FACEBOOKSzerző: POTTYNDY EDINA2025.05.21.
Személyes tartalmakat inkább hírlevélben szoktam megosztani, nem a Facebookon. De mivel a hétfői üzenetemből megjelentek részletek a sajtóban, inkább kirakom ide is. Nem lesz túl jó hangulatú, bocs.
Szia!
Nagyon sok kérdést kapok az átláthatósági törvény és a videók kapcsán, illetve hogy miért nem szervezek én is tüntetést. Miután fizikai képtelenség egyenként válaszolnom, ezért megpróbálom itt összefoglalni, hogy mi zajlik bennem.
Az úgynevezett “átláthatósági” törvénytervezet nyilvánvalóan fenyegetés minden olyan kormánykritikus platformra, amit a NER ellenségként azonosít. Miután a nevem szerepel a SzuverenitásGestapo egyik jelentésében, valószínűleg én is felkerülök a NER halállistájára. Ugyanis olyan kijelentéseket, amiben a kétségeimet hangoztatom Magyarország demokratikus jellege kapcsán, azt hiszem, hogy bőven találnak.
A jogi szankciók alkalmazásának másik feltétele, hogy a kipécézett rendszerellenség kapjon külföldről érkező támogatást, amit már nehézkesebb rám verni, de a ravasz jogászkodás miatt nem lehetetlen. Soha Uniós pályázaton nem indultam, soha, semmilyen állami vagy civil szervezettől támogatást nem kapott a cégem. Se külföldről, se belföldről. Viszont a törvénytervezet alapján gyakorlatilag bármilyen bevétel "külföldi támogatásnak" minősülhet, ha nem tetszik a pofád. Az én esetemben:
- a YouTube bevételeim;
- a külföldi jegyértékesítések (pl. az erdélyi turnén eladott jegyek);
- és a Donably-n érkező mikroadományok.
A törvény nyilvánvalóan alkotmányellenes, nyilvánvalóan sérti az uniós jogot, és nyilvánvalóan orwelli jogszabály, ami teljességgel kiszolgáltatottá teszi azokat a kormányzat felé, akik felkerülnek a Szuverenitásvédelmi kurvaannya által javasolt és a kormány által elfogadott "ügynök" listára.
Nem tudom, hogy mennyire eszik forrón a kását, mennyire gondolják komolyan ennek az abszurd jogszabálynak a végrehajtását, de amennyiben nagyon, akkor az én magyarországi létezésem ellehetetlenül.
És nagyjából két választásom marad:
Az egyik az, hogy a videózást végleg abbahagyom, külföldre nem megyek fellépni, a Donably felületet bezárom, könyvet nem adok ki, és reménykedem abban, hogy stand-uposként is meg tudok élni, mert legalább a fellépéseimet nem nyírják ki.
A másik lehetőség, hogy egy közeli (vagy távoli) országba költözöm, a magyarországi cégemet bezárom, és pl. Szlovákiából youtuberkedek, onnan szervezem a magyarországi előadásaimat, és ott adom ki a könyvem (ha végre elkészül). Ez két okból lenne nehéz váltás: egyrészt azért, mert ragaszkodom az otthonomhoz, a barátaimhoz, másrészt azért, mert nevelek egy kislányt, akit nem akarok kirángatni az életéből, a rutinjaiból és elszakítani azoktól, akiknek fontos.
Hát itt tartok. Egyszerre szökik könny a szemembe és érzek dühöt, hogy ilyeneken kell gondolkodnom. Nem hiszem el, hogy ez tényleg történik, hogy 2025-ben a kényszeremigráción kell agyalnom. A nagyapámat elvitték a kommunisták, a sváb rokonok közül többet kitelepítettek, a keresztszüleim a rendszerváltás előtt disszidáltak, mert kilátástalannak látták a jövőt. Nem hittem, hogy az én életemben is eljön az a pont, hogy komolyan el kell gondolkodnom a hazám elhagyásán. Elmondhatatlanul megrendítő érzés.
A másik visszatérő kérdés, hogy miért nincsenek videók. Erre nem olyan egyszerű felelnem, mert igazából magam sem tudom a pontos okát. Egyrészt könyvet írok, amit szeretnék még idén befejezni, másrészt borzasztó dühös és elkeseredett vagyok, és nem feltétlenül ez az a lelkiállapot, amikor az ember szívesen viccelődik, harmadrészt öt éve csinálom a videókat, közben két stand uppal is körbejártam az országot, közben elkezdtem lőni, közben van/volt egy csomó magánéleti meg egészségügyi szarságom is... Talán csak elfáradtam.
Mindenesetre most nem megy. Ami nyomaszt, azt kiadom magamból a Facebookon és az Instán, de most úgy érzem töltődnöm kell. Meg a lövészetre is próbálok koncentrálni, meg a sportolásra, meg az anyaságra. Jó lenne ezekben is sikeresnek lenni.
A harmadik visszatérő kérdés, hogy miért nem szervezek tüntetést. Részben a fenti okok miatt, részben azért, mert mások csinálják, részben azért, mert én csak egy komikus vagyok, erre a feladatra pedig úgy hiszem, hogy most olyan ember kell, aki képes megszervezni a szakszervezeteket, aki képes maga mögé állítani a közszférában dolgozókat, aki képes a tüntetésből országos sztrájkot csinálni. Minden békés eszközt kipróbáltunk, 150 ezren tiltakoztunk, de még csak annyit sem értünk el, hogy legalább a gyermekotthonokban európai állapotok legyenek. És ezután csak egyetlen követelésünk lehet a kormányzat felé. Nem az, hogy engedjék a Prideot, nem az, hogy ne csesztessék a kormánytól független médiumokat, nem az, hogy vizsgálják ki a Kegyelmi-ügyet, hanem az, hogy takarodjanak.
És hogy számoljanak el az elmúlt tizenöt év minden lopásával, minden visszás döntésével, minden hatalmi visszaélésével. És hát ez túl nagy ambíció egy túl kicsi lánynak, ezért inkább csöndben vagyok, nem teszem magam komikussá…
Kivéve a stand up-jaimon! Nyárig már csak három fellépésem lesz, ebből jegyet már csak Újpestre tudtok venni, ott is korlátozott számban, de megnyitottuk az őszi, budapesti Eötvös10-es időpontokat is. Donably-n is tudjátok támogatni a munkámat, amíg lehetséges.
Köszönettel, barátsággal: Edina