2017. december 23., szombat

40 ÉVE HALT MEG CHARLIE CHAPLIN


ZOOM
Szerző: KOVÁCS ISTVÁN
2017.12.23.


Negyven éve, 1977. december 25-én halt meg Sir Charles Spencer Chaplin Oscar-díjas angol filmszínész, rendező, a filmtörténet egyik legnagyobb alakja, az “örök kisember” megszemélyesítője.

Charles Spencer Chaplin néven 1889. április 16-án született Londonban, szülei kabaréénekesek voltak. Sivár gyermekkorát jobbára árvaházakban, bentlakásos iskolákban vagy az utcán töltötte, miután apja elhagyta a családot, anyja pedig elmeotthonba került. Először ötéves korában lépett színpadra, tízévesen már apróbb vígjátéki szerepeket játszott pantomim társulatokkal. Mutatványosokkal érkezett Amerikába 1912-ben, ahol ajánlatot kapott a Keystone filmstúdiótól.

Filmjeit maga írta és rendezte, az első 1914-ben a Making a Living volt. The Kid Auto Races at Venice című filmjében tűnt fel először a keménykalapot, szűk szalonkabátot, buggyos nadrágot, túlméretezett cipőt viselő, kacsázó járású, sétapálcás, bajuszos csavargó, a lecsúszott Charlie alakja. A szeretetre méltó emberkében gyermekkori nyomorának tapasztalatait formálta meg: Charlie rendre pórul jár, az erkölcsi diadal mégis az övé, tárgyakkal való küzdelme fokozatosan a társadalommal folytatott összecsapássá változik.

Bár pályafutását másfél dolláros hetibérrel kezdte, 1917-ben már egymillió dolláros szerződést írhatott alá. 1918-ban független filmprodukciós céget alapított, majd 1919-ben három színésztársával, Douglas Fairbanksszel, Mary Pickforddal és D. W. Griffith-szel létrehozta a United Artists stúdiót, amely aztán minden Amerikában gyártott filmjét forgalmazta. Egész estés, klasszikussá vált alkotásaiban – Bohémvér (1923), Aranyláz (1925), Cirkusz (1928), Nagyvárosi fények (1931), Modern idők (1936) – a kisember öniróniával ábrázolt alakja nemcsak megkacagtatta a nézőket, hanem egyben szigorú ítéletet hozott kora tömegtermelésen nyugvó társadalmi berendezkedéséről. Nevettetve akart tanítani, felhívni a figyelmet a társadalmi ellentmondásokra. “Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyűlölet és a nyers erőszak ellenmérge” – vallotta. Charlie toprongyos figurája a Modern időkben vett búcsút a közönségtől, a hangosfilm terjedése és uralkodóvá válása a némafilm korszakának jellegzetes, mimikára építő karakterének végét jelentette.

Első igazi hangosfilmjében, az 1940-ben készült A diktátor című antifasiszta szatírában állást foglalt a háború embertelenségével szemben. Az 1947-es Monsieur Verdoux a Kékszakáll-mondát dolgozta fel maró gúnnyal. A csavargó, a bohóc alakja bukkant fel ismét, most már “hangos” formában az 1952-es Rivaldafényben. Ez utóbbi londoni bemutatójáról nem tudott visszatérni az Egyesült Államokba, ahol liberális, baloldali nézetei miatt felforgató tevékenységgel, kommunista szimpátiával gyanúsították meg, és érvénytelenítették beutazási engedélyét (az amerikai állampolgárságot addig is folyamatosan visszautasította)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.