Szerző: L. Ritók Nóra
2016.06.05.
Ezzel kínlódok mostanában a legtöbbet…. Az üzleti tervekkel, értékesítési rendszerrel. Nyilván egyrészt, mert tudásom sincs elég rá, ugyanakkor a munkánkban a termelést és eladást nélkülözhetetlennek érzem, részben pedig azért, mert azt sem látom igazán, milyennek kellene lennie egy fenntartható társadalmi vállalkozásnak. Pláne egy olyannak, ami a generációk óta mélyszegénységben élőkkel dolgozik. Nem látok olyan példát, amit számomra ez a fogalom megtestesít. A tudás megszerzésére persze törekszem. De ettől csak egyre kétségbeesettebb leszek.
A társadalmi vállalkozás olyan valami, aminek célja nem annyira a profitszerzés, hanem valamiféle megoldás nyújtása egy társadalmi problémára. Persze ehhez is profit kell, visszaforgathatóan és fenntarthatóan, talán még nagyobb felelősségvállalással, mint egy „rendes” cégnél, ezért aztán az üzleti elveknek kell érvényesülnie benne, de mégis, valahogy másképp.
Vállalkozás persze, a név nem túlzó, pénzügyi tervezéssel, bevétellel, kiadással, marketinggel, de a cél elsősorban a társadalmi hasznosulás elérése. És ez más szempontokat emel be. Esetünkben a cél a mélyszegénység elleni küzdelem, amire egy komplex stratégiát dolgoztunk ki. Ennek a fő jellemzője, hogy a gyerekekre irányuló célzott és pozitív oktatási folyamatok mellett olyan rendszert működtessünk, ami megakadályozza, hogy annak hatását a család, a közeg leamortizálja. Ezért a gyerekek fejlesztése mellett a szülőkkel is foglalkozunk, közösségfejlesztéssel, kríziskezeléssel, önfenntartási képességek fejlesztésével és munkavállalói kompetenciák fejlesztésével is.
Amihez ugyebár munkahely kell, hiszen csak úgy, „elméletileg” képtelenség a generációk óta fekete és alkalmi munkán szocializálódott felnőtteket, akiket az oktatás éppúgy érintetlenül hagyott, mint most a gyerekeiket, rávezetni a munkaviszonyos létre. Ezért kezdtünk bele a munkahelyteremtésbe. Meg persze kényszerből is, mert ahol dolgozunk, ott semmiféle munkalehetőség nincs, és a közmunka számunkra már az elején mutatta: az nem a munka világába való visszavezetésről szól...
A társadalmi vállalkozás olyan valami, aminek célja nem annyira a profitszerzés, hanem valamiféle megoldás nyújtása egy társadalmi problémára. Persze ehhez is profit kell, visszaforgathatóan és fenntarthatóan, talán még nagyobb felelősségvállalással, mint egy „rendes” cégnél, ezért aztán az üzleti elveknek kell érvényesülnie benne, de mégis, valahogy másképp.
Vállalkozás persze, a név nem túlzó, pénzügyi tervezéssel, bevétellel, kiadással, marketinggel, de a cél elsősorban a társadalmi hasznosulás elérése. És ez más szempontokat emel be. Esetünkben a cél a mélyszegénység elleni küzdelem, amire egy komplex stratégiát dolgoztunk ki. Ennek a fő jellemzője, hogy a gyerekekre irányuló célzott és pozitív oktatási folyamatok mellett olyan rendszert működtessünk, ami megakadályozza, hogy annak hatását a család, a közeg leamortizálja. Ezért a gyerekek fejlesztése mellett a szülőkkel is foglalkozunk, közösségfejlesztéssel, kríziskezeléssel, önfenntartási képességek fejlesztésével és munkavállalói kompetenciák fejlesztésével is.
Amihez ugyebár munkahely kell, hiszen csak úgy, „elméletileg” képtelenség a generációk óta fekete és alkalmi munkán szocializálódott felnőtteket, akiket az oktatás éppúgy érintetlenül hagyott, mint most a gyerekeiket, rávezetni a munkaviszonyos létre. Ezért kezdtünk bele a munkahelyteremtésbe. Meg persze kényszerből is, mert ahol dolgozunk, ott semmiféle munkalehetőség nincs, és a közmunka számunkra már az elején mutatta: az nem a munka világába való visszavezetésről szól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.