ÖRÖM ÉS BOLDOGSÁG

OFOE BLOG
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2018.06.10.

A boldogság alapértelmezett állapot. A gyerekek boldogok, ha hagyják őket boldognak lenni, és mindannyian tudunk boldogok lenni, ha hagyjuk magunkat boldognak lenni. A boldogságnak igen nagy az egyéni, személyes faktora, amely kisgyerekkorban formálódik, vagyis a boldogság megélése sokkal inkább a belső, mint a külső tényezőktől függ. A boldog és boldogtalan felnőttek abban különböznek, hogy az utóbbiaktól már gyerekkorukban elvették a pozitív érzelmeket megfélemlítéssel, elhanyagolással, büntetéssel, túlzott elvárásokkal, az elfogadás hiányával és sok egyéb a neveléshez sorolt eszközzel. Ezáltal a leglényegesebbtől fosztották meg őket: az önbizalomtól, az önmagukba vetett hittől, amely magas célokat kitűzésére késztet. Ilyenkor védtelenné válik a lélek, és a boldogságot keresve kész bármely eszmét, hitet vakon elfogadni, amellyel környezete megkínálja.

A boldogság két dimenziója

A boldogsághoz vezető út nem írható le egyértelműen, hiszen a boldogság olyan élmény, amelynek egyénenként jellemző mintázata és tartalma van. A szakirodalom szerint a boldogság a pozitív érzelmek jelenléte és a negatív érzelmek hiánya, bár ehhez a megállapításhoz nem kell nagy kutatásokba fogni, ezzel bármely gyermek tisztában van. Ugyanakkor az összetettebb boldogsághoz vezető út nem mindig mentes a negatív érzelmektől.

A szakirodalom is megkülönbözteti a boldogság érzését és a hozzá vezető utat.

A gondolkodók Szókratész és Arisztotelész óta megkülönböztetik a hedonikus, vagyis az érzéki és testi jóléten alapuló boldogságot, valamint az eudaimonikus, az egyéni életút beteljesítésének boldogságát, ami afféle szellemi boldogságot jelent.

Hedónia: öröm, élvezet és elégedettség, valamint a szorongás hiánya, a szenvedést okozó helyzettől való megszabadulás. Az önellátás, az öngondoskodás és a biztonság érzése, az egyén saját szükségleteinek és vágyainak kielégítése, a személyes szabadság és a testi harmónia elérése ebbe a kategóriába tartozik.

Eudaimónia: az identitás és a hitelesség érzése, a személyes fejlődés, az önmegvalósítás, a kognitív értékek és eszmék követése, a személyes célok elérése, a szellemi növekedés, a kihívások keresése. Magában foglalja a közösség és társadalom érdekében tanúsított kiválóságot, a másokról való gondoskodást, a kapcsolatok ápolását és a magasabb színvonalra törekvést viselkedésben, teljesítményben, erkölcsben...

ITT OLVASHATÓ