Szerző: BRUCK ANDRÁS
2025.05.20.
Rossz egy jövőtlen országban élni. Mindegyik mélyében ott van a néma üresség, kilátástalanság. Mindig ilyen országnak láttam a Szovjetuniót, és ezt a mostani Oroszországot is ilyennek látom. Belorusz is ilyen ország. Rossz jel, hogy mint a sorsába már beletörődött fogoly, szinte semmi életjelet nem ad. Ilyen jövőtlen ország volt nekem a kádári Magyarország is. Az egyes embernek ugyan olykor már lehetett saját jövője, de mint ország és nemzet halott volt. Akkor is csak az olimpiai érmek csillogtak. Ukrajnának viszont lehet jövője, feltéve, hogy az EU nem hagyja Belarusz sorsára jutni. Na és velünk mi van, és főleg, mi lesz?
Az orbáni egyeduralom olyan simán, zökkenőmentesen épült ki, ahogy egy vitorlázógép siklik a napfényes, felhőtlen égen. Mintha tudomást sem vettünk volna róla, tulajdonképpen a kisujjunkat nem mozdítottuk, hogy ez ne történhessen meg. Míg Orbánék pusztítottak, másutt komplett iparágak, hightech központok, új városok, modern városrészek születtek, nálunk viszont az önkényuralom, a maffiaállam fenntartására szolgáló intézmények fejlődtek viharos sebességgel. Így most minden úgy néz ki, mintha leselejtezték volna. Orbán lehetett a világ legnyugodtabb zsarnoka, háborítatlanul élhetett csak a szenvedélyének – az ország kifosztásán kívül nem is tudni másról – népe semmilyen igényt nem támasztott vele szemben.
Ennek a számára paradicsomi állapotnak lett vége a tavalyi EP-választáson. Aztán már már ő is sejthette, hogy új, valódi ellenzék született, amely a cselekvőképességét és akaratát teljesen elvesztett, de a nyakunkon koloncként lógó, a választóikat hitegető régiek helyére lépett. Talán még nincs kész forgatókönyve egyetlen ellenzéke, Magyar Péter „kiiktatására”, de az nyilvánvaló, hogy a korábbi választási sétafutamok után jövőre sorsdöntő küzdelemre és persze győzelemre számít. Igen, sorsdöntő lesz, az ő sorsáról fogunk dönteni.
Senki nem tudhatja, eljön-e nála a töréspont, amikor szakítva a rezsim eddigi erőszakmentességével, egyúttal a jogállam maradékával, orosz vagy török módszereket is hajlandó lesz bevetni Magyar Péter megállítására. Egyelőre beéri a megfélemlítés alacsonyabb fokozatú eszközeivel, olyan elmebeteg vádakkal, minthogy Magyarország támadás alatt áll, hazaárulás, külföldi érdekek szolgálata… Srácok, nem kellett volna annyit lopni, és akkor most nem kéne gengsztermódszerekkel készülni a választásra.
Mindenesetre Magyar Péter tegnap este Örményesről a hatalom békés átadására figyelmeztette a miniszterelnököt, egyúttal védelmet ígért a megtámadottaknak. Ha korainak tűnik is a hatalom átadásáról beszélni, optimizmusa a legkevésbé sem alaptalan. Valamennyi innovációja között is jackpot lehet ez a most már félúton tartó gyalogtúra. Már az indulásakor érezni lehetett, hogy ez az út Nagyváradra egyben a Fidesz temetési menete is lesz. A múlt szerdán akkora tömeg akart részese lenni csupán az indulásának a budapesti Szent István térről, a Bazilika elől, mintha egy holdutazásról tért volna vissza. Szürreális látvány volt a szerda délelőtt zsúfolásig megtelt tér, a lelkesedés, a személyébe, azaz a kormányváltás megvalósíthatóságába vetett bizalom.
Jóllehet, őt magát látszólag hidegen hagyják az általa kiváltott örvénylő fejlemények, látjuk a rezsim erősödő tébolyát. Márpedig a gátlástalanságot, a szabályok áthágását, az újabb és újabb eszelős törvényeket mi magunk tettük lehetővé azzal, hogy nem védtük meg a demokráciát, amikor másfél évtizede Orbán elkezdte kiragadni a kezünkből. Rozoga, ingatag, de javítható volt az a demokrácia, most viszont egy azóta korlátlanná vált és javíthatatlan hatalom áll szemben Magyar Péterrel, maroknyi csapatával és a Tisza Párttal. És könnyen lehet, hogy ő szorul majd a mi védelmünkre.
Mi pedig az adósai vagyunk azért a lehetőségért, amit az elmúlt egy évben egy szál maga teremtett meg. Képes volt valamire, amire rajta kívül másfél évtizede senki. A nulláról kezdve, egyedül, pénz nélkül, vagy csak fillérekből, a parlamenten kívül, csupán a facebook révén pillanatok alatt hatalmas tömegpártot verbuvált. Tartozunk hát neki azzal, hogy megvédjük: ha rosszul alakulnak a dolgok, Orbánnak éreznie kell, hogy a nép nagy többsége mögötte áll.
Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a ’26-os választás után egy jövő nélkülivé vált ország nekrológjait fogjuk összetört szívvel írni. De egyelőre a Nagyvárad felé vezető úton megtett minden egyes lépéssel nő annak az esélye, hogy nem egészen egy év múlva új időszámítás kezdetét ünnepelhetjük.
.jpg)
