2017. március 24., péntek

A SZEGÉNYSÉG NEM JELLEMHIBA, HANEM AZ EGÉSZ TÁRSADALOM SZÁMÁRA KÁROS ÁLLAPOT

KETTŐS MÉRCE BLOG
Vendégszerző: Pogátsa Zoltán
2017.03.23.


Az újraelosztás nélküli piaci verseny hívei azt képzelik, hogy a piacon mindenki egyforma esélyekkel indul és vesz részt a megmérettetésben. Ezzel szemben a tapasztalatok által is bizonyítható, hogy a szegényeknek ebben a mérkőzésben rosszabbak az esélyei, mint a gazdagoknak. Ez pedig tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Sokszor elhangzik az a vád, hogy a szegénység valamifajta jellemhiba eredménye. Mindannyian hallottuk már, hogy „ha az én János nagybátyám a legnagyobb ínségből is ki tudta annak idején hozni a családját kemény munkával, akkor bárki ki tudja”. Aki még sem lesz sikeres, az gyenge, személyiséghibás.

Statisztikailag tudjuk, hogy a János bácsik esete inkább a kivétel, mint a szabály. A társadalmimobilitás-vizsgálatok szerint a legtöbb szegény nem vergődik ki a szegénységből, aki mégis, annak kivételes szerencséje van. (Arról most nem ejtünk szót, hogy évtizedek távlatából a legtöbb esetben a beszélőnek fogalma sincs, milyen tényleges hatások, rejtett erőforrások, kapcsolatok, szerencsés egybeesések segíttették János bácsi felemelkedését.)

Két szerző, a harvardi közgazdász, Sendhil Mullainathan és a princetoni pszichológus, Eldar Shafir megvizsgálták, milyen is a szegények gazdálkodása, miben is különbözik az a gazdagokétól, és könyvet is írtak róla. (Sendhil Mullainathan és Eldar Shafir: A szűkösség pszichológiája. Budapest: HVG könyvek, 2014.)

Először is találtak objektív különbségeket. Szegénynek lenni drágább. Az uzsorakamatok rendkívül magasak. A hátralék díjak sok pénz elvisznek. Részletre vásárolni mindig sokkal drágább, mint egyben, azonnal. Ám utóbbira csak a gazdagoknak van pénzük, a szegényebbeknek nincs.

A szegénynek egy-egy rossz döntése óriási bajt okozhat, hiszen nincs tartaléka, miközben választási kényszerei nagyon is vannak. Ahhoz, hogy beszerezzen például egy új hűtőt, valami másról le kellene mondania, amiről nem teheti meg, hogy lemondjon.

Vegyünk egy analógiát: pénz helyett kislabdákat. Ha valakinek sok labdával kell eltalálnia egy távoli célt, sokkal valószínűbb, hogy előbb-utóbb eltalálja, mint az, akinek csak néhány labdája van. Ez akkor is így van, ha a kevés labdát birtoklók azt a pár labdát jobban megbecsülik, és a tapasztalatok szerint egy-egy labdával pontosabban céloznak. Ennek ellenére a sok labdát dobálók fogják nagyobb valószínűséggel eltalálni a célt. A gazdagoknak több esélyük van sikeresnek lenni, mert több pénzük van. Sokkal többször próbálkozhatnak. A szegények csak kevesebbszer...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.