2020. március 7., szombat

A KIVÉREZTETÉS ELMARADT, DE ÍGY IS VAN MIÉRT AGGÓDNI – ÍGY GAZDÁLKODNAK A FÜGGETLEN SZÍNHÁZAK

MÉRCE / KULTÚRA
Szerző: KOVÁCS BLANKA
2020.03.07.


Magyarországon a független színház fogalma már önmagában is ellentmondásra épül, hiszen alig van köztük olyan, amelyik állami támogatás nélkül képes lenne működni. Persze meg kell jegyezni, az az összeg, amit az EMMI szétoszt közöttük – a frissen megjelent pályázat alapján idén ez 130 millió forint –, elenyésző ahhoz képest, amit a kőszínházak kapnak.

Itthon a független jelző inkább az olyan, a hagyományos, nagy társulatokkal és épülettel rendelkező intézményeken kívül megszerveződő, kevés közönség előtt játszó művészekre, társulatokra, produkciós műhelyekre és befogadó- valamint ernyőszervezetekre utal, amelyek jellemzően alacsony költségvetésből alkotnak. Az ő munkájuk is igencsak fontos, hiszen teret adnak olyan produkcióknak, amelyek nem feltétlenül a nagyközönség ízlésére vannak szabva, de rendkívüli művészeti értékkel bírhatnak, és sokszor igenis a „kisszínpadon” előadott darabokban látni olyan innovációkat, amelyek aztán a nagy kőszínházakra is hatással lesznek.

Ennek ellenére a függetlenek legtöbbször csak akkor kerülnek be az országos sajtóba, amikor a kormány időről időre felveti, hogy átalakítaná a finanszírozási rendszerüket. Így volt ez 2018-ban, amikor a társasági adóból származó bevételeiket vágták meg és hoztak létre helyette egy szigorúbb feltételeket szabó, közvetlen állami forrást elosztó pótpályázatot, és így volt ez 2019 végén is, amikor majdnem teljesen hazavágták a megélhetésükhöz szignifikánsan hozzájáruló állami támogatási rendszert. Mindez sajnos remekül szemlélteti, hogy a színházi világnak ezen ágazata mennyire kiszolgáltatott az államnak.

Arról, hogy vajon miért pécézte ki magának a kormány kultúrpolitikája a függetleneket, ebben a cikkben beszéltünk részletesen. Most inkább a konkrétumok felvázolásával szeretnénk bemutatni, hogy milyen bevételek és kiadások között kell lavírozniuk a színházaknak, miközben – mint minden szakmában – itt is megvannak a pénzügyi buktatók. Ahogy az elején is írtuk, a független színházi világ rendkívül sokszereplős, a működési modellek eltérőek, jelen esetben egy társulatokat tömörítő produkciós ház, egy befogadó színtér és a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) segítségével teszünk kísérletet arra, hogy többé-kevésbé átláthatóvá tegyük, miből gazdálkodnak a függetlenek – és mi az, amire már nem futja, pedig jó lenne...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése