja Skola Ekonomiki professzora és egyben az intézmény hadigazdasággal és katonai stratégiával foglalkozó kutatóintézetének tudományos igazgatója – jegyzi. Trenyin azonban nemcsak Oroszországban számít az egyik legismertebb, kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező szerzőnek, de a 2022 februárjában indított nyílt háború előtt egyike volt azon kevés orosz kül- és biztonságpolitikával foglalkozó elemzőnek, aki rendszeresen publikált vezető brit és amerikai lapokban. Nem alaptalanul tartották a Kreml álláspontját hitelesen és meggyőzően közvetíteni képes elemzőnek, olyan szerzőnek, akinek a véleményére érdemes odafigyelni.

Trenyin a háborút megelőző években nem tartozott az orosz héják közé, írásaira inkább a visszafogottság és a tárgyszerűség volt jellemző. Ma már távolról sem ez a helyzet, mert vele is az történt, mint szakértőtársainak többségével – ő is elszegődött az Ukrajna elleni háború feltétlen hívévé, és meglehetősen közel került azok álláspontjához is, akik támogatni tudnák a nukleáris eszközök bevetését is. Ezt a közeledést jelzi az a közelmúltban két szerzőtársával – köztük a nukleáris fegyverek alkalmazását régóta szorgalmazó Szergej Karaganovval – közösen közreadott karcsú kötet is, amely az orosz nukleáris stratégia újragondolását tárgyalja.

Trenyin tehát nem akárki. Amiről ír és amit állít, az nagy valószínűséggel közel áll ahhoz, amit az adott politikai kérdésről a Kremlben is gondolnak. Amikor Trenyin Ukrajna háború utáni jövőjéről ír, akkor nem magánvéleményének ad hangot, hanem azt közvetíti, amit az orosz vezetés a legyőzendő állammal tervez. És mert nincs közhatalmi funkciója, ha szükséges, könnyű elhatárolódni álláspontjától. Ennek ellenére érdemes őt komolyan venni.

Már a cikk első mondatai is felettébb beszédesek, mert jelzik azt a tektonikus átalakulást, ami Sztálin társadalmi megítélésében az utóbbi 10-15 évben végbement. Trenyin ugyanis azzal kezdi írását, hogy egy Sztálinnak tulajdonított kijelentést parafrazeál – amit korábban aligha tett volna meg –, hogy tudniillik „a banderák jönnek és mennek, de az ukrán nép marad”. Ez a felettébb riasztó és elfogult felütés azt sugallja, hogy ez a háború Trenyin szerint – összhangban a hivatalos orosz állásponttal – csakis azért tört ki, mert Ukrajnát Sztyepan Bandera nacionalista örökösei hatalmuk alá gyűrtek és ezt Moszkva nem nézhette tétlenül. Egyébként is – lendül bele fejtegetéseibe az orosz elemző – Ukrajna már jó ideje nem azon határok között létezik, amelyek között 1991 végén létrejött, mert időközben „a Krím, a Donbassz és Novorosszija referendumok révén az Oroszországi Föderáció részévé vált”. Sőt, még az is megtörténhet – fűzi tovább gondolatait a Kreml-közeli szerző –, hogy idővel újabb területek, Odessza, Nyikolajev, Harkov és Dnyepropetrovszk (Trenyin következetesen a felsorolt városok orosz elnevezését használja – Sz. B. Z.) is kérik majd az Oroszországhoz való csatlakozást. De még azt sem lehet teljesen kizárni, hogy az említetteken túl más régiók is ezt az utat választják. Trenyin azonban ezen a ponton óvatosságra int, mondván, hogy „csatlakoztatni csak azokat a területeket kell, amiket ténylegesen integrálni lehet és szükség esetén képesek leszünk megtartani”. A szerző számára nincs semmiféle kétség afelől, hogy Oroszországot megilletik ezek a területek, mert „civilizációs, kulturális, történelmi és etnikai tekintetben Ukrajna, vagy legalábbis annak nagyobb része, az Orosz Világ elszakíthatatlan alkotóeleme”. A probléma csak az, hogy ezek a területek, hiába illetnék azok meg Oroszországot, ma még olyan erők kezén vannak, akik az Orosz Világgal harcban állnak, ráadásul úgy, hogy ezek az erők lényegében „az orosz emberek kezével harcolnak, orosz módra, vagyis kitartóan, találékonyan és dühösen, annak ellenére is, hogy veszteségeik hatalmasak”. Oroszországnak azonban az a küldetése, hogy ne csak a Donbasszt és Novorossziját, de Ukrajna egészét szabadítsa meg „az oroszellenes banderista rezsimtől és annak – lényegét tekintve – neonáci ideológiájától, továbbá az Orosz Világgal ellenséges külső erők befolyásától”.

A szerző megengedően úgy gondolja, hogy Ukrajna természetesen azoké, akik ott élnek. Ugyanakkor abból következően, hogy Oroszországot szoros kapcsolat fűzi az ukránokhoz és azok földjéhez, a háború befejezését követően Moszkva kötelességének érzi, hogy segítse az „új Ukrajna” megszületését. De hogyan nézne ki az új Ukrajna? Trenyin szerint az orosz szakértői közösség ebben a kérdésben máig megosztott. A legradikálisabb álláspont képviselői úgy gondolják, hogy Ukrajna egészét el kell foglalni. Miután ez lezajlott, a katonai sikert azzal a politikai döntéssel kell kiteljesíteni, ami újra egyesítené Ukrajnát Oroszországgal. Ez lenne a két ország második egyesülése, ami egyben az ukrán államiság megszűntét is jelentené. Trenyin azonban nem tartja megvalósíthatónak ezt a tervet. Szerinte Oroszország nem tudja Ukrajna egészét integrálni, és e folyamat anyagi terhei is oly súlyosak lennének, ami miatt ez vállalhatatlan...

TENGERNYI ADÓSSÁG, NYOMASZTÓ HIÁNY

HÍRLKLIKK
Szerző: DR. DÁVID FERENC
2025.01.10.



„2024-ben az államháztartás hiánya jelentősen csökkent a 2023. évi 6,7 százalékhoz képest. 2024-ben az eredményszemléletű hiány GDP arányosan várhatóan 4,8 százalék körül alakul. A kormány 2025-ben is folytatja az egyensúlyi mutatók javítását. Az idei évre bővülő gazdasági teljesítmény, magas foglalkoztatottság és tovább növekvő bérek mellett csökkenő államadóssággal és 3,7 százalékos GDP-arányos hiánnyal számolunk.” (Nemzetgazdasági Minisztérium – 2025. január 9.)


1. A 6,7 százalékos – 2023. évi GDP-arányos (bruttó hazai termék arányos) – hiány minden képzeletet felülmúlt. Az Orbán-kormány a 2023. évi 17,6 százalékos inflációval karöltve tönkre vágta a tavaly előtti évben a gazdaságot és az állami költségvetést! A 2023. évben csökkentek a reálbérek, zuhanórepülésben volt a hazai ipar és kereskedelem, és ennek eredményeként realizálódott a bődületes hiány. Mindeközben Nagy Márton miniszter folyamatosan a gazdaság felíveléséről szónokolt, de hiába: a 2023-ban az előző évhez (2022.) képest a GDP volumene 0,9 százalékkal csökkent.

2. Ez a szörnyűséges év képezte a 2024. év bázisát. A gazdasági gyarapodást 4 százalékra jövendölték, ha szerencsénk van, akkor a 2024.évi növekedés 0,6-0,8 százalék körüli értéket érhet el. Ami a költségvetési hiányt illeti: az eredeti kormányzati elképzelés (és a 2024-re elfogadott költségvetési törvény) szerint 2,9 százalékra tervezték a GDP-arányos hiány mértékét, de már 2024. első félévében kiderült, hogy ez tarthatatlan. Nosza, az akkori pénzügyminiszter (Varga Mihály) elkezdte „adagolni,” hogy 2,9 százalék nem reális irányszám, ami aztán szép lassan fel is kúszott 4,5 százalékra. Ezzel párhuzamosan az állami beruházásokat drasztikusan visszafogták, valamint az adó -és járulék-bevételek jelentős növelése irányába tettek intézkedéseket tavaly augusztusban. A kormányzati kommunikáció – mint ahogy eddig is – ezt nem ismerte be, de a pénztárcánk határozottan jelezte és jelzi a vállalkozások és a lakosság újabb megsarcolását. És akkor ősszel már minden kormányzati ember arra „esküdött”, hogy a 4,5 százalékos – korrigált – 2024. évi hiánycél tartható lesz.

3. 2025. január 9-től tudjuk, hogy már a 4,5 százalékos hiány is a múlté, csütörtöktől ugyanis a 4,8 százalék az érvényes szám (néhány hétig biztosan). Szeretném jelezni, hogy a 0,3 százalékos újabb negatív eltérés százmilliárdos nagyságrendet jelent! A Nagy-féle minisztérium persze továbbra is süket és ostoba szöveget nyom: „a 2024-es évben a kormány a nehéz külső körülmények ellenére is következetesen kiállt a magyar gazdaságpolitika eredményeinek megőrzése mellett, a költségvetés biztosította a honvédelmi, rezsivédelmi, családpolitikai és a nyugdíjak értékét megőrző forrásokat.”

- Szokásos módon kizárólag külső körülményekre hivatkozik a közlemény, pedig evidens, hogy a rossz nemzetgazdasági teljesítményért legalább fele részben az az alkalmazott hibás gazdaságpolitika/gazdaságfilozófia a felelős, amelyet a kormányzat ránk erőltetett.

- A minisztérium harsányan kiáll a magyar gazdaságpolitika eredményeinek megőrzése mellett, holott mindenki tudja, hogy a 2023-as és 2024-es év teljesítménye abszolút kudarc, az elmúlt két évben Magyarország egyhelyben toporgott, a gyarapodás mértéke: zéró.

- Szintén 2025. január 9-i hír, hogy magyar állam nevében az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) január hetedikén 2,5 milliárd euró értékben bocsátott ki devizakötvényeket, ez a mai áron számolva az államadósság 1040 milliárd forintos növelését jelenti.

Velünk marad tehát a hiány és az adósság. Tartósan. Orbán Viktor és Nagy Márton is velünk marad, de reméljük, hogy már nem hosszú ideig.

ITT OLVASHATÓ

HOGYAN JUTOTTUNK EL ÁKOSTÓL GYŐZIKÉIG? - ÍGY ALAKULT ÁT A FIDESZ HOLDUDVARA

TOPIK - MINDIG TÉMÁBAN
Szerző: PITZ DÁNIEL
2025.01.12.



Neked is feltűnt, hogy a fidesz holdudvarában már-már alig találni ismert, értelmiségi személyeket? Helyettük viszont van Győzike, Kelemen Anna vagy épp Kis Gofo. De hogyan jutottunk ide? Milyen ismert emberek álltak ki a polgári fidesz mellett még 2010 környékén és hová jutottunk el napjainkra? Kik azok akiket már nem zavar az ellenséget kereső, a folyamatosan mást lejárató fidesz és nyíltan mellettük teszik le a voksukat? Erre a kis időutazásra invitállak benneteket.

FELKERÜLHET-E ORBÁN ARRA A SZANKCIÓS SZÉGYENLISTÁRA, AMIRE MOST ROGÁN KERÜLT FEL? | HETES STÚDIÓ

KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Műsorvezető: DÉSI JÁNOS
2025.01.11.



A Hetes Stúdió 2025. január 11-i adásában Dési János Bálint Orsolával, a Népszava szerkesztőjével, valamint F. Szabó Emesével, a Magyar Narancs újságírójával beszélte meg a hét legfontosabb hazai és nemzetközi eseményit.

LÁNGOKBAN ÁLL HOLLYWOOD, ÉS HOSSZÚ IDŐ LESZ, AMÍG A SZÓRAKOZTATÓIPAR EBBŐL KILÁBAL

TELEX
Szerző: KERSNER MÁTÉ
2025.01.10.



Szerda óta pusztít erdőtűz Los Angeles megyében, a katasztrófában tízre emelkedett a megerősített halálos áldozatok száma, és 10 ezer épület lett porrá a napokban. Az első tűz január 7-én pattant ki Malibu mellett, Hollywood Hillsben, a történelmi Hollywood területére néző lakónegyedbe pedig helyi idő szerint szerdán 18 óra körül érkeztek meg a lángok. A Palisades tűz volt az első, ami elindult, azóta több különböző tűz is ég a város körül, köztük az Eaton, a Hurst, a Lidia, majd a Sunset néven elhíresült tűz is elindult a Hollywood-felirat hegyoldalában. Akkora a pusztítás, hogy már börtönbüntetésüket töltő tűzoltókat is bevetnek a tüzek megfékezésére, és mostanra több mint 150 ezer embert kellett evakuálni.

A tűzben (melynek pusztítását Los Angeles megye seriffje atombombához hasonlította) ötvennél is több hollywoodi híresség otthona veszett oda, közülük többen a közösségi médiában számoltak be az őket ért tragédiáról. Egy-egy híresség segélyalapokat hozott létre, hogy 1 millió dollárral támogassa a károsultakat, és a Grammyt szervező Amerikai Hanglemez-akadémia is missziót hirdetett az érintett zenészek megsegítésére. Eközben a szórakoztatóiparban több premiert és sok nagy produkció megjelenése is tolódik minden idők egyik legköltségesebb (az anyagi kár a 150 milliárd dollárt is elérheti) tűzvésze miatt, aminek egyelőre nem látni a végét...


Lásd még: 

- "Truly Apocalyptic" How Wildfires Tore Through Los Angeles And Wiped Out Entire Neighborhoods | US

- Touring the Aftermath: Malibu’s Fire-Ravaged Coastline Along PCH

- Malibu's Iconic Coastline in Ruins: Beachfront Properties Turned to Ashes

- LA wildfire to worsen over the next 72 hours | 7NEWS

- How the wildfires engulfed the Los Angeles area: Fire & Ash - Part 1

- Residents of the Pacific Palisades return after the wildfires: Fire & Ash - Part 2

- Aerial View of California Fires LIVE: New Evacuations Ordered For Largest Wildfire in LA County|N18G