ED VAN DER ELSKEN: SZERELEM A BAL PARTON (1950-ES ÉVEK)

MAI MANÓ HÁZ
Szerző: Mai Manó Ház
2016.01.07.

Bárhogy is szeressék egyesek Chicago bizonyos kerületeinek romantikáját vagy New York egyes részeit, atmoszféra tekintetében semmi esetre sem versenyezhetnek a párizsi bal-parttal és különösképpen Saint-Garmain-des Pér kerületével. Nincs a világon még egy olyan hely, amely ugyanazt jelentené a művészek számára, mint Párizsnak ez a vidéke. Itt találhatjuk a művésznövendékeket, a hontalanokat, a jövő reménységeit és azokat, akiknek nem sikerült. Sajátos életmód alakult ki itt.
Annak ellenére, hogy az utóbbi években sok minden megváltozott arrafelé is, még ma is megvannak a hetedik emeleti egyágyas szobácskák, melyekért heti két dollárt kell fizetni és amelyek lakói vízért három emelettel lejjebb mennek. A változás azonban mégis fennáll, ma már nem Mimi vagy Rodolph él padlásszobákban, hanem például egy fotográfus, aki vizet cipel fel a lépcsőház háromemeletnyi magasságára, hogy negatívjait előhívhassa.
Ed van der Elsken-nek 1950-ben nem volt két dollárja, hogy ilyen szobát béreljen. Még 25 éves sem volt, amikor Párizsba érkezett. Otthonában - Amszterdamban - művésznövendék volt, harcolt a náci megszállás ellen és a háború után kezdett fényképezni. Egy évet töltött laboratóriumi munkával, és már kész "szabadúszó" fényképész volt - állás és megbízások nélkül.
Kezdetben a párizsi hidak alatt aludt a szemét hulladék között, majd megtanulta, miképpen pihenjen a hosszú éjszakákon a kávéházi székben ülve; hallgatta a fiatalokat, akik a környék sajátos francia nyelvén beszéltek és időről­ időre észrevétlenül lefényképezte őket. Csak két tekercs 35 mm-es filmje volt, amikor megérkezett, ezért minden egyes felvétel nagyon számított. Leicajához még akkor is ragaszkodott, amikor éhezett. Estéről-estére ott ült a kávéházakban, figyelt és készített egy-egy felvételt. Aztán egy reggel munkába ment. Megpróbált írni, de szavai nem voltak eléggé élesek, ízlésének megfelelők. Neki az 1,5 fényerejű objektív felelt meg és filmre volt szüksége. Egy fényképésznél kapott munkát, a laboratóriumban kellett dolgoznia és mindenféle más feladatot elvégeznie. Ez a gyakorlat csak javára szolgált, megtanulta a fototechnika finom fogásait és később saját munkájában is hasznosította...

ITT OLVASHATÓ