SHAKIRÁTÓL SPONGYABOBIG - KARLOWITS-JUHÁSZ ORCHIDEA GONDOLATAI EGY PÉLDAKÉPKUTATÁS KAPCSÁN

TANÍ-TANI ONLINE
Szerző: Karlowits-Juhász Orchídea
2017.08.13.

...A hazai kutatási eredmények alapján tehát az a határozott kép rajzolódik ki, hogy a fiatalok nagy része nem választ példaképet magának, aki pedig választ, az leginkább a családból vagy a média világából nevez meg valakit. De vajon hogyan alakul ez a kép az olyan fiatalok körében, akik család nélkül, gyermekotthonban nevelkednek? E kérdés feltárására 2017 februárjában 62 strukturált interjút vettem fel egy nagyvárosi gyermekotthonban. A példaképválasztást vizsgáló kutatásom keretében 42 bentlakó fiatalt és 20 intézményi dolgozót (többnyire nevelőket) kérdeztem meg. Interjúimat Lászlóék nagymintás kérdőíves kutatássorozatának vonatkozó kérdéseihez igazítottam (László–Danó, 2015).

Vizsgálatommal elsősorban arra kerestem választ, hogy a magyar fiatalok példaképválasztásaival összevetve milyen orientációs személyeket neveznek meg a gyermekotthonban nevelkedő fiatalok, és milyen értékkategóriák mentén rendeződnek választásaik. Továbbá arra is kíváncsi voltam, hogy az intézet dolgozóinak fejében miként reprezentálódnak a fiatalok példaképei, és hogy ezek a reprezentációk mennyire állnak összhangban gondozottjaik válaszaival. Kutatásom eredményeit a Nagy Ádám által szerkesztett, 2017 őszén megjelenő Szociálpedagógia a XXI. században című tanulmánykötetben mutatom be (Karlowits-Juhász, 2017), jelen írásomban pedig a példaképkutatásokban sokat emlegetett „médiafaktorra” fókuszálva gondolom újra vizsgálati eredményeimet.

Vélhetően senki számára nem meglepő, hogy a családjuk nélkül, gyermekotthonban nevelkedő interjúalanyaim számára jellemzően nem szüleik a példaképek. Azt látjuk azonban, hogy a szülők helyetti választások estükben nem a média felé tolódnak (mint ahogy azt az általam megkérdezett nevelők gondolják, és mint ahogy az a nagymintás kutatásokból is következne), hanem sokkal inkább személyes ismerősökkel (felnőttekkel és kortársakkal) bővül a példaképek listája. Az általam megkérdezett 42 fiatalból csupán 6-an választottak maguknak a médiából példaképet. Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk, ki is ez a 6 ember, nézzük meg, az intézeti nevelőkben milyen gondolatok fogalmazódtak meg e kérdésre vonatkozóan!

Felnőtt válaszadóim viszonylag egységes álláspontot képviseltek, ugyanis 20-ból 15-en meg voltak róla győződve, hogy neveltjeik többsége a média világából választ magának példaképet. A válaszok egy része – mint ahogy azt a következő példa is mutatja – nem nélkülözte az értékítéletet sem.

„Az ő érdeklődési körüket, kulturáltságukat elnézve szerintem ezekből a reality borzalmakból választottak. Ez ugye szakmailag is ki van mutatva, hogy a negatív példakép nekik a példakép. (…) És az a probléma, hogy ők fel sem fogják ennek a jelentőségét. Mert mi hiába próbálkozunk, ízlést itt nem lehet befolyásolni, én nem tudom rávenni egyiket sem, hogy olvasson el egy könyvet” – mondja egy idősebb nevelő. „Szerintem a gyerekek legtöbbször az úgynevezett sztárvilágból választanak maguknak példaképet. Főleg, hogy nézik ezeket az úgynevezett valóságshow-kat, és azt látják, hogy aki nem dolgozik, az is milyen jól meg tud élni. Kevés munka, sok lóvé. Ez a lényeg” – véli egy másik nevelő.

Az anyagi jólét mint a példaképválasztás jellemző indoka a 20-ból 18 felnőtt válaszadómnál megjelent, ezenkívül csupán a külső tulajdonságjegyek említése volt számottevő, amely a 20-ból 6 beszélgetésben merült fel. Nézzünk erre is néhány példát!

"A lányoknak az fontos, hogy szépek, dekoratívok, a fiúknak, hogy jól ki vannak gyúrva, izmosak."

"Erős, magas, szép a haja, divatos, meg hasonló külsőségek."

"A lányoknál az első kritérium biztos az, hogy szép, és hogy milyen ruhái vannak, szóval a külsőségek. Nem hiszem, hogy a belső értékek lennének az elsők."

"A menőség, a kinézet, meg hogy ki hogy adja elő magát, aminek számomra semmi értelme nincs tulajdonképpen..."

ITT OLVASHATÓ