2018. november 29., csütörtök

CIGÁNY ÚJMESÉK EGY KINCSESBARLANG MÉLYÉBŐL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: CSEPREGI EVELYN
2018.11.29.


Ahogy egyetlen kultúra, a cigányoké sem egységes – különféle kulturális hatások alakítják és formálják – vélekedik Kele Fodor Ákos, a nemrég megjelent A szív vége – Cigány Újmesék című kötet szerzője.

„Amikor valaki manapság meghallja, hogy mese, lehet, hogy az óvodában hallott Benedek Elek vagy a Jankovics Marcell-féle Magyar népmesék jutnak eszébe. A népmese eredetileg azonban nem ezt jelentette: sok mesemondótól lejegyezték, hogy ők valóban azt gondolták, ezek valaha ténylegesen megtörtént események voltak” – hangsúlyozta Kele Fodor Ákos, író, költő, a Tea Kiadó főszerkesztője nemrég megjelent A szív vége című kötet szerzője, a mese- és mondavilágokról alkotott különféle bevett elképzelések kapcsán. A könyv rendkívül összetett és sötét mondakört tár az olvasó elé, amely a világ és a cigányság kialakulásán, s fordulatos mindennapjain vezet keresztül. 

A régi népéletben a különféle szereplőknek (griffmadarak, sárkányok, tündérek) praktikus vonzataik voltak, kapcsolódtak az aktuális élethelyzetekhez is – mutatott rá az író. „Oksági összefüggés volt a maguk hétköznapi babonacselekvései és a különleges lények, szférák tekintetében. Főként két dolgot gyűjtöttem (terepi munka nem volt, mindig csak irodalomból dolgoztam): hiedelmeket, és varázsmeséket. S volt számos olyan alkalom, amikor megláttam, hogy van köztük kapcsolat, vagy nagyon valószínű, hogy volt. Ezért gyakran ötvöztem e két típust: az égitesteket szimbolizáló királyok konkrétan bele tudnak szólni a szegény ember legkisebb fiának az életébe, és az egészet a világ keletkezése teszi lehetővé. Egyazon kozmoszban működnek. S ebben helyezte el magát a régi ember is.” 

„Amikor elkezdjük a könyvet olvasni, és az ég és a föld elválik egymástól, lehet még az az érzésünk, hogy ezek fantáziavilágok; de aztán hamar ott találjuk magunkat, hogy hús-vér emberek csetlenek-botlanak, ügyes-bajos dolgaikat intézik, betegségből próbálnak kigyógyulni, átkokat próbálnak meg hatástalanítani stb. – fűzte hozzá az író. – Azt remélem, hogy az olvasó érezni fogja, az emberek azt gondolták, a saját bőrükre megy a játék.” 

Kele Fodor elmondta, a kötet írásakor elsősorban a XIX. század második feléből származó mitológiai történetekre, mitologémákra támaszkodott a mesékben talált népi hiedelmek és babonák mellett, amelyekből kiindulva etnográfiai és néprajzi tanulmányokat vizsgált, s közben dalkincsekre és közmondásokra is rábukkant. Az alcímben szereplő ’újmesék’ műfaji megjelölés kapcsán azonban merültek fel kétségei. De úgy gondolja, ez a legkevésbé félrevezető megfogalmazás, hiszen nem eredeti népmesékről vagy műmesékről van szó, ugyanakkor a művek mégis számot tartanak valamifajta hitelességre etnográfiai megalapozottságuk miatt. A kötet kapcsán azt is ki kell emelni, hogy a történetek felnőtteknek szólnak, bár ők meglehetősen el vannak szokva a meséléstől és a mesehallgatástól. Holott az lenne e történetek betetőzése, ha cigány és nem cigány közösségek mesélni tudnák őket – hangsúlyozta...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése