2019. november 18., hétfő

A NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERÉNEK ANATÓMIÁJA - A FORDULAT FOLYÓIRAT 26. LAPSZÁMÁRÓL: „2008–2018: VÁLSÁG ÉS HEGEMÓNIA MAGYARORSZÁGON”

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2019.11.18.


A Fordulat folyóirat 26. lapszáma a NER-t tűzi tollhegyre. A Helyzet Műhely elemzéseinek alapegysége nem valamilyen nemzetállam, társadalom vagy kisebb egység, hanem a globális kapitalizmus maga. Így az Orbán-rezsimet is a globális kapitalizmus mechanizmusain keresztül láttatja, megmutatva, hogy a különböző elitek és osztályok hogyan alkalmazkodnak e nagy mechanizmusokhoz.

A különböző társadalomtudományos diszciplínák körében rendre kiújuló vita, hogy meddig is tart a modernitás korában kirajzolt olyan területek autonómiája, mint a politika, a gazdaság, a társadalom. Az általános intellektuális téteken túl e vitáknak gyakran komoly hétköznapi jelentőségük is van, jól illusztrálják ezt a 2010 után kiépülő Orbán-rendszer természetéről folytatott, időszakosan kiújuló viták is. Ezeknek ugyanis nem csupán a megismerés önértékén belüli jelentősége van, de kihatással van a politikai stratégiák alakulására is.

Abban persze viszonylagos egyetértés látszik kialakulni, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének születését és működését nem lehet csak kizárólag az individuális politikai voluntarizmus, a politikai rendszerjellemzők, vagy épp a mélyben húzódó nagy strukturális mozgatórugók prizmáján keresztül megismerni. Ehelyett olyan értelmezésekre van szükségünk, amelyek ötvözik ezeket az olvasatokat – lehetőleg felszínre hozva azokat a mechanizmusokat is, amelyek segítségével a különböző működési logikák kölcsönhatásba lépnek.

Utóbbiak nélkül ugyanis az sem tisztázható, hogy a különböző működési logikák milyen arányban fejtik ki hatásukat. Márpedig az arányok kérdése akár teljesen ellentmondó irányba is elbillentheti értelmezéseinket.

Csak hogy egy gyors példával illusztráljam mindezt: amennyiben a 2010 utáni rezsimet egy alapvetően közjavakon „élősködő”, a közjavak klienshálózatok általi elszívását lehetővé „polipként” értjük meg elsősorban, úgy a NER-t egy tudatosan felépített elitprojektként kell értelmeznünk, amely elhatároz valamit, majd kivitelezi azt.
Ha viszont a politikai és gazdasági struktúrák felől közelítjük meg a dolgot, akkor valójában a körülményekre folyamatosan reagáló, permanens alkalmazkodásban, nem ritkán kényszerpályán lévő rezsimet látunk, amely hangos szuverenista diskurzusa ellenére nem önrendelkezik, csupán „okosan” úszik az árral.

Ez utóbbi nézet mellett teszi le voksát az október 22-én bemutatott új Fordulat-lapszám is. A társadalomelméleti lap 26. számának erőssége azonban, hogy képes integrálni más dimenziókat is az alapvetően makrostrukturális szempontokra támaszkodó elemzésébe, így a konstans alkalmazkodás és politikai voluntarizmus ellentmondó logikái is koherensen felfejthetők a NER elemzésekor...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.